Miért zizzennek meg a kutyák fürdetés és úszás után?

 

Bizonyára ismerős a jelenet: fürdetés után kivesszük kutyánkat a kádból, és amint letesszük a földre, máris megpróbálja kirázni bundájából a vizet, amitől csuromvizes lesz a fürdőszoba és mi is… Ha kicsúszik kezünk közül, kiszabadulva elszabadulhat a pokol. No, ennyire azért nem rémes a helyzet, de otthonunk tisztasága némi csorbát szenvedhet, ahogy kedvencünk a szőnyegen hempereg, bútorainknak dörgölőzik, és habos-vizes szőrszálai beterítik a teret, amerre jár... Vagyis inkább szalad, száguld, önfeledten, és még a nevét is alig hallja meg. Tisztára "zizi" lett!

 

Szerencsésebb eset, ha a kertben teszi mindezt, hiszen átmenetileg érvényét veszítheti mindenféle szabály, mert egyszerűen úgy érzi, „ki kell dolgoznia magából” érzéseit. Izgalom? Stressz? Vagy a puszta öröm, hogy végre vége a fürdetésnek? De hogyan jön ez össze azzal, amikor úszott egy jót a tóban, és utána is feltétlenül muszáj rohannia pár kört? Mi pedig csak állunk és nézzük mosolyogva, had engedje szabadjára energiáit.   

 

 

 

 

Mi okozhatja a viselkedést?

 

Szóval túléltük a fürdetést. Szabadság! - gondolhatja négylábú barátunk, ám emellett a „megőrülést” több dolog is motiválhatja, például:

 

1. Megkönnyebbülés - végre fellélegezhet, hogy vége a fürdetésnek
2. Visszaszerezné saját illatát
3. Megpróbálja megszárítani bundáját
4. Megszabadul a felgyülemlett energiától
5. Megpróbálja kirázni a fülébe került vizet

 

 

 

1) „Túléltem, hurrá!”

 

A vízimádó kutyák között is szép számmal akadnak olyanok, akik egyenesen irtóznak az otthoni fürdetéstől. Miben rejlik az ellentmondás? Hiszen boldogan csobbannak egyet a tóban, patakban, talán még a sáros pocsolyát sem vetik meg, de a fürdőkád?! Csak azt ne… Megpróbálhatjuk kellemesebbé tenni ezen alkalmakat, ám minden igyekezetünk ellenére is úgy érezheti a kutya, hogy korlátozzuk mozgásában, és a zuhany hangjával, a vízsugarak érintésével, a különös illatú samponnal együtt stressz lehet úrrá rajta. Elviselheti, de talán sohasem lesz olyan közös tevékenység, amelybe örömmel ugrik fejest. Ahogy kikerül a kádból, újra megízleli a szabadságot, ettől pedig roppant izgatott lesz.

 

Gondoljunk csak bele: ha olyasmit kell csinálnunk, ami nincsen ínyünkre, például beszállni egy liftbe, vagy átmenni egy alagúton, ahol beszorítva érezzük magunkat, amint kiszálltunk/kiértünk onnan, kisebb-nagyobb adrenalinlöket áradhat szét testünkben. Izgalmas, felszabadult érzés ez, mintha bármire képesek lennénk, hegyeket mozgathatnánk, igaz? A kutyák is hasonlóan érezhetik magukat, amint véget ér a „rettenetes fürdetés”. A szabadság érzése, a felgyülemlett energia levezetésének szükséglete mind közrejátszhat a megőrülésben.

 

 

 

 

2) „Hová tűnt az illatom? Nem érzem! Vissza kell szereznem!”

 

Összekoszolta magát a sétán, sáros lett a mancsa vagy belehempergett valami borzasztóan büdös dologba? Minél erőteljesebb a szag, amit magára öltött, annál nagyobb a késztetés, hogy fürdetés közben többször is átmossuk bundáját a kutyasamponnal. Ami nekünk kellemes, kutyánk érzékeny orrának zavaró és nagyon is bántó lehet. Ez az idegen, szokatlan illat elfedi saját, jól megszokott szagát, amitől gyorsan meg kell szabadulni.

 

A kutya számára a kutyaszag az élet természetes része, bár egyesek szívesebben ölti magukra különféle „szörnyűségek” szagát (dög, rothadó falevél, ürülék, vadállat vizelete, stb.) Ők nem tudják, hogy ezektől betegségeket is el lehet kapni, ösztönösen dörgölőznek bele „illatos dolgokba”, mely őseiket segítette a vadászatban és információ-átadásban. Manapság egy jóleső hempergés után azonban egyenes út vezet a fürdőkádba. Most komoly, gazdi? Hiszen olyan ügyesen megtaláltam a „büdit”, és annyira jó szagom lett tőle! Fürdetés után frissen, a mi orrunk szerint finom illattal ellátva tehát nem csoda, ha kedvencünkre „rájön az ötperc”, hogy visszanyerhesse saját, megszokott szagát.

