Kutyák hidegtűrése, hidegtűrő kutyafajták

Az, hogy melyik eb mennyire bírja, vagy szereti a hideget, számos dologtól függ. Szerepet játszik benne a testméret, a szőrzet minősége, és mennyisége, a kondíció, valamint a négylábú kora is. Kutyáink állandó testhőmérsékletű állatok, így mind a nyári meleg, mind a téli hideg energia befektetést igényel részükről, hogy fenntartsák a nagyjából 38 °C-os testhőjüket.

A testméret jelentősen befolyásolja a hőleadást, és annak megtartását. A kisebb, talajhoz közeli kutyák sokkal hamarabb kihűlnek, hiszen rövid lábaik miatt testük közelebb van a hideg, esetleg nedves talajhoz. A test felszíne és térfogata közötti összefüggés is megmutatja, a nagyobb testű kutyák kevésbé fázósak. Ahogy a természetben a különböző fajok (pl.: pingvinek) közül a testesebb állatok élnek a hűvösebb éghajlati öveken, úgy a kutyákra is igaz ez. Bár a hő leadása a nagyobb testfelszínt figyelembe véve, nagyobb felületen történik, de a jelentős térfogati előnynek köszönhetően arányaiban nézve mégis a nagytestű állatok hőleadása csekélyebb. Míg a kicsik gyakran jobban érzik magukat a melegben, úgy a nagyok inkább az enyhe időben megejtett séták hívei.

A kor igen nagy szerepet játszik a hideg kedvelésében, vagy elutasításában. A fiatal, és idősebb ebek rosszabbul viselik a lehűlést, és a téli fagyokat, mint erejük teljében lévő társaik. Az öregedés folyamata, így az idős kor fajtánként máskor jelentkezik. A kistestűeknél ez az időszak 10-12 éves kor környékére tehető, míg a nagy és óriás testű kutyáknál akár már a 6 év is idősnek számít. Mivel (ideális esetben) a korosabb ebeknek kevesebb a zsírként raktározott tartalékuk, kinti tartás, vagy hosszabb séta esetén fokozott figyelmet igényelnek. Érdemes előre gondolkodni, és még a hideg beállta előtt ruhával ellátni őket.

Tartsuk kutyáinkat megfelelő kondícióban! A tél beállta előtt minden szervezet felkészül a hidegre, nagyobb mennyiségű táplálékot igyekszik magához venni, amiből kevesebb energiát használ fel, inkább raktározni igyekszik bőr alatti kötőszövet, zsír formájában. Emiatt - időjárástól függően – október második felétől, vagy november elejétől minimálisan növeljük kutyánk napi adagját, hogy szervezete eleget tehessen a raktározó feladatoknak. Figyelem! Ez nem kifogás a túlsúlyra, vagy a kóros elhízásra! A fokozott energiabevitelt nem szabad túlzásba vinni. Egy 10 kg körüli kutyán maximum 1 kg tömegnövekedés engedhető meg, míg egy 25-30 kg-oson akár 3-5 kiló is. Ha a bordák már nem tapinthatóak, és a horpasz nem kivehető, akkor elhízott kutyáról beszélünk.

A szőrzet összetétele, és mennyisége bír talán a legnagyobb jelentőséggel. A kistestű, ölebnek titulált kutyafajták többsége nem rendelkezik aljszőrzettel, kizárólag fedőszőrzet borítja a testét. Emiatt tekintik őket sokan hipoallergénnek, és ez az oka annak, hogy nem vedlenek. Azonban ez nem túl előnyös számukra télen, mert nincs elegendő szőrréteg a meleg benntartásához. Általánosságban az ebeknek kétrétegű a bundájuk, tehát fedő-, és aljszőrzettel is rendelkeznek. Ez többnyire átsegíti őket a hideg időszakon, de esetükben is figyelembe kell venni a bunda hosszúságát, és tömöttségét.

Léteznek kimondottan hidegtűrő fajták. Ők többnyire nagytestűek, és szőrzetük különleges, akár 4-5 rétegű is lehet. Különösen jól bírják, sőt élvezik a téli fagyokat, de szenvednek a melegben. A tévhitekkel ellentétben, nyáron nem segít rajtuk a nyírás, sőt, a több szőrréteggel rendelkező kutyáknak az egész hőháztartását felborítja, ami hosszú távon egészségkárosodáshoz vezethet. Emiatt nem tanácsos, és nem is célszerű a mi kontinentális, már-már mediterrán éghajlatunkon ilyen fajtákat tartani.

A hidegtűrő fajták dióhéjban:

Nagytestűek: szibériai husky, alaszkai malamut, szamojéd, grönlandi kutya, nyugat-szibériai lajka, karéliai medvevadász kutya, norvég elkhund, akita inu, eurázsiai juhász, bernáthegyi kutya, újfunlandi, valamint egyes pásztor-, és juhászkutyák

Középtermetűek: alaszkai klee kai, lundehund, norbotteni spicc, finn spicc, lappföldi finn juhászkutya, lappföldi pásztorkutya, izlandi juhászkutya, norvég buhund, német nagyspicc, shiba inu, csau-csau

Kistestűek: svéd juhászkutya, pomerániai törpespicc, német kisspicc, német középspicc, japán spicc