Kutyák és az epilepszia – a rejtélyes betegség 3.

Az előző két cikkben dr. Hermándy-Berencz Katalin állatorvostól megtudtuk, hogy mitől alakulhat ki ez a betegség, illetve milyen vizsgálati és kezelési módszerek állnak jelenleg rendelkezésre. Most pedig arról beszélgetünk, hogy a hétköznapokban hogyan lehet együtt élni egy olyan kedvenccel, aki ebben a betegségben szenved.

Beszélgető partnerem dr. Hermándy-Berencz Katalin, a Klapka Állategészségügyi Központ orvosa.

-   Egy epilepsziás beteg állapota törvényszerűen rosszabbodni fog idővel?

-   Ezt nem lehet így biztosan kijelenteni. Ahogy azt sem, hogy gyógyszerek nélkül garantáltan romlani fog. De ez azért nehéz kérdés felém, mert nekem ugye kicsit torz a statisztikám, hiszen hozzám leginkább azok a betegek járnak, azoknak az állapotát tudom nyomon követni, akik már szednek valamilyen gyógyszert, vagy akinél akut epilepsziás helyzet van. Akik viszont jól reagálnak a gyógyszeres terápiára, azoknál akár évekig is fent tudunk tartani egy stabil, jó állapotot. Gyógyszerek nélkül azért sokkal valószínűbb, hogy az idő előrehaladtával romlani fog a beteg állapota. De az is tény, hogy az a beteg legtöbbször el sem jut hozzám, aki leéli az életét úgy, hogy félévente vagy évente van egy rohama. Mert van ilyenre is példa. 

-   Mi a várható élettartam?

-   Ha jól reagál a kezelésre és stabil, akkor leélheti a teljes életét jó eséllyel.
Élettartamot rövidíthet az, ha kialakul egy epilepsziás vészhelyzet, amiből nem lehet kihozni. (Status epileptikus vagy rohamhalmozódás.) Előfordulhat olyan is, hogy nem reagál a gyógyszerekre. Szerencsére ők vannak kevesebben, de sajnos léteznek olyan betegek, akik terápia-rezisztensek, ami azt jelenti, hogy semmiféle gyógyszerre nem reagálnak.  

-   Tapasztalataid szerint a betegek hány százaléka lehet terápia-rezisztens?

-   Kutyáknál nagyjából 20-30% a szakirodalom szerint.

-   Mennyire lehet ezzel a betegséggel minőségi életet élni?

-   Ez roham-típus függő is, illetve hogy az állatnak van-e valamilyen alapbetegsége vagy sem. És fontos a háttér ok is.
De ha egy veleszületett epilepsziát nézünk, ahol nem áll fent terápia-rezisztencia, akkor abszolút tud minőségi életet élni. Persze van, ami más lesz az életvitelben, mint egy egészséges kutyánál. Elég, ha csak a napi szintű gyógyszerszedést vesszük. De azoknál a kutyáknál, akik szeretik a jutifalatot, simán kialakul, hogy a megadott időpontban már magától megy a gazdihoz, és kéri falatkát (amiben benne van a gyógyszer).
A sport/munka vonalat lehet csinálni, de észnél kell lenni, és nem szabad túlhajszolni a kutyát se fizikailag, se szellemileg, mivel az roham-provokáló lehet.
Egy utazás az mindig stressz lesz a gazdinak is, mert mi van, ha pont ott lesz rohama a kutyusnak.
Nehéz ezzel a betegséggel együtt élni , mivel gyakorlatilag bárhol, bármikor lehet rohama a kutyának és kialakulhat akár egy epilepsziás vészhelyzet is. És az az időszak nyilván nem egy jó életminőség, amikor kórházban kell lennie és gyógyszereket kapnia. Utána pedig kellhet akár egy hét is, amire visszatér abba a normál állapotba, ahonnan kiindult.
De, ha ezeket a részeket nem nézzük, akkor azért ugyanúgy tud teljes életet élni egy epilepszia beteg is.

-   Említetted az utazást, mint stressz faktort. Lehet ilyen roham-provokáló egy költözés is akár?

-   Ha olyan betegről van szó, aki stressz-érzékeny, tehát a stresszre rohammal reagál, akkor abszolút lehet. Ilyenkor, ha ezt tudjuk, akkor elő szoktuk kezelni valamilyen nyugtató-szorongásoldó készítménnyel. Elsősorban gyógynövényessel, amennyiben az elegendő.
Fontos tudni, hogy a pozitív stressz is kiválthatja a rohamot. Van olyan kutya is, aki már attól berohamozik, amikor örül, hogy a gazdi hazaér.

