Kutyára és emberre is veszélyes betegséget terjeszthetnek a szúnyogok

Mit kell tudni a betegségről?

Kórokozója a Leishmania-parazita, mely a lepkeszúnyogokban fejlődik ki, és vérszívás során jut be az állati és emberi szervezetbe. A lepkeszúnyogfélék fajai a trópusi tájakon honosak, főként Kelet-Afrika, Ázsia, Közép- és Dél-Amerika területén jellemzőek, ám a klímaváltozás teret nyitott számukra, hogy a mérsékelt égövi régiókban is megtelepedhessenek. Európában hosszú időn át a mediterrán térségekben volt jellemző, az utóbbi években azonban hazánkban is diagnosztizáltak már megbetegedéseket. 

A lepkeszúnyogféléknek 51-52 faja ismert Magyarországon. 1-5 mm hosszúságúak, szárnyuk feltűnően hasonlít a molylepkééhez. Nőstényeik emlősök vérével táplálkoznak, különböző fertőző betegségek, így a Leishmaniasis köztigazdái. A közönséges lepkeszúnyog például kiválóan alkalmazkodott környezetünkhöz, csípése nemcsak ránk, gazdikra, hanem házikedvenceinkre is veszélyt jelent. 

Hogyan terjed a Leishmaniasis kutyákban?

A fertőzés elsődlegesen a lepkeszúnyog vérszívása által kerül be a véráramlásba, de Észak-Amerikában regisztráltak már olyan eseteket is, ahol kutyáról-kutyára terjedt: fertőzött vemhes szukáról a kölykeire (méhen belüli), valamint párzás során, tehát szexuális úton történő átadást is. Zoonózis útján, vagyis a lepkeszúnyog csípése által terjed a fertőzött állatról emberre (kutyától és macskától közvetlenül nem lehet elkapni). Mindezek ismeretében különös gonddal kell eljárni utazásaink során, akár járványos területről utazunk fertőzésmentesre vagy fordítva. A megelőző intézkedések hiányából fakadóan az esetlegesen fertőzött állatok szállítása is hozzájárulhat a parazita elterjedéséhez.

Milyen tünetek utalhatnak a betegségre?

A Leishmaniasis ún. multiszisztémás betegség, a szervezet egészére ható, változatos klinikai tünetekkel. Két típusa ismert: súlyos bőrtünetek, valamint a belső szerveket érintő (zsigeri) formában. Előbbi esetében fájdalmas fekélyek, pikkelyesedés, hámlás mutatkozik, mely roncsolja a bőrt, utóbbi pedig a belső szervek fokozatos leépülésével jár. Tünetei között szerepelhet:

• orrvérzés, orrváladékozás
• szemváladékozás
• hőemelkedés, láz
• étvágytalanság, fogyás
• gyengeség, elesettség
• hányás, hasmenés (pl. véres széklet)
• izomsorvadás, ízületi gyulladás
• nyirokcsomók megnagyobbodása
• szőrhullás
• lépmegnagyobbodás
• máj- és veseelégtelenség

Kutyáknál gyakoribb a zsigeri forma, de az esetek 90%-ban fellelhetőek bőrtünetek is. Az orr és a talppárnák bőre megvastagodik, megkeményedik (hyperkeratosis). E szövetek sötét színe vagy pigmentációja is elhalványul a betegség előrehaladtával. Párosulhat a karmok túlzott növekedésével és nem gyógyuló bőrsebekkel. Dudorok, kemény csomók alakulhatnak ki a bőrben, a szőr mattá válik, elmorzsolódik, és szőrhullás figyelhető meg (főleg a füleken, a szemek és az orr körül).

Fontos megjegyezni, hogy a fertőzött kutyák hosszabb időn át is hordozhatják a parazitát a jellemző tünetek megjelenése nélkül. E tünetmentes egyedek azonban ugyanúgy továbbadhatják a szúnyogoknak a fertőzést, mint beteg társaik. Akár évekig is szunnyadó formát ölthet a kórokozó, mígnem egy kiváltó tényező (pl. baleseti sokk, súlyos betegség vagy stressz) hatására felébred, szaporodni kezd és megtámadja a szervezetet.

Hogyan diagnosztizálható a Leishmaniasis?

A klinikai tünetek és a kórtörténet ismertetése során felmerülhet a kérdés, hogy a kutya járt-e fertőzött területeken (pl. családi nyaralás, utazás alkalmával), találkozhatott-e fertőzött fajtársakkal. A mediterrán országokból importált kölyök vagy felnőtt kutyák esetében (akár tenyésztőtől, akár állatmentő program keretében érkeztek) fokozott a betegség kockázata, ezért e tényezők fennállásáról is számoljunk be állatorvosunknak.

