Genetikailag van kódolva a kutyákban az emberszeretet

A tudósok találtak egy maroknyi gént, melyek magyarázhatják, miért keresik a kutyák az emberek közelségét, társaságát - és sok esetben segítségét.

“Szeretnénk megérteni, mi a genetikai alapja, háttere a háziasításnak: mi az, ami segítette az ősi kutyákat abban, hogy legyőzzék az ember kerülésének késztetését, majd az ember társaságát kedvelő háziállattá váljon.” - mondta Per Jensen, a kutatás társszerzője a svéd Linköping Egyetemről. “Az első lépéseket megtettük azzal, hogy a genetikai háttér egy részét megtaláltuk.”

A kutatásban több száz kutya viselkedését vizsgálták. Átlátszó műanyag dobozokba jutalomfalatokat tettek a kutatók, ám az egyik tetejét úgy zárták le, hogy azt a kutya ne tudja kinyitni, bárhogy próbálkozik is. “Tudjuk, hogy a farkasok nem kérnek segítséget, ők megpróbálják inkább egyedül megoldani a feladatot. A kutyák közt is ez a megfigyelhető, viszont a próbálkozás után legtöbbjük az emberekhez fordulnak segítségért.”

A feladatot legsikeresebben teljesítő 95 -, valamint a legutolsó 95 kutyának a DNS mintáit elemezték és hasonlították össze a kutatók. Öt olyan gént találtak, melyek befolyásolhatják ezt a fajta viselkedést. Ez még valószínűleg nem a teljes kép, csak egy szeletét sikerült megtalálnia a kutatóknak. A csapat a következő lépésként még több, különböző fajtájú kutyákat is meg fog vizsgálni. A tanulmány arra is rámutat, hogy a genetika csak egy része a viselkedés meghatározásának: nagyon sokat számít az egyed élete során szerzett tapasztalata.