Itt az újabb bizonyíték, miért szeretjük jobban kedvenceinket, mint az embereket

Előfordult már, hogy olyan emberrel hozott össze az élet, aki valamiképp sokkal jobban megtalálta a közös hangot kedvencünkkel, mint velünk? Vagy mi is így érzünk, amikor meglátunk egy kutya-gazdi párost? Talán furcsán hangzik, de igenis vannak olyan emberek, akik általában véve is könnyebben kijönnek a kisállatokkal, mint embertársaikkal.

Vajon mi lehet ennek az oka? Ezt a kérdést tették fel a Northeastern University kutatói a jelenség kapcsán, és arra jutottak, hogy ezek az emberek mélyebben együtt éreznek kedvenceikkel, főként a kutyákkal, mint mások. A bántalmazással kapcsolatos helyzetekben pedig különösen így van.

A Society and Animals (Társadalom és Állatok) tudományos szaklapban megjelent tanulmány vezetői, Arnold Arlike és Jack Levin arra voltak kíváncsiak, miért törődnek egyesek jobban a kutyákkal, mint embertársaikkal. Kísérleteikben azt vizsgálták, hogy az alanyok nagyobb fokú stresszt éltek-e át, ha állatbántalmazást láttak, mintha emberek szerepeltek a helyzetben. Érdekes módon segítette annak megértésében, milyen érzések kavaroghatnak ilyenkor az emberben.

Elméleti feltevésnek indult, ám a kutatók szerint az áldozat kora fontos tényező lehetett a bántalmazás okozta distressz szintjének ingadozásában. Az életkor mellett hasonlóan fontos szerepet játszott az áldozat faja is.

240 hallgató vett részt a vizsgálatban, ahol empatikus képességeiket mérték. Meglehetősen kényelmetlen helyzetbe hozták őket: olyan cikkeket tártak eléjük, melyekben felnőttek, gyermekek, illetve kölyökkutyák bántalmazásáról olvashattak.

Természetesen a kutatók találták ki e „híreket”, ám az erőszakos jelenetek leírásának valódisága nagyon is meggyőzően hatott a diákok számára. Azok, akik a gyerekek, kutyák és kölykök bántalmazásáról olvastak, sokkal mélyebb együttérzésről tettek tanúbizonyságot, mint az a csoport, mely felnőttek bántalmazásáról szóló híreket kapott.

A kutatók arra az eredményre jutottak, hogy az embereket sokkal jobban felzaklatja az állatok szenvedése (akár olvasnak róla, akár szemtanúi), mint amikor más embereket tesznek ki fájdalmas kísérleteknek. Az egyetlen kivétel az volt, amikor gyermekek bántalmazása szerepelt a hírben.

A tanulmány szerzői úgy vélik, hogy ezek az érzések azért támadhatnak bennünk, mert a kisállatok nem tudnak kiállni magukért az ilyen helyzetekben, teljesen tehetetlenek a bántalmazással szemben. Az életkor itt semmit sem jelent.

Gyermekek esetében szintén a gyámoltalanság váltotta ki a tesztalanyok együttérzését, míg a felnőtteknél ez csupán kis mértékben volt szempont. Úgy jellemezték őket, hogy „egyszerűen nem voltak képesek arra, hogy megvédjék saját magukat”. Itt tehát az életkor már többet nyomott a latban.

Kiderült tehát, hogy a résztvevők szemmel láthatóan mélyebb empátiát mutattak a bántalmazott gyermekek, mint a felnőttek irányába. Ugyanígy éreztek akkor is, amikor kisállatok voltak az áldozatok, hiszen ők tényleg nem tehetnek semmit annak érdekében, hogy megvédjék magukat.

Az együttérzés mértékbe pedig arra is enged következtetni, hogy hajlamosabbak vagyunk jobban törődni azokkal, akik védtelennek bizonyulnak mások erejével szemben, egyúttal több gyengédséget és szeretetet érzünk irántuk.