Hatalmas hókupaccal lepték meg kutyájukat, hogy halála előtt még egyszer élvezhesse a havat

Maggie, a bernáthegyi-újfundlandi keverék a hóra született: amióta mancsa először érintette a havat kölyökkorában, fellángolt az ősi vonzalom, és otthonában is a leghűvösebb helyeken érezte jól magát:

„Már kicsiként is szívesebben heverészett a fürdőkádban vagy az alagsor padlóján. Akkor volt igazán elemében, amikor megérkezett a tél” – mesélte gazdája, Elijah Saltzgaber. Mai napig emlékükben élnek azok a pillanatok is, amikor először látott havat. Szinte nekifutásból belebukfencezett, és teljesen belefúrta magát… 60 kilónyi boldogság hempergett a fehér buckák között.

Az idei év azonban váratlan hírt hozott: Maggie-nél júliusban rákot diagnosztizáltak. A gazdik szíve összetört, de az első mélypontot követően lázas tervezgetésbe fogtak, miként varázsolhatnák szebbé kedvencük hátralévő napjait. Az elmúlt 10 évben felejthetetlen kalandokban volt részük, rengeteget túráztak együtt: télen havas tájakon, nyáron a vízparton.

„Szinte minden percet együtt töltöttünk; minden körülötte forgott, amióta egy családdá váltunk. A reggeli ébredés első pillanatától kezdve egészen az elalvás előtti nagy szusszanásig. Olyan életet szerettünk volna biztosítani számára, amilyet megérdemel, ennek köszönhetően pedig a mi életünk is gazdagabbá vált” - mondta el anyukája, Marianna Wilson meghatottan. Kedvence szeparációs szorongása miatt vágott bele ugyanis kutyasétáltató vállalkozásába, hogy minél többet lehessenek együtt. Maggie-nek hála talált rá hivatására, amiért örökké hálás lesz neki. 

Ahogy közeledett a búcsú ideje, még egyszer, utoljára, szerették volna elvinni őt egy kis kirándulásra. Egyetlen dolog hiányzott csupán: a hó. Betegsége kezdete óta egyre jobban megviselte a bundás óriás szervezetét a meleg időjárás, ekkor pattant ki gazdái fejéből az ötlet: mi lenne, ha téli hangulatot varázsolnának a kertbe? Hamar megszületett a felhívás is:

„Egyedi kéréssel fordulok hozzátok. Van itt valaki, akinél fellelhető egy hóágyú? Drága kutyusunk rákban haldoklik, és hétfőn szeretnénk építeni neki egy hókupacot, amiben életében utoljára, meghempereghet. (…) Déltájban vennénk tőle végső búcsút, így előtte elhoznám neki a havat. Köszönjük, ha elolvasod, Maggie és a gazdik."

Miután kikerült az üzenet Maggie fényképével, elkezdtek özönleni a felajánlások, annyi ember szívét érintette meg:

„Hatalmas közösségi megmozdulás kerekedett belőle: több ezer reakció érkezett a bejegyzésre a csoportban, és több száz tippet is kaptunk. Egyesek kölcsönadták volna a saját kis hóágyújukat, amolyan hóváró parti keretében, míg mások kalapáccsal törtek volna darabokra jégtömböket. Több étterem, bár és kávézó is felajánlotta jégkocka- és jégkása-tartalékát. Elképesztő volt.”

Míg közös életük utolsó nagy kalandjára készültek, felfigyeltek egy kommentre, amely a közeli jégpályát ajánlotta. Felvették a kapcsolatot az üzemeltetővel, és másnap meg is érkezett a szívmelengető válasz: természetesen segítenek. Hétfő reggel, ahogy a gazdik Maggie-vel hazaérkeztek a kempingezésről, jelezték, hogy egy méretes fehér halom vár rájuk. A férfi gyorsan autóba pattant, felpakolt a platóra annyi havat, amennyit csak bírt, majd hazasietett. Felesége és imádott kedvencük szeme egyből felcsillant:

„Amikor betolatott a ház elé, és kinyitottuk a csomagtartót, alig hittem el, amit látok. Szavakkal nem tudom leírni, milyen érzések kavarogtak bennem abban a pillanatban. Lerogytam, és sírva fakadtam. Édesanyám is zokogott. Maggie pedig csak nézett kíváncsian: mi történik, srácok?”- idézte fel a megható jelenetet az anyuka. 

Lassacskán a szőrmóknak is leesett, hogy ez a hó itt és most csak az övé.

„Eleinte nem értette a dolgot, ezért fogtam egy kis havat, megmutattam neki, ő pedig elkezdte eszegetni. Lepakoltuk az ajándékát a kert egy pontjára, majd beledobtuk a sípolós labdáját, és onnantól kezdve felderült a pofija. Ugrándozott a hóban, elrejtette benne a játékát, majd előásta, boldogan hempergett, míg végül elfáradt, és ledőlt pihenni. Vagy 20 percig szuszogott hortyogva a hókupac tetején. Elmondhatatlanul jól érezte magát. Megkönnyebbült.” – idézték fel utolsó közös élményüket. 

Nem számítottak rá, hogy ennyire tetszeni fog neki, de úgy döntöttek, ha már itt az idő elengedni kedvencüket, ennél tökéletesebb helyet keresve sem találhatnának a búcsúra.

Maggie, életének utolsó pillanatait a szívének legkedvesebb helyen tölthette. Családja és a hó ölelésében hunyta örök álomra szemeit, teljes bizonyossággal tudva, hogy mindennél jobban szeretik őt.