Hogyan hat a menhelyi környezet a gazdikereső kutyákra?

Mindenki, aki valaha járt már kutyamenhelyen, valószínűleg egyetért azzal a kijelentéssel, hogy e környezet rendkívül stresszes lehet a bentlakók számára. Bármennyire is igyekeznek szebbé tenni mindennapjaikat, rácsok mögött élni és várni arra, hogy értük is eljöjjön az álomgazdi, legtöbbjüknek mentálisan, érzelmileg és fizikailag egyaránt megterhelő.

Egy holland tanulmány konkrét bizonyítékot is szolgáltat erre. Az Utrechti Egyetem kutatócsoportja menhelyen élő kutyák kortizol szintjét vizsgálta, ehhez 52 résztvevőtől vettek szőrmintát három periódusban: a menhelyre kerülés előtt, a menhelyen tartózkodás ideje alatt, valamint azután, hogy örökbefogadták őket. A négylábúak átlag életkora 3.8 volt, az 52 kutyából 18 szuka, 34 pedig kan volt.

A kutatók nem találtak különbséget a menhelyre bekerülő kutyák és a kontrollcsoportban vizsgált kutyák kortizol szintje között. Ez utóbbiba 20, már családban élő kutyát választottak be, hasonló életkor, nem és fajta alapján. Ugyanakkor, hat héttel később a menhelyi kutyáknál a kortizol szint már jelentős eltérést mutatott: egyharmadával megugrott.

A következő mérésekre az örökbefogadást követő hatodik héten, majd a hatodik hónapban került sor. A kortizol szint itt már alacsonyabbnak mutatkozott, és közelített azokhoz az értékekhez, melyet korábban, a menhelyre bekerülés előtt mértek . Eredményeikről a Scientific Reports akadémiai folyóiratban számoltak be.

Kutyák esetében a stresszhormon, vagyis a kortizol a szőrszálakban halmozódik fel. A szőrmintákból mért értékek segítségével a kutatók megállapíthatják, hogyan alakulnak a stresszre adott válaszok a vizsgált egyedeknél. E válaszok különbözhetnek a kutyáknál is, csakúgy, mint a felépülés/regeneráció időszaka, vagyis az az időtartam, amíg a stresszt kiváltó eseményt követően helyreáll a szervezet. Ez akár hetekig, hónapokig is eltarthat.

„A szőrszálakban található kortizol mellett megvizsgáltuk a kutyák vizeletében található kortizol mennyiségét is. Ez a módszer rövid távon ad eredményeket, míg a szőrszálaknak köszönhetően hosszú távon is mérni tudjuk az eltéréseket” - mondta el a tanulmány vezető szerzője, Janneke van der Laan, az Utrechti Egyetem Állatorvostudományi Karának állatviselkedéssel foglalkozó kutatója.

Egy éven át minden nap folytattak méréseket a menhelyen, majd az örökbefogadást követően az új gazdiknak adtak instrukciókat a mintavétellel kapcsolatban; gondos feljegyzéseiket és a szőrszálakat ezután elküldték a kutatócsapat részére, akik négy időpontban hasonlították össze a kutyák kortizol szintjét:

• Közvetlenül a menhelyre kerülés előtt
• Hat héttel a menhelyre kerülés után
• Hat héttel az örökbefogadás után
• Hat hónappal az örökbefogadás után

Szerencsére minden gazdi együttműködőnek bizonyult, sőt mi több, lelkesen folytatták a kísérletet és nagyon kíváncsiak voltak arra, mi mindent tapasztalhatott meg a kutya örökbefogadás előtt. Az eredmények még a kutatókat is meglepték, így  az is, hogy a kisebb testű kutyák kortizol szintje általában véve magasabb volt annál, mint amit nagyobb méretű társaiknál mértek.

„Korábbi kutatásoknál is láthattuk már ezt a mintát, például abban a tanulmányban, ahol menhelyi kutyák pihenési és alvási szokásait vizsgálták. A pontos okokról egyelőre még csak feltételezéseink vannak, de nagyon érdekesnek találjuk. Olyan kutatási terület ez, melyre érdemes lesz a jövőben figyelmet fordítani.”

A holland tanulmány egy másik érdekessége, hogy a kiválasztott menhelyen kiemelten odafigyelnek a gazdikeresők jóllétére. Elsőként vezették be például azt a megoldást, hogy a kenneleket üvegfallal borították be. Egyfelől teljesen más érzés a kutyáknak, mint rácsok mögül nézni a világot, másfelől csökken a zajártalom, ami egy menhelyen sajnos kivédhetetlen. 

„Az a tény, hogy még ilyen körülmények között is magasabb kortizol szintet mértünk, azt sugallja, hogy más menhelyeken is hasonló lehet a helyzet” - jelentette ki van der Laan.

Az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában és más nyugati országokban egyre több helyen igyekeznek nagyobb gondot fordítani arra, hogy a menhelyen töltött időt nyugodtabbá tegyék a bentlakók számára.

Itthon is vannak haladóbb szellemű menhelyek, ahol odafigyelnek arra, hogy kellemes programokkal gazdagítsák a kutyák mindennapjait, legyen szó élménysétákról, különféle játékokról, és van, ahol kutyaiskolai tanfolyamokra is eljárnak az önkéntesek egy-egy gazdikeresővel. A legtöbb kutya nemhogy igényli, de ki van éhezve egy jó szóra, kedvességre, simogatásra – mi pedig addig is szebbé tehetjük a várakozás óráit, amíg elérkezik értük az álomgazdi.