Gondoltad volna? Bizonyos kutyafajták sokkal érzékenyebben reagálnak a fájdalomra

Az emberek több, mint 90 százaléka – beleértve az állatorvosokat is – vélekedik úgy, hogy a különböző kutyafajták eltérő fájdalomtűrő képességgel rendelkeznek, holott erre eddig nem létezett tudományos bizonyíték. Egy nemrégiben lefolytatott tanulmány azonban új megvilágításba helyezi a kérdést.

Az Észak-Karolinai Állami Egyetem kutatócsoportja arra volt kíváncsi, van-e bármilyen alapja ennek az általánosan elterjedt nézetnek. 10 különböző kutyafajtát vizsgáltak, és elöljáróban arra jutottak: bizony van különbség abban, hogy mennyire érzékenyek a fájdalomra. Érdekességként elmondható az is, hogy az eredmények nem mindig egyeztek azon a téren, hogy az állatorvosok miként látják a különböző fajták fájdalomtűrő képességét.

„Az állatorvosok között meglehetős egyezés mutatható ki annak kapcsán, hogyan osztályozzák a különböző kutyafajták egyedeinél tapasztalható érzékenységet a fájdalomra. Ezek az osztályozások (vagy kategóriák, ha úgy tetszik) azonban nem mindig fedik az emberek általános elképzelését” - mondta el Margaget Gruen, az Észak-Karolina Állami Egyetem állatorvos-viselkedésszakértője.

„Először is azt szerettük volna tudni, hogy mennyire igazak ezek az állítások. Ha például veszünk 15 kutyát 10 különböző fajtából, melyet érzékenység tekintetében magas, átlagos vagy alacsony kategóriába sorolnak, és ezután mindegyiküknél teszteljük az érzékenységi küszöböt, akkor vajon tényleg látnánk-e eltéréseket, és ha igen, akkor az megegyezik-e majd az állatorvosok véleményével? Vagy lehetséges inkább, hogy ezek a nézetek annak eredményeként fogalmazódtak meg, milyen a kutya érzelmi válaszreakciója és viselkedése, amikor az állatorvosnál tartózkodik?”

A tanulmányban összesen 149 felnőtt szuka kutyát vizsgáltak, és az állatorvosok, valamint a közvélemény által megalkotott csoportokba tették őket:

• magas (csivava, máltai selyemkutya, német juhászkutya, szibériai husky);
• átlagos (Border collie, Boston terrier, Jack Russell Terrier)
• alacsony (golden retriever, pitbull, Labrador retriever).

Csak hogy jól értsük: ha egy kutya fájdalomtűrő képessége alacsony, az annyi takar, hogy az érzékenysége a fájdalomra magas.

De hogyan is képzeljük el a vizsgálatot? Fájdalmat okozni egy kutyának pusztán tanulmányozás céljából szinte mindnekiben ellenkezést vált ki, így a kutatók igyekeztek a lehető legetikusabban eljárni. Éppen ezért azt a módszert követték, melyet embereknél használnak arra, hogy felmérjék, mennyire érzékenyek a fájdalomra. Gyengéd külső stimulus-teszteket alkalmaztak, vagyis különféle tárgyakat nyomtak finoman a kutyák tappancsához.

A fizikai stimulálás mellett a kutyák érzelmi reakcióját is feljegyezték – ehhez egy plüssmajmot vetettek be, amely hangokat adott ki, és ide-oda mozgatták, továbbá azt is megnézték, hogyan reagál a kutya, amikor egy a számára idegen emberrel kellett interakcióba lépnie.

Az eredmények enyhe eltérést mutattak a különböző tesztek esetében. Ami azonban a kutyafajtákat illeti, markáns eltérésekre derült fény a fájdalomérzékelés tekintetében, ez pedig az emberek általános vélekedésével állt összhangban. Ugyanakkor az állatorvosok által megadott kategóriák nem mindig követték az eredményeket.

A máltai selyemkutyáknál például alacsonyabb fájdalomküszöböt állapítottak meg, vagyis a fájdalomra való érzékenységük igen magas, ahogy az állatorvosok által kitöltött kérdőívek előrevetítették. Ugyanakkor a szibériai huskyt is ebbe a kategóriába sorolták, holott ezek a kutyák inkább a skála középső részén foglaltak helyet, és kevésbé mutatkoztak érzékenynek a fájdalomra.

A labrador retrieverek és golden retrieverek következetesen a skála tetejére kerültek, ami azt jelenti, hogy fájdalomtűrő képességük magasabbnak bizonyult (vagyis a fájdalomra való érzékenységük alacsony). Ezt szintén alátámasztották a megkérdezett állatorvosok tapasztalatai – sokan közülük úgy vélekednek, hogy a kutyák általánosságban jobban tűrik a fájdalmat, mint ahogy azt az emberek gondolják.

A kutatók azt is megfigyelték, hogy azok a kutyák, amelyek kisebb hajlandóságot mutattak arra, hogy interakcióba lépjenek a plüssmajommal, illetve az idegen emberrel az érzelmi válaszreakciókat vizsgáló tesztek során, azoknál a fájdalomra való érzékenység olykor magasabb értékeket adott. Ezt az összefüggést azonban nem sikerült teljes mértékben alátámasztani, ehhez további vizsgálatokra lesz szükség.

„A viselkedésben megmutatkozó különbségek magyarázatot adhatnak arra, miért sorolják be eltérően a kutyafajtákat az állatorvosok, de nem magyarázzák az egyes fajtákra jellemző tényleges fájdalomtűrő képességet” - jelentette ki Duncan Lascelles, az Észak-Karolina Állami Egyetem állatorvosa.

„A tanulmány megannyi érdekességet tartogat számunkra. Kiderült, hogy a fájdalomra való érzékenység tekintetében valóban léteznek biológiai különbségek a kutyafajták között. Most már elkezdhetjük vizsgálni a lehetséges biológiai okokat, melyek magyarázatul szolgálnak ezen eltérésekre. Ennek köszönhetően pedig hatékonyabban kezelhetjük majd az egyes kutyafajtákat is” - tette hozzá.

Röviden összefoglalva: csak azért, mert egy kutya idegesen viselkedik vagy éppen tartózkodó, nem feltétlenül jelenti azt, hogy fokozottan vagy éppen kevésbé érzékeny a fájdalomra. Ez az információ azonban igencsak hasznos lehet, amikor különféle helyzetekben kell ellátnunk a kutyákat, gondolunk itt például az állatorvosi látogatásra és vizsgálatokra.

Ha jobban megértjük annak okát, miért van az, hogy bizonyos kutyafajták jobban viselik a fájdalmat, mint a többiek, pontosabban meg lehet majd határozni az állatorvosi kezelés során alkalmazott fájdalomcsillapító gyógyszerek típusát és szükséges mennyiségét. Ebben további tanulmányok segíthetnek a kutatók szerint.

Véleményük szerint a viselkedés oldalát tekintve ezek a tanulmányok még egy fontos dologra rámutatnak: nem lehet csak és kizárólag a fájdalomra gondolni, amikor a kutya adott módon reagál. Figyelembe kell venni azt is, hogyan érzi magát az állatorvosi környezetben, mennyire fél, stresszel, szorong, vagy éppen izgul a váróban és a rendelőben.

„Továbbá arra is magyarázatot adhatnak, miért vélekednek az állatorvosok eltérően a kutyafajták érzékenységéről” - zárta sorait Gruen.