Első karácsonyát ünnepelhette otthonában a háromlábú, vak kutya, aki 10 évig élt a menhelyen

Nem bánt vele kesztyűs kézzel a sors, és az évek csak teltek-múltak, lassú áramlásukban a legtöbb ember szeme egyszerűen elsiklott a csíkos bundájú kutya felett. Aztán egyszer csak megöregedett és betegségei miatt az esélytelenek nyugalmával várt arra a brazil menhelyen, hogy valaki felfigyeljen rá.

De türelme meghozta az eredményt: 14 éves korában végre saját gazdijával együtt ünnepelhette a karácsonyt a háromlábú vak kutya.

Annak idején olyan helyről mentették ki Tofut, ahol bántamazták, így a menhelyre kerülés egyet jelentett azzal, hogy életben maradhat, és már soha senki nem fogja bántani. De ennyi nem elég. Szerető családra és biztonságos otthonra vágyott, ám ez úgy tűnt, sohasem jön el…

A gondokat tetézte, hogy szervezetét megtámadta a gyilkos kór, melynek következtében egyik hátsó lábát amputálni kellett. Idős korára pedig a látását is elveszítette. Gondozói attól tartottak, hogy a menhely lesz az a hely, ahol örök álomra szenderül.

Alig hitték el, amikor egy szép napon érdeklődője akadt Danila személyében:

„Miután felébredtem, felhívtam a menhely koordinátorát, egy kedves barátomat, és megkérdeztem, melyik a legidősebb gazdikeresőjük. Már küldte is Tofu fotóját. Egy 14 éves vak kutya, akinek nemrég amputálni kellett a lábát daganatos betegség miatt” – emlékezett vissza a hölgy arra a pillanatra, amikor meghozta a döntést. Úgy érezte, magához kell vennie a kisöreget:

„Mindig is arról álmodoztam, hogy örökbefogadjak egy mozgássérült, idős, süket kutyát. Nem feltétlen egy kutyában mindezt együtt, inkább amolyan jövőbeni projektként tekintettem rá: egyszerre egy beteg kutyus befogadását fontolgattam.”

„Amikor megpillantottam a fényképét és meghallottam a történetét, nem tudtam kiverni a fejemből. Tofu egész nap ott motoszkált a gondolataim között. Az ilyesmire nincs magyarázat.”

De mivel már így is öt mentett ebbel osztották meg otthonukat, alaposan átrágták a dolgot férjével, hiszen Tofu még több odaadást és figyelmet igényel. Szívük mégis azt súgta, jó lesz ez így.

Egy hónapig azonban még váratott magára az örökbefogadás az idős kutyus kezelései miatt. A rák miatt amputálták lábát, a komoly műtétet követően pedig megkezdték a rehabilitációt. Időközben azért meglepték  pár aprósággal, és Tofu a csinos nyakörv, kényelmes fekhely, pulcsik és játékok láttán érezhette, hogy élete új szakaszához érkezett. Aztán eljött a nagy nap!

„Tofu remekül alkalmazkodott új otthonához, felfedezett mindent, és ügyesen elnavigál benne. Már nem ütközik neki a bútoroknak, falnak, ajtónak. Úgy hiszem, azok után, hogy kimentették a rossz körülmények közül, majd 10 hosszú évet töltött a menhelyen, talán ő is érzi, hogy valami varázslatos dolog történik vele, és mostantól már nagyon boldog lesz.”

„Elnézem őt, ahogy békésen alszik az ágyában, és a gondolat, hogy most már neki is van saját családja, leírhatatlanul boldoggá tesz” – folytatta Danila.

„Időnként, amikor ránézek, elcsodálkozom azon, hogyan is bánthatták őt a múltban, hiszen egy hihetetlenül erős, ugyanakkor gyengéd, szeretetteljes kutya. Bárki is tette, fogalma sincs arról, milyen csodálatos társat veszített el. A legszebb ajándék, hogy Tofu velünk élhet.”

Sajnos rengeteg idős kutyus él állatmentő szervezetek gondozásában, ahol hónapokon, akár éveken át várják azt, hogy értük is eljöjjenek a kedves gazdik. De mindegyikük megérdemli azt, hogy biztonságos otthonban, szeretettel körülvéve élhesse le hátralévő életét. Nemcsak a kisöregek, hanem fiatalabb társaik is. Ahogy Daniela megfogalmazta:

„Leginkább az motivált az örökbefogadásban, hogy tudtam, senki sem akarja Tofut. Amellett, hogy nagyon idős, már nem lát és egyik lába is hiányzik. A legtöbben biztosan úgy gondolnak rá, hogy mindez rengeteg feladattal jár, emiatt pedig egy ilyen szerencsétlen sorsú kutyus talán sohasem találna otthonra.”

Igen, egy mentett kutya gazdijának lenni olykor kihívásokkal jár. Ám a tekintetében csillogó hála és a kötelék, ami kettőtök között kialakul, semmihez sem fogható. Adj esélyt!