-   Szóba került a rohamhalmozódás. Van olyan, mikor ez olyan mértéket ölt, hogy a kutyust mesterséges kómába kell tenni. Neked mi a tapasztalatod, ebből vissza lehet hozni őket? Vissza tudnak utána még térni a gazdi mellé a korábbi életükhöz?

-   Általában ebből visszajönnek. A vészhelyzeti állapotnak meghatározott kezelési menete van, hogy milyen gyógyszereket adunk és milyen sorrendben. Amikor erre egyáltalán nem reagál, akkor helyezzük altatásba. Maga az altatás megváltoztatja az idegsejtek működését és egy idő után kiolthatja a kisüléseket, de az változó, hogy ez mennyi idő után következik be. Egy vészhelyzeti állapot alapból megviseli a kutya szervezetét, és erre jön még az altatás. Viszont döntő többségében ki lehet hozni az állatot ebből az állapotból. Az azonban tény, hogy ilyenkor több időre van szükségük, mire visszazökkennek a korábbi kerékvágásba. Ki kell mennie belőlük az altatószereknek, el vannak fáradva, iszonyú izomlázuk van, lehet fejfájásuk utána még akár napokig.

-   A fizikai, szellemi aktivitás/tréning mennyire javasolt?

-   Mindenképpen érdemes őket karbantartani. Az csak jó, ha az idegsejteket működésben tartjuk. Bármilyen tréning, foglalkozás, közös aktivitás jó. Arra kell figyelni, hogy nem szabad kifárasztani őket túlságosan. Vagy ha teljesen felpörgetjük a szívét, a vérkeringését, vérnyomását és ezek miatt épp amúgyis nehezen kap levegőt, ha ott jön egy roham, akkor az extrém módon megterhelő és bár nagyon-nagyon ritka, de előfordulhat ilyenkor egy akut szívmegállás.
De a betegségétől még nyugodtan futhat, játszhat a többiekkel, bármilyen sportot űzhet.
A szellemi megterhelés pedig megint csak olyan, hogy hasznos, de ha túlzásba viszik, akkor provokálhat rohamot.
Szerintem érdemes is őket tréningezni. A kognitív funkciók karbantartása, javítása miatt is fontos ez.

-   Magára lehet hagyni egy epilepsziás állatot vagy folyamatos felügyeletet igényel?

-   Ez nehéz dolog mivel potenciálisan bármikor kialakulhat vészhelyzet, és olyankor az lenne jó, ha otthon van a gazdi. De nyilván nem sokan tudják megoldani, hogy 0-24-ben otthon legyenek. Én azt szoktam mondani, hogy otthon is kell hagyni, mert nem állhat meg az élet.
Amit én jónak tartok és sok gazdinál látok, hogy bekamerázzák a lakást és akkor bármikor rá tudnak nézni a kutyusra és észreveszik, ha gond van. Vagy ha gyanús jelek vannak, hogy esetleg volt rohama, akkor vissza is tudjuk nézni a kamerán.

-   Amennyiben magára hagyjuk, akkor célszerű zárt helyre tenni? Akár boxba (persze megfelelő tréning mellett)?

-   Ez nem egyszerű döntés, mert alapvetően boxban is sérülhet. Bár szerintem kevésbé.
Én azt szoktam javasolni a gazdiknak, hogy ha egyedül hagyjuk, akkor tegyük el azokat a dolgokat, amiket leverhet és széttörhet, amikkel aztán megvághatja magát.
Kistestű kutyánál azért lehet jobb a kennel, mert a roham miatt a kanapéról leesve is szerezhet nagyobb sérülést. De talán a nagytestűnél is biztonságosabb megoldás a box.
Ha hozzá van szoktatva, akkor a legtöbb kutya biztonságban érzi magát a szobakennelben és ez a roham után is így lehet. Tehát még az is elképzelhető, hogy segít neki megnyugodni egy roham utáni zavarodott állapotban.

-   A kutya tisztában van vele, hogy ő beteg?

-   Olyan betegségtudata biztosan nincs, mint nekünk, embereknek. Sok betegemnél tudom viszont, hogy azzal tisztában vannak, hogy valami történt velük. Generalizált rohamnál eszméletvesztés van, tehát amnéziásak arra az időszakra. Azt nem tudják, hogy mi történt velük. Nagyon sok kutyánál van, főleg az első rohamok után, hogy amikor felébred, halálra van rémülve.
Fokális rohamnál meg méginkább, hiszen ott valamennyire még tiszta is a tudatuk.
Roham után vagy meg vannak ijedve, vagy akár agresszívan is felléphetnek. Ez ilyen hirtelen válaszreakció arra, hogy nem tudják mi történt velük. Ahogy telik az idő, minél több rohamuk van, valahogy megtanulják, hogy ilyen már volt velük, és a negyedik-ötödik roham után már nem szoktak úgy magukhoz térni, hogy féljenek.
 

