Kutyás barangolások: a Csókakői vár kutyával

Közvetlenül a vár melletti füves területen lehet parkolni. Fizetős parkolóként találtuk meg az interneten, de sem jegyautomata, sem parkolóőr nem volt. Népszerű hely, de bőven volt parkolóhely. Erős szél volt, amit egy látogató ki is használt sárkányeregetésre. Innen egyből látható a vár. Nem ez az egyetlen látványosság: már az oldalt magasodó vöröses sziklák is igen szépek. Elhaladtunk egy nyitva tartó kürtöskalácsos bódé mellett, amit meg is jegyeztem magamnak. (Nyitva volt délután is és finom!)

A Vár-völgyben haladtunk tovább és rögtön a várat vettük célba. Baloldalon a meredek domboldalba fadarabokat ástak be, hogy kicsit könnyebb legyen az ostrom a turistáknak. Az úton tovább haladva könnyebb terepen lehet megközelíteni a főkaput. Mi a kalandosabbat választottuk.

Nagyon sok kutyával találkoztunk, elég sokan póráz nélkül voltak. Akár csak ők, Tövis is jól boldogult négy lábon az embert próbáló lépcsősoron. Könnyedén szökkent előttünk egyre magasabbra, időnként hátrapillantott a válla felett ránk. Két pulival is találkoztunk, ők mintha egy nyelvet beszéltek volna a mudinkkal, megvolt az azonos hullámhossz. Azért elképzeltem a jelenetet nagyobb és hevesebb kutyákkal, akik belementek volna a játékba, az emberek valószínűleg kuglibábuként dőltek volna jobbra-balra az ösvényen. Tövis lemondott a randiról a pulival és követett minket. Kikerülte az embereket, mintha csak mozgó bokrok lettek volna, fürgén suhant el a lábuk mellett, majd újra bevárt minket. Még néhány kutyával találkoztunk, míg a várhoz értünk. Lefelé menet egy kis boston terriernek feladta a leckét az egyik „lépcsőfok”, de a gazdája egy könnyed mozdulattal segített rajta. Felvette és az ösvényre tette le, ahol már könnyedén mozgott a kis kutya. Mellettük is elhaladtunk.

A figyelmeztető táblának és a tériszonyomnak engedelmeskedve pórázt tettem Tövisre. A vár ugyan romos, felújítás alatt van, de látogatható.

A belépés ingyenes.

Kellemes sétát tettünk és megcsodáltuk a panorámát. Nagyon szép kilátás nyílik a környékre, a távolban a Bakony vonulatai láthatóak. A legtöbb ember kedvesen nézett Tövis felé és miután szimatolásra kezet nyújtottak, megsimogatták. Jó állapotú falépcsőkön haladtunk szintről szintre, egyre feljebb.

A nem túl magas várfalak közelében rövidre fogtam a pórázt. Aggodalmam feleslegesnek bizonyult, mert közelebbről megnézve kellően szélesek voltak, nem volt csúszós, a kiálló darabok biztos kapaszkodót nyújtanak. De a túloldalon mégis csak ott a mélység, úgyhogy nem engedtem felugrani Tövist.

A várlátogatás után a kék jelzést követve folytattuk a túrát. Kevés idő állt már csak rendelkezésünkre, ezért kétszer vágtuk le jelöletlen úton, GPS segítségével. Ezek az ösvények is ki voltak taposva, viszont vaddisznótúrások tarkították. Tövist pórázra vettem és magam mellett vezettem. Nem hiányzott, hogy egy kiszagolás miatt félreértésbe keveredjen a susnyásban csíkos kismalacaival pihengető vaddisznóval.

Sikeresen visszatértünk a jelzett útra és követtük a piros L-t. A Csóka-hegy oldalában haladtunk tovább, a gerinc közelében. Az izgalmas, keskeny ösvény alacsony fák között kanyargott, időnként kisebb sziklákon másztunk át, kidőlt fák alatt bujkáltunk. Többször elfogytak mellettünk a fák és bokrok, ezáltal zavartalan kilátás nyílt a völgyre.

Az ösvény mellett egy kis nyúlvány csalogatott minket. Előttünk már más is felfedezte, tábortűz nyomait láttuk. Ritkásan álltak a kis fák, úgyhogy innen is szép kilátás nyílt.

Tovább haladtunk, és amikor már azt hittük, hogy lefelé fogunk ereszkedni, az ösvény újabb kanyart vett és kicsit feljebb vezetett minket. Végül egy szélesebb ösvényre érkeztünk és már lefelé vezetett az utunk. Határozottan örültem, hogy mindketten túrázásra tervezett lábbeliben vágtunk neki. Tövis miatt nem kellett aggódni, magabiztosan mozgott a terepen.

Nemsokára ismét a Vár-völgyben találtuk magunkat. A túra végére hagytuk a Vár-völgyi Kő-lyuk barlangot. A várhoz vezető falépcsősorral szemben található egy széles ösvény. Ezen kell felfelé haladni, amíg bal kéz felé meg nem pillantjuk a barlangot jelző táblát. Meredek az út felfelé. Kiálló gyökerekbe kapaszkodva jutottunk fel hozzá. Tövis pillanatok alatt fent termett és érdeklődve pislogott ránk, hogy mi tart ilyen sokáig. A bejárat egy kis termecskébe vezet, ahova csak lehajolva tudunk beljebb merészkedni. Még beljebb jutni már csak guggolva vagy négykézláb lett volna mód. A barlangban a tábla szerint denevérek is élnek, úgyhogy nem mentünk be mélyebbre, nem szerettük volna zavarni őket.

Szuper túra volt, szép a környék, sok a lehetőség, elég jól lehet variálni, mekkora távolságot szeretnénk megtenni. Közel van Csákberény, ahol a Vértesi Panoráma Tanösvényt jártuk be. Ahogy egyre tovább van világos, egyre jobb az idő, egyre hosszabb túrákat lehet tervezni. Mi körülbelül 10 km-t tettünk meg ezen a túrán, beleszámolva a várlátogatást is.