A Leishmaniasis diagnosztizálása fentieken túl elsősorban vérvizsgálattal történik. A leggyakrabban alkalmazott módszerek az ELISA (enzimhez kapcsolt immunszorbens) és a PCR (polimeráz-láncreakció) teszt. Előbbi a parazita elleni ellenanyagot vizsgálja, ám a betegség korai szakaszában, az ún. inkubációs időszakban a fertőzött kutya immunrendszere által előállított antitestek alacsonyabb száma miatt téves eredményt adhat. Megbízhatóbb módszer a PCR, mely a parazita DNS-ének jelenlétét mutatja ki a vizsgált mintában; magasabb érzékenységgel bír, ezáltal pontosabb eredményt nyújt.

Szövettani vizsgálathoz a csontvelőből vagy a megnagyobbodott nyirokcsomókból vehetnek mintát, melyet mikroszkóp alatt ellenőriznek. Kinyerése jóval körülményesebb lehet és komplexebb laborfelszereltséget igényel.

Hogyan kezelhető a betegség?

A Leishmaniasis-ra ma még nem létezik tökéletes gyógymód, ám számos terápiás lehetőség áll rendelkezésre. A kezelési stratégia földrajzi régiónként változó, függ a kórokozó típusától, a kutya egészségi állapotától és a klinikai tünetektől. A cél a tünetek csökkentése, a szövődmények kezelése és a kórokozó szaporodásának megállítása. Kezelést követően sajnos fennáll a visszaesés esélye, a kutya kora, egyéb betegségei, valamint újrafertőződés esetén, de bizonyos gyógyszerekkel szembeni érzékenység is befolyásolhatja a folyamatot.

Támogató terápia részét képezhetik továbbá: infúzió, vitaminok, ásványi anyagok pótlása, az immunválasz fokozása, a gyulladások csökkentése kiegészítő készítményekkel. Teljes gyógyulás ritka, az állat tünetmentesen tovább élheti életét a megfelelő étrenddel, a gazdi által biztosított életmóddal és a rendszeres állatorvosi ellenőrzésekkel. Kezelés nélkül a fertőzött állatok túlnyomó többsége - hosszas szenvedést követően - általában egy éven belül elpusztul.

Mit tehetünk a betegség megelőzése érdekében?

Jelenleg nem áll rendelkezésre megfelelő készítmény a betegség kiküszöbölésére. A legtöbb, amit tehetünk, hogy elkerüljük a fertőzött területeket, és gondoskodunk a szúnyogcsípés elleni védekezésről. E célra többféle készítmény – nyakörv, csepegtető oldat, tabletta, spray – is rendelkezésre áll, kutyánk egészségi állapotának fényében válasszuk ki a számára legmegfelelőbbet, természetesen állatorvosunk ajánlásával.

A fertőzés kockázata városi területeken valamelyest alacsonyabb a rendszeres szúnyogirtás miatt, ám vízpartok közelében ugyanolyan magas lehet, mint vidéken. A szúnyogok aktivitási időszaka főleg alkonyattól hajnalig terjed – ilyenkor célszerű kiemelt figyelmet fordítani a megelőzésre. Időzítsük a sétákat napkelte utáni és napnyugta előtti órákra, amennyiben a hőség ezt nem teszi lehetővé, alkalmazhatunk természetes vagy kutyák számára kifejlesztett permetet, spray-ket. A nyári hónapokban biztosítsunk kedvencünk számára szúnyogoktól védett alvóhelyet (lakásban szúnyoghálóval fedjük a nyílászárókat), kinti tartás esetén pedig lehetőség szerint inkább engedjük be éjszakára.

Mivel a betegség kutyáról kutyára terjedhet, ne engedjük kedvencünket olyan kutya közelébe, mely feltételezhetően fertőzött. Az ivartalanítással megelőzhető az anyáról kölyökre, valamint a szexuális úton átadható fertőzés esélye. Ha mediterrán régiókba tervezünk utazni kutyánk társaságában, beszéljük át állatorvosunkkal a szükséges teendőket, hogy minimalizálhassuk a fertőzés esélyét. A kockázatos körülmények fennállása esetén kérhetünk vérvizsgálatot a szúnyogok aktivitási szezonjának elmúltával, így fény derülhet arra is, ha a kutya tünetmentesen hordozza a parazitákat, potenciálisan növelve ezzel a fertőzés terjedését.   

Megjegyzés: A cikkben foglaltak nem helyettesítik az állatorvosi diagnosztikát, sem az állatorvos által felírt, klinikailag bevizsgált gyógyszerek alkalmazását. Ha kedvencénél egészségügyi probléma merül fel, minden esetben kérje ki állatorvosa véleményét!