Játékot az ebünknek, de milyet?

Az első aranyszabály, amit minden kutyásnak el kell fogadnia, hogy egy játék sem örök. Legyen az bármilyen erős gumiból, ellenálló anyagból, ha csócsálós ebünk van, akkor kopni fog a mókaszer. Ez természetes. Viszont ne lepődjünk meg azon , hogyha mindez egy nap alatt bekövetkezik, ha ott hagyjuk ebünknek a zsákmányt, had szórakozzon vele. Kedvencünk, ha rágós fajta nem fog totojázni, és két pislantás múlva már csak cafatokat találunk a játék hűlt helyén. Szóval ne adjuk oda „örökbe” az eszközt. Mindig legyünk kontaktusban négylábúnkkal, játszunk, diktáljuk a tempót, a feltételeket, s ha végeztünk tegyük el a labdát/rágókát/mást a következő kikapcsolódás idejére. Így az élettartamot  jócskán meg tudjuk hosszabbítani.

Minden csahos nem szeretheti ugyanazt a fajta játékot. Van olyan kutya, aki megőrül, az égig repked egy labdáért, és semmi, de semmi más nem köti le. Neki hiába vennénk egy rágócsontot, hidegen hagyná. S ha egy „rágcsáló” ebnek labdát ajándékozunk, maximum azt érjük el vele, hogy futás helyett fogkoptatás lesz a délutáni program. „Ismerd a közönséget” – szól a mondás, ez itt sincs másképp.

Érdemes a boltban olyan anyagú kelléket választani, ami azért akkor sem okoz nagy galibát, ha kedvencünk gyomrába kerül. Így a szomszéd kislány Barbie babája nem a legjobb választás, még akkor sem, ha rágcsáló csahosunk feni rá a fogát.

Olykor egyébként a természet kínálja a legjobb módját a szórakozásnak. Egy erdei baktatás alkalmával bátran próbáljuk ki a faágak ráncigálását, a tobozok eldobálását – na, ha lehet ne egyedül, hanem kedvencünk társaságában!

Ha tetszett a cikk, és szeretnél értesülni legújabb híreinkről

kérünk lájkold Facebook oldalunkat!