Kutyás barangolások – a Gyilkos-tó kicsiben és a denevértanya Odvaskő-barlang

Hubertlaki-tó az igazi neve, de nagyon hasonlít az erdélyi nagytestvérére. A leégett Hubertlaki vadászkastély helyén épült kulcsos vadászház közelében található, elárasztással alakították ki vaditatónak. (Bár nem csupán szívjóságból tettek így a grófok: vadászatokat tartottak a környéken). Napjainkban a turisták gyönyörködnek benne, partján családok sütögetnek, a kacsák pedig távolságtartóan lebegnek a felszínén. Különleges hangulata van a tiszta, sima víztükröt megtörő kiálló facsonkoknak.

A tóban úszni vagy csónakázni nem lehet, de a szélében a kutyák simán meg tudnak mártózni.

Ha megjött a kedvetek hozzá, a GPS-be érdemes az Odvaskő Panzió és Étterem célpontot beütni. Több helyen lehet látni parkoló autókat, bőven kínálkozik parkolóhely. A parkolóból visszafele indultunk és a Gerence-patak felett átnyúló hídon keltünk át. Innen a kék keresztet követtük.

A széles ösvény mindkét oldalán fák magasodtak felénk a dombokon. Tövisnek botokat dobáltunk és ő lelkesen visszahozta. Jól belátható hely volt, a kanyarok előtt visszahívtam mellénk. Nagyon sokan voltak rajtunk kívül is kutyával. Tövis bizalmatlan a legtöbb idegen kutyával, ezért magamra vontam a figyelmét és békésen el tudtunk haladni a keskenyebb ösvényeken is a többiek mellett, még idegesen ugató kutya mellett is. Az emberekre ügyet sem vetett. A dombokon néhányan cserélni akartak vele, a saját két lábukat az ő négymancs meghajtására. Tövis csak a fülét billentette, de nem foglalkozott az ajánlattal.

A Hubertlaki vagy bakonyi Gyilkos-tó partján többnyire nagy a nyüzsgés. Körbe lehet sétálni, egy darabig keskeny kis ösvény visz, majd egy mocsarasabb területen kell átvágni. Itt korábbi átkelők hagytak több vastag ágat a földön, amiken lépdelve viszonylag száraz lábbal meg lehet úszni. Utána folytatódott a kényelmesebb ösvény. Nem babakocsi barát, de gyalogosan és kutyával járható, illetve sokan kisgyerekekkel is körbejárták. Láthatóan nagyon kalandos volt nekik is.

Visszafelé ugyanarra mentünk, de így sem volt unalmas. Még mindig lelkesen figyeltük meg a homokos domboldalból kiálló fák gyökereit vagy épp a medvehagymákkal borított, zöldellő erdei sáncokat.

Visszaérkeztünk a parkoló mellé, de még várt ránk az Odvaskő-barlang. Mielőtt az autókhoz értünk volna, balra fordultunk az út túloldalán. A piros jelzést követtük fel a lépcsőn. Fadeszkákat vertek a domboldalba, ami segítette a feljutást, de így is elég meredek. Erdei ösvényen haladtunk tovább és bár a fák még kopaszok voltak, a medvehagymáktól zöldellt a föld. A barlang jelölést követve kiértünk egy sziklás területre.

Nem éppen könnyű terepen egyensúlyoztunk lefelé. Túrabot esetenként hasznos lehet, de mi is boldogultunk nélküle. Túracipő mindenképp ajánlott, így is meg-meg csúszott a lábunk. A sziklákon leereszkedve jobbra kellett fordulnunk és még csúszósabb, poros ösvényen haladtunk mélyebbre. Már láthattuk a barlang előtt gyülekező embereket. Várható volt, ez az egyik legnépszerűbb barlang a Bakonyban. Annyira sokan azért nem voltak, meg lehetett tartani egymástól a biztonságos távolságot.

Szabadon látogatható barlang, egy nagy terme van és több kisebb nyúlványa. 1935-ben Betyárbarlangként is említették, mert a bakonyi betyárok kedvelt búvóhelye volt fosztogatás után. I. István magyar király 1037-ből származó alapító oklevelében Odvaskő néven említik a barlangot. A bakonybéli apátság birtokainak egyik határpontja volt. 10 féle védett és veszélyeztetett denevérfaj él a barlangban. A denevérek hasznos állatok, pusztítják a szúnyogokat, nem szabad őket bántani! Denevéreket végül nem láttunk, de érdekességképp félkörben több ember állt a barlangban. Kíváncsian beálltam közéjük és próbáltam megfejteni, hogy mit figyelnek. Középen nem állt senki, se mi, se más nem is állt be oda. Végül elindultunk kifelé, halk éneklést hallottunk hátulról. Azóta sem tudjuk, hogy minek voltunk szemtanúi…

Szerencsére nem ugyanarra kellett visszamenni, a csúszós sziklás útra, hanem egy sokkal meredekebb úton lefelé, lépcsőfokok nélkül ... Egy idősekből álló csoport kapaszkodott fel szemből. Elengedtük őket és utána nekivágtunk a csúszós, meredek útnak. Leérve jobbra fordultunk és már nem volt messze a parkoló.

Körülbelül 8 km-t túráztunk ezúttal, talán egy kicsit többet. Viszonylag könnyű túrának mondanám, de Odvaskő-barlanghoz azért kellett a jó egyensúlyérzék. Szép kilátás nyílik a sziklák tetejéről, de erről személyesen nem győződtünk meg. Nekünk a Hubertlaki-tó és az Odvaskő-barlang is teljes értékűvé tette a kirándulást.