Hormonális okai lehetnek a kutyák agresszív viselkedésének?

Néhány gazdi számára egy kellemes séta is könnyen stresszessé válhat, ha egy másik eb láttán kedvence elveszti a kontrollt. A pórázon agresszív viselkedést mutató kutyák moroghatnak, ugathatnak és ki is támadhatnak a gazda mellől a séta során, ez pedig nemcsak feszültséget, hanem veszélyes helyzetek, sérülések alapját is képezheti.

De miért is támadnak ki egyes kutyák a pórázról, miközben mások nem? A University of Arizona kutatócsoportjának eredményei választ adhatnak e kérdésre. Számos vizsgálatot végeztek már korábban kutyáknál és más emlősöknél, a tesztoszteron és a szerotonin hormonok agresszív viselkedésben játszott szerepével kapcsolatban. 

Ám a kutyák viselkedését is kutató antropológus professzor, Dr. Evan MacLean vezette arizonai csoport az oxitocin és a vazopresszin hormonok működését helyezte előtérbe, s azt találták, hogy kiemelt jelentőségük lehet a kutyák társas viselkedésében.

„A kutyák agresszív viselkedését befolyásoló biológiai folyamatok alaposabb megértése segíthet a hatékony megelőzésben.” – mondta el MacLean. „A kutyák agressziója ugyanis egy óriási probléma. Az Egyesült Államokban több ezer ember - köztük rengeteg gyermek - szorul kórházi ellátásra kutyaharapás miatt. Az agresszió az egyik legfőbb ok, amiért a kutyák a menhelyen találják magukat. Ha van lehetőségünk közbelépni és befolyásolni az agresszióért felelős biológiai folyamatokat, az mind az emberek, mind a kutyák számára jótékony hatású lehet.”

Az oxitocin és vazopresszin hormonokat gyakran a yin-yang jelzővel illetik, egyre több, az emberi társas viselkedéssel foglalkozó kutatás alapját képezik. A szeretethormonnak is nevezett oxitocin a szülés és a szoptatás időszaka mellett fokozott termelődést mutat bennünk, mikor egy általunk szeretett személyt megölelünk, megcsókolunk. A vazopresszin a szervezet vízháztartásában játszik fontos szerepet, e hormon szintjének emelkedése és az agresszív viselkedés között viszont összefüggést találtak. 

MacLean és társai kutatásukban különböző korú, fajtájú és nemű kutyákat vizsgáltak, melyek pórázon tartva agresszív viselkedést produkáltak. Összehasonlításképpen mindegyik kutya mellé kerestek egy azonos korú, fajtájú és nemű, agressziót nem mutató kutyát.

A kísérletben a gazda pórázon tartott kutyájával besétált egy terembe, ahol az egyik kutató kutyaugatás hangját játszotta le egy függöny mögött. A lejátszást követően elhúzták a függönyt, így láthatóvá vált egy élethű kutyabábú, emberi vezetővel.

A tanulmányban szereplő kutyák viselkedését azonos körülmények között, azonos módon is vizsgálták, hétköznapi zajok mellett és három szokványos tárgy közelében (kartondoboz, szemeteszsák és egy jógalabda).

A mérés tárgyát a kutyák válasza és hormonszintje képezte az interakció létrejötte előtt és után. A tárgyakra egyik kutya sem reagált agresszívan, ám a pórázon agressziót mutató négylábúak csoportjában megfigyelhető volt az agresszív reakció (ugatás, morgás, kitámadás) az élethű bábura.

Az agresszívan reagáló kutyák szervezetében magasabb vazopresszin szintet mértek, ez pedig a vazopresszin és az agresszió közötti kapcsolatra enged következtetni. A kutatók nem figyeltek meg változást a két csoport oxitocinszintje között. Mikor a családi kutyák oxitocinszintjét hasonlították össze az agressziómentes temperamentumra tenyésztett és szelektált segítőkutyák csoportjában mért szinttel, azt találták, hogy utóbbiak oxitocinszintje, valamint az oxitocin-vazopresszin aránya is magasabb volt. Ez alátámasztja azt az elgondolást, mely szerint az oxitocin segíthet az agresszió megelőzésében kutyáknál:

„A segítőkutyáknál tapasztalt magas oxitocinszint tökéletesen megegyezik viselkedési fenotípusukkal, vagyis, hogy ők kifejezetten barátságos kutyák, akik egyáltalán nem mutatnak agressziót sem emberek, sem kutyatársaik irányában.” – mondta MacLean.

A viselkedésproblémás kutyáknál jelenleg a tesztoszteron és szerotonin hormonok működésének befolyásolásával igyekeznek pozitív változást elérni. Az agresszióval összefüggésbe hozott tesztoszteronszint fékentartásának egyik legelterjedtebb módja a kan kutyák ivartalanítása, ám ez nem minden esetben jár eredménnyel. Egy másik módszer az agresszió csökkentéséhez hozzájáruló szerotonin hormon szintjének növelése, melynek eléréshez ún. szelektív szerotonin visszavétel gátló szereket - hétköznapi néven antidepresszánsokat - írnak fel. 

MacLean és társai szerint azonban az oxitocin és a vazopresszin hormonok tanulmányozására nagyobb hangsúlyt fektethetnek a jövő viselkedésbiológiai kutatásai:

„Amennyiben a vazopresszin valóban hozzájárul az agresszióhoz, kifejleszthetünk olyan gyógyszereket, melyek e hormont célozzák meg, megelőzve ezzel azokat az eseteket, ahol a kutyák agresszív viselkedést produkálnak. Az oxitocint és vazopresszint már széles körben alkalmazzák a humán terápiában. Az oxitocinszint szabályozása megszokott módszer az autizmustól kezdve a skizofrénián át a poszt-traumás stressz szindrómáig. Klinikai tesztek folynak az oxitocin adagolásával kapcsolatosan, hogy alkalmazható-e gyógyszerként bizonyos viselkedési válaszok kialakításához. Érdekes belegondolni, hogy az emberek esetében kipróbált terápiák kutyáknál is hasznosak lehetnek.”

Arra a kérdésre, hogy vajon miért olyan magas a vazopresszin szintje egyes kutyáknál, MacLean szerint egy negatív élmény - vagy élmények halmaza – is felelős lehet:

„Az életünk során minket érő élmények megváltoztathatják hormonjaink működését. A gazdik több agresszióproblémás kutyánál is beszámoltak arról, hogy a tünetek egy traumatikus eseményt követően jelentkeztek, pl. a kutyát megtámadta egy fajtársa, ő pedig ezután túlzottan éberré vált, s egy lehetséges támadásra - mintegy poszt-traumatikus reakcióként - már megelőzően agresszívan reagált.”

Jó hír a gazdik és kedvenceik számára, hogy kutyánk oxitocin szintjét emelhetjük és vazopresszin szintjét csökkenthetjük szereteten alapuló kutya-ember interakciókkal:

„Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a barátságos kutya-ember interakciók hatására oxitocin szabadul fel a kutya szervezetében és fokozatosan csökken a vazopresszin szintje. E folyamatok hatása azonban kétirányú: nem pusztán arról van szó, hogy megsimogatjuk a kutyát és a kutya hormonális választ ad, ez a reakció bennünk ugyanúgy működésbe lép.”

Olvasd el kapcsolódó cikkeinket is:

• 10 különleges eset, mikor kutyád azt akarja mondani neked: Szeretlek!
• A kutya szeretetnyelve - Hogyan mondd el kedvencednek, hogy szereted?
• Boldog a kutyám? Íme 16 jel, melyből kiderül!