Jobban bízunk a kutyás emberekben, mint a kutyátlanokban

Egy kutatás szerint az állattartók magasabb társadalmi tőkével rendelkeznek, mint azok az emberek, akik nem osztják meg életüket egy kisállattal. Négylábú barátaink ugyanis kiemelt helyet foglalnak el szívünkben. Ami a számokat illeti, 2021 nyarára minden második magyar háztartás kutyatartó lett, így a kutyák száma Magyarországon mára már jócskán meghaladhatja a 3 milliót.

Egyre többen tekintenek rájuk családtagként, az utóbbi évek nehézségeinek köszönhetően pedig sokunknál még az eddiginél is szorosabbá vált e különleges kötelék. Érzelmi támaszt nyújtanak, feledtetik a gondokat, megtanítanak arra, hogy örüljünk az apróságoknak, éljük meg a pillanatot, itt és most, a jelenben.

De ez még nem minden: egy friss tanulmány szerint szociális kapcsolatainkra is kifejezetten jó hatással lehetnek kedvenceink, nemcsak abban segítenek, hogy új ismeretségekre tehessünk szert, de a meglévő barátságokat is erősíthetik, általuk megbízhatóbbnak tűnünk mások szemében. Ennek pedig közösségi szinten is megfigyelhető a hatása: az emberek ugyanis pozitívabban állnak hozzá azokhoz, akik szeretettel bánnak kutyájukkal, macskájukkal.

A kisállatok társas kapcsolatainkat is támogatják

Közismert tény, hogy a háziállatok jelenléte megkönnyítheti az ismerkedést, kezdetnek például remek beszédtémát adhatnak, mint kapcsolódási pont. Közös érdeklődés, hobbi, figyelemfelkeltő információk, kedves emlékek és mókás történetek fonalán még azok a gazdik is beszédbe elegyedhetnek egymással, akiknek a kedvenceiken túl más közös témájuk aligha akadna.

Bizonyára sokan tapasztaltuk már azt, ahogy kutyánkkal sétálva magunkra vonjuk a pillantásokat, ami legtöbbször párosunk négylábú tagja felé irányul. Egy-egy kedves szó, bók „Jaj, de aranyos!” mellett a „Megsimogathatom?” kérdése is felmerülhet, és szinte észre sem vesszük, azon kapjuk magunkat, hogy idegenekkel társalgunk kedvencünkről. A "Hogy hívják, hány éves?" alapvető információkon túl még a másik fél saját kutyájáról, macskájáról, tengerimalacáról is hallhatunk egy-egy anekdotát.

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a terápiás kutyák és segítőkutyák is felkeltik a figyelmünket, bárhol is bukkannak fel. Egy tanulmányból az is kiderült, hogy a kerekesszékkel közlekedő embereket gyakrabban közelítették meg idegenek, amikor segítőkutyájuk is velük volt.

A házikedvenceknek köszönhetően a megbízhatóság és felelősség fogalma is új megvilágítást nyer. Nagyobb bizalommal fordulhatunk a gazdik felé, ez pedig a társas interakciókra is pozitívan hat. A kutatók azt találták, hogy szívesebben segítünk egy kutyás idegennek, mint olyannak, akik egyedül van. Egy állat jelenléte növelheti az általunk érzett bizalmat a másik ember irányában, még úgy is, hogy nem ismerjük az illetőt.

Azok a gyermekek, akiknek lehetőségük van kisállatokkal találkozni, játszani, sokat tanulhatnak a pozitív társas interakciókról, gyakorlatot szerezhetnek e téren, ennek eredményeként fejlődik együtt érző lényük, empatikusabbá válhatnak. Ha a kutyát is családtagként kezelik otthon, a gyermek szociális és érzelmi készségei is fejlettebbnek bizonyulnak. Jelen kutatásból pedig azt is megtudhatjuk, hogy azok a kamaszok, akik szorosan kötődnek kedvencükhöz, a társas készségek és empátia mérésekor magasabb szinten teljesítettek, szemben azokkal a kamaszokkal, akiknek életéből hiányzik egy ilyen kapcsolat.

A kedvencek és a társadalmi tőke

Talán nem is gondolnánk, mennyi mindenben segítenek minket kutyáink, de ma már azt is tudjuk, hogy az ún. társadalmi tőke szempontjából is kifejezetten előnyös a jelenlétük. A fogalom meglehetősen összetett, ha egyszerűen szeretnénk leírni, azt mondhatnánk, hogy felöleli az ember társas kapcsolatainak hálózatát, mind a közvetlen környezetével, mind a tágasabb közösség tekintetében, továbbá benne foglaltatik annak mértéke is, mennyire van jelen e hálóban egymás segítésének, támogatásának kultúrája.

Mennyire vagyunk együttérzőek egymással? Barátsággal, kedvesen fordulunk egymáshoz, és meghallgatjuk a másikat, segítjük, ha bajban van? Vagy éppen ellenkezőleg? E tőke tehát egyfajta erőforrás, mely függ kapcsolataink minőségétől, mennyiségétől és szerkezetétől, egyaránt kihat az egyén és a közösség, végső soron a társadalom jólétére, boldogulására. Ehhez pedig a bizalom, mint „összetevő” is elengedhetetlen.

És itt jön képbe négylábú barátaink szerepe: a gazdik ugyanis jóval több társadalmi  tőkét tudhatnak magukénak, mint azok az emberek, akik nem tartanak állatot – állapították meg, ám ez nemcsak a kutatás hazájában (USA), hanem világszerte elmondható. Erősítik az egymásba vetett bizalmunkat egy adott közösségen belül, például, ha jó viszonyt ápolunk szomszédainkkal, szívesebben viseljük gondját kedvenceiknek, és ez fordítva is igaz. A közös használatú terek, mint a kutyafuttatók, parkok és zöldterületek látogatása, a közös séták más gazdikkal és kutyákkal is javíthatják társas kapcsolatainkat. Mindez pedig tovább növeli a bizalmi faktort a közösségen belül.

Visszatekintve az elmúlt két évre, a korlátozások közepette a gazdik java része továbbra sem mondott le a sétákról, kirándulásokról, és nagyobb valószínűséggel mozdultak ki, mint állatot nem tartó társaik. A társas elszigetelődés időszakában a kutyások jelenléte kiemelt szerepet töltött be a közösségek életében, hiszen lehetőséget biztosított arra, hogy beszédbe elegyedhessünk embertársainkkal. Ez pedig a kutyabarát munkahelyekre is érvényes, ahol a kedvenceknek hála pozitív interakciókba léphettünk másokkal.

Természetesen az eredményekre nem szabad úgy tekinteni, mintha az állattartás lenne az egyetemes bizalom létrejöttének kulcsa. Bár pozitívan hatnak kapcsolatainkra és interakcióinkra, még nagyon-nagyon sokat kell tanulnunk az emberek és kisállatok kölcsönös viszonyában rejlő lehetőségekről.