 

 

 

 

3) „Ááá, vizes lettem! Meg kell szárítanom a bundám!”

 

Ha gyerekfejjel eleinte küzdöttünk is ellene, megszoktuk, hogy vizes hajunkat – már amennyiben nem túl rövid – hajszárítóval szárítsuk meg. Ehhez képest a kutyák többségében félelmet kelthet a berregő, meleg vagy forró levegőt fújó masina. Ha kicsi korától fogva a gazdi fokozatosan, sok-sok jutalomfalattal szoktatta hozzá a hajszárítóhoz, hogy pozitív élmény lehessen számára, akár meg is szeretheti, és kérni fogja, hogy segítsünk neki megszáradni, ha vizes lesz a bundája.

(Tapasztalatból írom, a kisöreg kutyám ilyen, szereti, ha meleg levegővel fújom; míg a másik kettő, mentett eb számára a hajszárító felér egy borzalommal, így marad az alapos törölközés.)

 

Mások inkább kimenekülnek a fürdőszobából és egyre-másra csak rázzák bundájukat, nekidörgölőznek a szőnyegnek, kanapénak, vagy kint a fűnek, hogy hamarabb megszáradhassanak. Megfigyelhetjük e viselkedést egy esős sétát követően is, illetve vízparton, úszás, pancsolás után. A kutya méretétől és szőrzetétől függően tucatnyi törölközőt is elhasználhatunk ilyenkor, mire – nagyjából – sikerül szárazra törölnünk.

 

 

 

 

4) „Olyan izgatott lettem! Ki kell mozognom magamból!”

 

Megfelelő szoktatással a kutyák többsége egész ügyesen eltűri a fürdetést, bár megszeretni talán sosem fogja. Bízik gazdájában, és abban is, hogy nem érheti bántódás a fürdőkádban, türelmesen ott marad, de azért legszívesebben mielőbb szabadulna. Amikor stresszes helyzetbe kerülünk, mi is azt várjuk, hogy bárcsak véget érne, agyunk szüntelenül ezen kattog. Testünk ugrásra kész, és miközben e helyzetben vagyunk, nem kis energiamennyiség halmozódhat fel szervezetünkben.

 

Kutyánk is hasonlóan érezheti magát például a fürdetés alatt, és amint kiemeljük a kádból, ez az energia utat tör: féktelenül rohangászásba kezd, akár a nappaliban, akár kint a kertben, majd 1-2 perc múltán lógó nyelvvel letottyan szusszanni egyet. Játékra is hívhatja a gazdit játékos meghajlással vagy kedvenc plüssét, labdáját felkapva.

 

 

 

 

5) „Víz ment a fülembe! Ki kell ráznom gyorsan!"

 

Látványos jele ennek, ha a kutya többször is megrázza magát, eközben fejét, különösen füleit dörgöli bele a kárpitba, törölközőbe, a gazdi lábába, stb. Nem igazán szeretik ugyanis, ha víz kerül a fejükre, fülükbe, így például úszás vagy egy esős séta után is heves dörgölőzésbe kezdhetnek. A lógó füleknél a fül belső oldalát borító szőrszálak között és a füljáratban rekedt víz, esetleges szennyeződések komoly problémát okozhatnak. Természetesen a felfelé álló füleknél is fontos odafigyelni arra, hogy kellően megszáradjanak. > Fülproblémák kutyáknál - Tünetek és teendők

 

 

 

Összegzés

 

A fürdetés okozta stressz, az úszás izgalma, de nagyjából bármilyen vízi/vizes tevékenység hatására rájöhet a kutyára az ötperc. A pofijára kiülő örömteli vigyor feledhetetlen képet nyújt, és minden alkalommal újra és újra rácsodálkozhatunk, mennyire jólesően száguldozik, míg rövidesen lecsillapodik, megnyugszik. Ahogy öregszik, már kevésbé érezheti ennek szükségét, de egy kiadós törölközést nem fog visszautasítani, ha alaposan megszárogatjuk. Amire érdemes figyelni „megőrülés” közben: olyan helyen engedje szabadjára felgyülemlett energiáit, ahol nem tehet kárt magában!