Kutyás hiedelmek, mítoszok

Mind megtanultuk az iskolában az „ebek harmincadjára kerül” hangzatú szólást, de valószínűleg a legtöbben nem gondolkoztunk el az eredetén. Egy visegrádi sírfeltárásnál a régészeknek feltűnt, hogy a megtalált női tetem mellett hat kutya is el lett temetve. A nőt felnégyelték, és egy, a temetőn kívül eső területre temették el. Ezt a büntetést azoknak szabták ki, akik felségárulást, vagy bármilyen uralkodó elleni cselekedetet követtek el. Az elítélt teteméből táplálkozó kutyákat hasonló kegyetlenséggel mészárolták le, mivel a bűnös húsából evő is tisztátalanná vált, egyenlő elbánást érdemelt. A szólást értelmezhetjük tehát úgy is, hogy tisztátalan ebek martalékává vált.

De mi az oka a fekete kutyáktól való félelemnek, miért nem fogadnak örökbe a legtöbben a mai napig fekete négylábút a menhelyekről? Bármilyen kegyetlen is, de őket sokszor áldozatnak szánták. A kincskeresők úgy tartották, hogy a megtalált pénzt csak úgy vehetik ki rejtekéről , ha előtte „ráölnek” egy fekete kutyát. Hasonló volt a helyzet az alvilág kapujánál is. Egyes népi hiedelmek szerint áldozatot kellett bemutatni az alvilág jelképes kapujában álló tündéreknek, hogy bebocsájtást nyerjenek. (Itt is megjelenik a kutya-ördög kapcsolat). Az ebek szemfoga védő szerepet töltött be, főleg gyerekszobákban, vagy nyakláncra erősítve. Egyesek gyógyító hatást is tulajdonítottak neki, így emiatt is gyilkoltak.

A kutya maga lehet az átalakult boszorkány, a babonák szerint emberi tulajdonságokkal rendelkezik, és minden esetben visszaalakul emberi boszorkánnyá. Más esetben a banya négylábúja hátán utazik, rábízza az emberek megrontását, melyet az eb harapással, marással tud véghezvinni. A vallásos hiedelmek szerint a boszorkány az ördöggel köt kapcsolatot, a fekete kutya az ördög, a hitetlenség megtestesülése. Nagyon féltek, és igyekeztek távol maradni tőle a középkori, sőt a koraújkori emberek is.

A magyarok négylábúakkal kapcsolatos hiedelmei szomorúak, rémisztőek, és megbotránkoztatják a mai kutyatartót. Más népeknek léteznek azonban olyan mítoszaik, melyekben pozitív tulajdonságokkal ruházzák fel az ebeket. Talán ezért tart ott a kutyatartás nyugaton, ahol? Lássunk tehát néhány boldogító mendemondát!

A dalmátoknál szerencsés lesz az az ember, aki kutyával találkozik. A négylevelű lóherével nagyjából egyenértékű szerencsét hordoz a fehér agár, melynek fekete pötty van a homlokán. Azt azonban, akit fekete kutya követ, balszerencse fogja üldözni.

Az angolszászok úgy tartják, hogy a kutya karácsony estéjén szerelmet jelez. Az eladósorban lévő lányok összesöprik a szemetet, kiviszik az utcára, és hallgatják, honnan jön a vonyítás, kutyaugatás. A hiedelem szerint abból az irányból fog érkezni a szerelem is.

A kutyáknak az álmokban is nagy szerepe volt. Egyesek azt feltételezték, hogy aki kutyával álmodik, annak bizony alattomos ellenséggel kell majd szembenéznie. Mások szerint az eb jót jelentett, barátságkötést, hűséget. Az ugató kutya azonban megrémítette az embereket. Tartottak ezektől az álmoktól, mert balszerencsével kötötték össze.

Napjainkra talán a fekete kutyás mítoszoknak maradt meg a hatása, bár a babonákkal már nem foglalkozunk, a legtöbben nem is tudjuk, miért tartják kevesebbnek a feketét, mint a fehéret. Hiszen szeretni ő is ugyanúgy tud!