Kutyás barangolások - Naszály-hegy, csodálatom tárgya

Kirándulásunk a Katalinpusztai Kirándulóközpont parkolójából veszi kezdetét, ahol nem meglepő a nagy tömeg, hiszen játszótér, kisvasút és érdekes információkkal ellátott tanösvény várja az ide látogató családokat. Ez a sokadalom két perc sétát követően, a kijelölt útvonalra érve teljesen szétszéled, kellemes túrának nézhetünk elébe. Érdemes előre végiggondolni, hogy az igazán látványos függőhidat vagy a mocsár felett húzódó hangulatos pallósort és a Gyadai-rétet néznénk meg elsőként, ugyanis utunk már a legelső 500 méteren elágazik. Mi a Gyadai-rétet tűztük ki elsődleges célként, így az aszfaltozott úton vágunk neki a túrának, piros jelzést követve. 

Rövidesen egy, a Lósi-patakon átívelő pallósorra érkezünk, mely ezerarcú mocsárvilágba vezet bennünket. Kutyusaink eszméletlenül élvezték a farönkökből összeállított palló nyújtotta kihívásokat, hatalmas vidámsággal egyensúlyoztak a felettébb ingergazdag környezetben. Tavaszi madárcsicsergés, duzzadó rügyekben dúskáló fák és a mocsárvilág ébredező virágai jellemzik a területet. Mi sem írhatná le jobban a zöldülő természetet és a diverzitás sokszínűségét, mint ez az aprócska szakasz. A mocsárból kiemelkedő farönkökön át egyensúlyozva érkezünk a Gyadai-rétre, mely bár tágas - tehát egy nagy játék helyszínéül is szolgálhatna - kedvelt vadászati helyszín a körülötte elterülő sűrű cserjésben megbúvó vaddisznó populáció miatt. Bármilyen csábító is a terület, itt érdemes pórázon áthaladni a kutyákkal, még így is jelezni fogják a rejtett ösvényeken elsurranó vadakat. 

A rétet elhagyva a piros jelzésen indulunk útnak, immár a csúcs irányába. Egy impozáns bükk erdőbe érve a piros jelzést keresztezi az Országos Kék, ezen haladunk tovább egészen a Naszály-csúcsig. Igen erős kaptatónak nézünk elébe, míg végül elérünk egy kevésbé benőtt területre, melyet jól szemügyre véve víznyelőket találunk. Kissé tovább haladva egy nagy mélyedés terül elénk, ez a Násznép-barlang, túránk számtalan látványosságának egyike. Itt sosem engedem szabadon a kutyákat, bár többször megbizonyosodtunk már róla, hogy nem rejt magában veszélyt a helyszín.  A barlang szájához sétálva apró lyukat találunk, bevilágítva ha szerencsénk van, egészen változatos éjszakai állatseregnek lehetünk tanúi. A rövidke pihenő után nekivágunk az utolsó kaptatónak, melynek végső száz méterén sejlik csak elő a fák közül a csúcson kimagasló geodéziai mérőtorony. 

A torony kilátóként is szolgál, és habár tábla jelzi, hogy nem javasolt felmenni, kellő körültekintéssel (és természetesen a kutyákat a kilátó tövében hagyva) érdemes mégis megcsodálni a kilátást fentről. Igazán lenyűgöző az elénk táruló panoráma, nemcsak a még működő, hangsúlyos színekben pompázó mészkő bánya, de a Dunakanyar látványa is lehengerlő. 

Lassacskán visszafelé indulunk, immár ugyanazon az úton, amin felfelé jöttünk. Mindenkit bíztatnék rá, hogy a barlanghoz érve térjen ki balra, és nézzen ki a bánya sarkából is. Ez egy körülbelül 1 kilométeres kitérő, de a felfedezetlen kilátópont miatt mindenképpen megéri. A bánya hétvégén paradicsomként szolgál a vadak számára, hiszen nincs mozgás, a gépek állnak, így tekintélyes szarvasok is megmutatják magukat. A sötét narancssárga, szinte már mélyvörös színű kőzeteken alig észrevehetően átszalad előttünk egy róka, majd vaddisznók röfögésére figyelünk fel. A kutyák borzasztóan izgatottá válnak egy-egy állatka láttán, így a bánya amúgy is veszélyes területén a póráz elengedhetetlen. Kiosonva a mészkőbánya szélére egészen különleges, nem mindennapi látvány tárul elénk, úgyhogy néhány gyors fotót is megengedünk magunknak, megcsodáljuk a fent létrejött aprócska természetes tavat, a víz színén egy vadkacsa párral, majd ígyekszünk nesztelenül elhagyni a területet. 

Visszatérve az Országos Kék jelzésre, lefelé vezet utunk, közvetlenül a kirándulóközpont irányába. Ösvényünk az általunk oly kedvelt, igazán tekintélyes (“tipikus soha ki nem hagynánk helyszín”) függőhídon vezet, mely egy nem túl mély szakadékot átívelve köti össze a kék kereszt útvonalát az Országos Kék jelzésével. A függőhídnál a magasságtól és instabil talajtól több kutya megijed, emiatt mi sem kényszerítettük őket az áthaladásra. Bogár rendíthetetlen, ahol mi át tudunk menni, ott ő sem torpan meg, de a többieket lecsatoljuk a pórázról, hogy bizonytalanságuk tárgyát kikerülhessék.  A híd alatti árkon a kutyusok könnyen átszaladnak, nem okoz gondot számukra az enyhe meredekség. Innen a tanösvényen haladunk tovább, egyenesen Katalinpusztára, ahol egy forró tea kíséretében csodáljuk a hegyek mögött lebukó Napot. 

A Naszály megmászása nem kétség, hogy egy egész napot igénybe vesz, és bizony nem is a legkönnyebb túrák közé sorolható, de abszolút megéri. Nemcsak a környezet látványosságai, de önmagában a tény, hogy a Naszály-hegy a Cserhát legmagasabb, és egyben legkiesőbb vonulata, izgalmassá teszi a helyszínt, foglalkoztatja az ember fantáziáját az túra lehetősége. Elfogult vagyok, de csak ajánlani tudom ezt az útvonalat! Családos, vagy kiskutyás sétának is ideális a terep, ha a tanösvényeken haladunk, a csúcs szakaszát kihagyva. A tanösvény mindössze 5 km, míg a teljes túra hossza a kitérőktől függően 17-19 km, de ez szinte elröppen, hála a sok látnivalónak. 

Érdemes rászánni egy napot erre a kirándulásra, igazán megéri!