Kutyás barangolások: Az Úrkuti őskarszt és túra Zircen, a Pintér-hegy erdejében

 

Egykor mangánércet bányásztak a területen, ami kevés robbantással járt és jelentősebb kézi fejtéssel. Ennek köszönhetően kevésbé károsodtak a nagyon távoli múlt mészkőben hagyott apró emlékei. Tengeri állatok lenyomatát fedezheti fel az, aki kellően nyitott szemmel jár. „Csárda-hegyi Őskarszt” - hirdette a kapu feletti felirat. Tábla jelezte, hogy természetvédelmi területen járunk. Kellemes, széles út vezet fenyőfák és sziklák mellett az első útbaigazítást adó, térképes tábláig. Könnyű felderíteni a terepet kezdőként is. Ezt a kirándulóhelyet olyan kutyával javasolt felkeresni, aki jól tolerálja a tömeget és a szűk helyeket, könnyedén mozog a csúszós falépcsőkön is. Ha szintekre osztanánk a kutyás kiránduló helyeket, akkor ez már a haladó pálya lenne. Korábbi indulás és/vagy rossz idő esetén a forgalom is mérsékeltebb.

 

 

 

 

 

 

Több kisebb testű kutyával kiránduló családdal is találkoztunk. Az egyik csapattal éppen a lépcsőn találkoztunk össze. A két kutya bizonytalanul méricskélte egymást, legkevésbé sem számítottak éppen itt egy fajtársra. A kistestű kutya gazdája megkérdezte, hogy felvegye-e a kutyáját. Megnyugtattam, hogy nem szükséges. A velük ellenkező oldalamra hívtam Tövist és elhaladtunk egymás mellett. Érdemes a kirándulásra szánt kutyának szemkontaktus felvételét és tartását tanítani. De az is praktikus, ha tudja, hogy mit jelent a „hagyd”. A kutyaiskolában rá lehet szoktatni, hogy nyugodtan viselkedjen egy másik kutya közelében. Az már haladó lecke, hogy az izgatott másik kutya mellett is higgadtan elhaladjon, de ez sem lehetetlen. A jutalomfalat önmagában kevés. Közös munka, játék és sport kovácsolja egységgé kutyát és gazdáját. Rendszeres gyakorlás a titka mindennek.

 

 

 

 

 

 

 

Az információs táblától balra arra az ösvényre térhetünk rá, ami megkerüli az apró dzsungelt magába rejtő katlant. Mi ősszel kerestük fel ezt a szép helyet, de nyáron még intenzívebb lehet az internetet fellelt képek alapján ez az érzet, hogy a trópusokon kirándulunk éppen. A táblától jobbra a szakadékba vezető lépcső található. Nyirkos lépcsőfokok vezettek a mélybe. Érezhető volt, ahogy egyre hűlt a hőmérséklet, minél lejjebb ereszkedtünk. Lent sziklákon és sárban lépkedtünk felváltva, de megérte. Nagyon hangulatos.

 

 

 

 

 

 

A hasadék szélén sétálva lenéztünk, a számomra szédítő mélységbe. Apró figurának tűntek az emberek a távoli lépcsősoron. Szorosabban fogtam Tövis pórázát. Elszakítottam a tekintetem az apró alakokról és a szürke sziklákat ostromló növényzetet vettem szemügyre. Egyszerűen szép.

 

 

 

 

 

 

Az úrkúti őskarszt előtt is található parkoló, de érdemes alternatív lehetőséget nézni a községen belül, ha esetleg nem sikerülne elég korán érkezni. Mi a postánál parkoltunk le, ahol több szabad parkolóhely is volt, ami nem olyan meglepő, hiszen egész hétvégén zárva van itt. Mindössze 900 méterre található innen a látványosság.

 

 

 

 

Kiadósabb mozgatási lehetőség után néztünk hazafelé.

„Valami erdő kellene.”

 

A Pintér-hegyi parkerdő székelykapus bejárata a temetővel szemben helyezkedik el, van parkolási lehetőség. Játszótér és táborhely vár mindenkit, aki kutya nélkül érkezik. A táblától balra fordulva az erdőbe vezet az út, minket négylábú barátunkkal ez az ösvény hívogatott.

 

 

 

 

Vadban gazdag terület, még muflonok csapatát is láthattuk. Nekünk már van tapasztalatunk abban, hogy mi történik, ha Tövis mellett felpattan egy őz: szokásos sétaútvonalunkon történt, ahol nem számítottam a jelenlétére. Felfigyelt rá, de ennyi. Az ösztönpróbán nagy távolságból vissza tudtam hívni a mocorgó nyájtól. Akinek nincs ilyen irányú pozitív tapasztalata, mindenképp hosszú pórázzal engedje nézelődni a kutyáját.

 

 

 

 

 

 

Bejártuk az erdészeti tanösvényt és még ráadásképp a vadon pici szegletét, mert a GPS jel nem volt túl stabil. Viszonylag kevesen voltak az erdőben, barátságos túrázókkal találkoztunk. Sok szakaszon magunkban lehettünk, nagyon felszabadító volt távol lenni a város zajától. A fák suhogó leveleit hallgathattuk, madárcsiripelést … Ősszel különösen szépek a sárguló levelek, de tavaszi túrának is ideális választás. Kicsit korábban érdemes indulni és a télre bezárt, majd az első rügyekkel együtt kiszabaduló tömegeket is elkerülhetjük.

 

 

 

 

 

A fák törzsére egyszerű mosolygós arcot festettek narancs színű festékkel. Sokáig nem is figyeltünk rájuk, de aztán szemből érkezett egy pár. Megkérdeztek minket, hogy milyen messze van még a Fiatalító forrás. Nagyjából eligazítottuk őket. Megtudhattuk, hogy ők egyébként ezt a mosolygós fejet követték idáig. Mi azt az útvonalat nem teszteltük, de mint kiderült, így is érdekes túrát lehet összehozni. A pihenőhely jelzést kell követni, attól balra egy kis fa hídon áthaladva található a forrás.

 

A Fiatalító forrást Tövis próbálta csak ki. Remélem használt, mert még sok közös kaland vár ránk!