Harcsák jelenthetnek veszélyt a fürdőző kutyákra?

Több hírt is lehetett olvasni idén nyáron a közösségi médiában és a hírportálokon a félelmetes, ragadozó halakról, akik kutyákat húztak le a mélybe. Mielőtt azonban féltő gazdiként azonnal pánikba esnénk, jó, ha szem előtt tartjuk: ezek egyelőre csak feltételezések. De mi is történt?

Nyár közepén történt az egyik eset, miszerint Szentesnél tűnt el egy kutya a Tiszában. A Délmagyar.hu annyit megtudott az esetről, hogy a gazdi épp apportozott kedvencével, egy felnőtt pitbullal. Évek óta jártak arra a partszaka, soha semmilyen gond, probléma, baleset nem történt velük. Most is ugyanúgy dobálta a botot a kutyáknak, mint máskor - ezúttal azonban a pitbullja nem tért vissza hozzá a megszerzett bottal, úszás közben valami lerántotta őt a víz alá.

Bizonyíték sajnos nem került elő, ami alapján kideríthető lenne, mi történt a kutyával. Az ebekre, ahogy ránk, emberekre is veszélyes lehet, ha felhevült testtel ugranak be hirtelen a hűs vízbe: ez akár szívmegállást is okozhat náluk. Az is előfordulhat, hogy a víz alatt sodródó faágba akadhatott be a lába, az húzta le. Nem zárható ki az sem, hogy valóban egy óriás hal kapta el az eb lábát.

Másik eset: még májusban történt, ám csak most került nyilvánosságra a szegedi Keramit horgásztavon történt baleset. A gazda és kutyusa, egy pitbull keverék, már ismerősök voltak a tavon, gyakran jártak le együtt. A kutyát a horgászoktól távolabb engedték be a vízbe, ahol nem zavarnak meg senkit. Az idős keverék szokása szerint a nádas szélén járkált a vízben, körbeszaglászva. A víz fodrozódásából mindig tudták, merre jár épp az eb, azon a napon azonban egyszer csak kisimult a víz, nem jött több hullám… A gazdi és fia azonnal keresni kezdték a kedvencüket. “Két óra eltelt, mire észrevettem, hogy a túloldal felől valami feketeséget hoz lassan az áramlat. Ahogy közelebb ért, látszott, hogy a kutyánk az. Egy hármas horgot kötöttem a zsinórra, azzal húztam közelebb. A lábán kefeszerű fogak nyomai látszottak. Azt gondolom, a harcsa lehúzhatta, de nem tudott vele mit kezdeni, és elengedte.” - mesélte a gazda, Horváth Gyula a Délmagyar.hu-nak.

Május-júniusra esik a harcsák ívási időszaka, ilyenkor erősebben védik a területüket, agresszívebbé válnak. Előfordulhat, hogy a kutya megzavarta a harcsát - a kutya gazdájának egy horgásztársa korábban radarfelvételt készített a tóról, ekkor fedeztek fel egy körülbelül 2 méter 60 cm hosszú harcsát a vízben. Egy ekkora hal már valóban jelenthet veszélyt - ám nem valószínű, hogy táplálékszerzés céljából támadta volna meg a kutyát. A harcsák egészben nyelik le áldozatukat, ehhez pedig egy közepes termetű kutya túl nagy lenne.

Erre figyeljünk a kutyával való strandoláskor:

• Sajnos a vízben úszkáló halakra nem igazán tudunk előre felkészülni - az ilyen támadások azonban rendkívül ritkák! Arra viszont oda tudunk figyelni, hogy a ragadozó halak ívási időszakában elkerüljük az olyan helyeket, ahol sejthető, hogy sok példányuk él - mint a horgásztavakat.
• Felhevült testű kutyusainkat ne engedjük azonnal nagy hévvel beleugrani a vízbe: csak fokozatosan, míg testük lehűl, utána mehet a játék és a pancsolás a vízben!
• Sok kutya képes addig rohangálni, játszani, míg teljesen el nem fárad, sőt, még azon is túl! A gazdi feladata, hogy odafigyeljen rá, és ha kell, leállítsa a játékot, “kötelező” szünetet tartatni az ebbel az árnyékban.
• Ha tudjuk kutyánkról, hogy bátortalan a vízben, ne erőltessük, főleg ne azonnal mély vízbe ugrasszuk (főleg nem bedobjuk a vízbe, mert “onnan majd úgyis kénytelen lesz kiúszni”)! Fokozatosan bátorítsuk, hagyjuk, hogy a kis vízben ismerkedjen az új helyzettel. Az olyan kutyák, akik még sosem úsztak, vagy egyszerűen csak félnek a vízben, könnyen pánikba is eshetnek.