Izzik a talpunk alatt a talaj: vigyázzunk kutyáink mancsára!

A kölyök tappancsot leszámítva tapintásra olyan, mintha vastagabb, keményebb bőrréteg borítaná. Úgynevezett epidermis fedi, ami egy speciális külső hámréteg. Alatta pedig a kutyusok esetében igen vastag zsírréteg található. Ez segít benne, hogy megfelelő hőszigetelése legyen a talppárnáknak és ellenálljon a hidegnek. Továbbá a tappancsban lévő verejtékmirigyek segítenek a víz- és hőháztartás szabályozásában. Ezen kívül pedig az epidermis fontos védőréteg a bacilusokkal, fertőzésekkel szemben is.

Azt pedig el lehet képzelni, hogy milyen fájdalmas, ráadásul nehezen gyógyuló egy tappancs sérülés, hiszen az eb mindig rálép, ráhelyezi a testsúlyát. Érthető tehát, hogy miért hangsúlyozzák a szakemberek védelmének fontosságát.

Most, hogy itt a nyári forróság különösen fontos szerepe van a talppárnák megóvásának, ápolásának. Sokan hajlamosak a mai napig elfelejteni, hogy mi, emberek cipőben járunk, ami megvéd a felforrósodott beton okozta égési sérülések ellen.

Négylábú barátaink azonban jellemzően nem bújnak tornacsukába, mielőtt kilépünk velük az utcára.

És mivel a fájdalomküszöbük igen magas, sajnos bekövetkezhet az égési sérülés mielőtt komolyabban elkezdenének sántikálni vagy egyéb módon jeleznék, hogy baj van.

De hogyan tudunk tappancsaik egészségére vigyázni?

A beton a nap melegétől nagyon gyorsan átforrósodik. Sajnos azonban a homok és tarlóra vágott fűvel borított föld is nagyon fel tud hevülni, a fémből készült csatornafedelekről nem is beszélve.
Ezért a városokban ajánlott a legmelegebb déli órákban a sétát mindenképpen elkerülni, illetve, lehetőleg csak rövid egészségügyi szünetre kimenni. Ha pedig mindenképpen el kell mennünk valahova kedvencünkkel, akkor törekedjünk rá, hogy mindig az árnyékos részeken haladjunk vele. Ha kell, akár keljünk át többször is az utca egyik oldaláról a másikra, ahol nem süti a nap a járdát. Ha úgy neveltük a kutyust, hogy zebrán való átkelés előtt leüljön, akkor - ha van rá mód - inkább egy-két lépéssel hátrébb álljunk meg és ültessük le, ahol még árnyék van.

Jó javaslat az is, – amit több helyen olvastam már – hogy végezzünk próbát. Azaz tegyük le a kezünket a talajra vagy bújjunk ki a papucsból és lépjünk a járdára. Ha 3-5 másodperc után azt érezzük, hogy éget a beton, akkor ott semmiképp se haladjunk kedvencünkkel.
 

Ezeken túlmenően léteznek olyan mancs védőkrémek, amik séta előtt pár perccel felkenve egy védőréteget képeznek a talppárnán. Azonban ezekkel sem lehet hosszasan a tűzforró járdán sétálgatni! Ezek általában vízálló összetételű krémek, amik abban segítenek, hogy a forróság hatására ne száradjon ki olyan gyorsan a tappancs, elkerülve így az ebből adódó sérülések, berepedezés kockázatát. Valamint séta után, a megtisztított talp visszazsírzását, fertőtlenítését segíti elő.

Ha kedvencünk elviseli magán, akkor kutyacipővel is próbálkozhatunk. Napjainkban már nagyon kényelmes cipellőket készítenek kutyusoknak is. Kaphatók akár külön nyári- illetve téli cipők is, de akár terepre való túra bakancsot is találhatunk a négylábúaknak.
Cipő vásárláskor a méretet nagyon gondosan válasszuk meg, hiszen, ha túl kicsi, akkor deformálhatja a lábat. Legjobb, ha rá is tudjuk próbálni a kutyusra. Valamint azt ne feledjük, hogy a cipő a talp megégésétől ugyan megvéd, de a talppárnában elhelyezkedő izzadságmirigyek működését akadályozhatja, amivel ronthatja a hőháztartás működését. Arról nem is beszélve, hogy ha a kutyus lihegés közben a talajról visszaverődő forró levegőt lélegzi be, az tovább rontja a hőleadási lehetőségeit. Ha pedig nem tudja magát megfelelően hűteni, akkor könnyebben kaphat hőgutát. Tehát még így sem javasolt hosszabban kint lenni vele a kánikulában.

Milyen jelei lehetnek, ha mégis bekövetkezett a baj?

A kutyus nem akar továbbmenni, leül. Esetleg nyüsszög, nyüszít. Sántikálva jár. Amikor csak teheti, nyalogatja a tappancsait, esetleg rágcsálja is. Ha megvizsgáljuk, akkor pedig elszíneződést, rosszabb esetben hólyagokat, sebeket látunk rajta.
Azt is fontos tudni, hogy fürdetés, úszás közben a talppárnák epidermisze felpuhul, ezért sokkal sérülékenyebb lehet, mint szárazon!

Mi a teendő, ha mégis sérülést szenved a tappancs?
 

Először is ellenőrizzük a sérülés mértékét. Komolyabb égés esetén, ha több réteg is lepörkölődött a talppárnákról, felhólyagosodott, esetleg vérzik is, akkor azonnal irány az állatorvos, aki fertőtleníti és bekötözi.
Amennyiben úgy ítéljük meg, hogy kisebb mértékű a sérülés, akkor is azonnal menjünk fel az utcáról. Öblítsük le a mancsot hideg vízzel, esetleg tegyünk rá hideg vizes borogatást, ha engedi a kutyus. Ügyeljünk rá, hogy a sérült terület mindig tiszta és fertőtlenített legyen, mert sajnos nagyon könnyen elfertőződhet. A soron következő séták alkalmával mindig kötözzük be, elkerülve ezzel a felülfertőzés lehetőségét. Hazaérve azonban célszerű a kötést levenni, hogy a melegben ne fülledjen be alatta, szabadlevegőn amúgyis gyorsabban gyógyul. Ha azonban a kutyus nyalogatni, rágcsálni akarja, és nem tudunk rá folyamatosan felügyelni, akkor nincs más választás, rajta kell hagyni a kötést.

Alapvetően azonban célszerű inkább úgy időzíteni a sétákat, hogy esély se legyen a tappancs megégésére, mert tényleg nagyon hosszú és nyűgös időszak mind a kutyus, mind a gazdi számára mire begyógyul egy ilyen sérülés.