-   Érzi a kutya, ha jön a roham?

-   Igen. Rohamok előtt percekkel, órákkal, napokkal van olyan állapot, amit prodromának hívunk. Más néven rohamelőérzet. De ez nem minden kutyusnál van. Ilyenkor nincs még idegsejt kisülés. Ez általában valamilyen kellemetlen érzet, például felszálló kellemetlen gyomor-érzet, hányinger, fejfájás, levertség, gyengeség érzés. Ezek szoktak lenni, amiről az emberek beszámoltak. És nagyon valószínű, hogy a kutyáknál is ez van.
Van, amikor ebből lehet látni, hogy lesz rohama. De például több olyan betegem is van, aki odamegy a gazdihoz segítséget kérni, amikor érzi, hogy jön a roham.
 

-   Ha több kutya él a családban, az epilepsziás kutyát külön kell zárni?

-   Azért célszerű elkülöníteni, mert amikor rohamozik, akkor nem tud magáról és védtelenné válik. De van olyan is, amikor a roham utáni zavarodottságában agresszívvé válik.
Nagyon nehéz ezt kivitelezni, hiszen a roham legtöbbször váratlanul tör rá a kutyára. De volt olyan betegem, ahol évekig éltek úgy együtt a kutyusok, hogy az egyik epilepsziás volt és soha semmi gond nem volt. Aztán egyszercsak átkapcsolt valami és a többiek megtámadták a roham közben.
Volt olyan is, ahol két kutya volt, akik amúgy sem voltak túl jóban. Amikor az epilepsziásnak generalizált rohama volt, a másik mindig neki akart esni.
Az a baj, hogy ez nagyon kiszámíthatatlan. Még, ha iszonyú jóban vannak is, és soha semmi gond nem volt közöttük, akkor is megváltozhat ez. Szóval, ha megoldható, akkor érdemes külön zárni.

-   Igaz, hogy a kiemelkedően teljesítő munka/sport kutyák körében magasabb az epilepsziás ebek száma?

-   Olyan nincs, hogy maga a sport vagy a munka tenne hajlamosabbá epilepsziára. De az tény, hogy vannak fajták, amelyek jellemzőbben hordozzák a genetikai hajlamot, és amiket elsősorban munkára vagy sporttevékenységre használnak. Náluk a fajtaleírásban is szerepel, mint jellemző betegség. Ilyenek például a border collie, a németjuhász, a labrador, a golden retriver, a vizslák.
Sajnos az epilepsziára nem nagyon vannak genetikai tesztek. Eleve nagyon nehéz megtalálni azokat a géneket, amik ténylegesen felelősek az adott epilepszia típusért, és pluszban a kutyáknál még fajták szerint is el kellene azokat különíteni. Tehát minden fajtának, minden egyes epilepszia típusra kellene külön genetikai teszt. Maximum egy nagyon komoly családfakutatással lehet erre vonatkozólag következtetéseket levonni.

-   Miért lehet az, hogy az utóbbi években jelentősen megnőtt az epilepsziás ebek száma?
-   Nem biztos, hogy megnőtt a számuk. Inkább az emberek tájékozottsága nőtt meg a témában, illetve egyre közelebb állnak az emberek a kutyáikhoz. Sokkal többet vannak szem előtt a kutyusok.
Mivel sokkal tájékozottabbak a gazdik, sokkal inkább felismerik, hogy miről van szó és viszik orvoshoz a kedvencüket.  Talán inkább ezért lehetséges, hogy az utóbbi időben nőtt a regisztrált esetek száma.

-   Vannak folyamatban kutatások a témában?
-   Igen vannak. Elsősorban külföldiek, amikről én most tudok. Magyar vonatkozásban az EEG-vel kapcsolatban vannak kutatások, de nem epilepszia témában, hanem etológia vonalon.
Külföldön vizsgálják a CBD olaj-, a módosított ketogén diéta hatásait, az EEG-re is próbálnak megoldást találni. Szerencsére az állatok epilepsziája sokfelé kutatott téma jelenleg.

***

Köszönöm a beszélgetést dr Hermándy-Berencz Katalin állatorvosnak!

A doktornő Budakeszin, a Klapka Állategészségügyi Központban rendel.
További érdekes és hasznos információkat lehet olvasni a témában az általa létrehozott Facebook oldalon: https://www.facebook.com/epilepsziavizsgalat

A sorozat további részei:

• Kutyák és az epilepszia - a rejtélyes betegség 1.
• Kutyák és az epilepszia - a rejtélyes betegség 2.