Kutyatörténeti gyűjteménnyel gazdagodott a Magyar Nemzeti Múzeum

A közlemény szerint a különleges gyűjteményt jelképesen Demeter Szilárd Csaba, MNMKP elnöke vette át Makó János kutyatörténeti kutatótól.

A gyűjtemény gerincét mintegy 1500 darab kutyakoponya és egyéb emlősmaradvány alkotja, köztük a híres hungarikum kutyafajták első egyedei, valamint kisebb számban más, ritka fajok (párduc, medvefélék), és egyéb háziállatok csontjai. Az adományozott anyagban 20. század eleji törzskönyvi kötetek, több száz arany, ezüst és bronzérem, valamint levelezések, kiállítási szalagok, ezüst billikomok, festmények, oklevelek, fényképek és több mint hetven porcelánkutya is megtalálható - olvasható a MNMKK tájékoztatójában.

Emlékeztetnek, hogy a 2023-ban előkerült, Corneliana Collectio Cynologica gyűjtemény alapját 1946-ban Reményi K. András, a Magyar Nemzeti Múzeum archeozoológiai gyűjteményének egyik alapítója, a Göcseji Múzeum egykori igazgatója rakta le. A különleges kollekciót eltűnéséig a nemzetközi muzeológia is számon tartotta. A világ számos híres múzeuma, egyebek mellett a British Múzeum, New York-i Természettudományi Múzeum vagy a berlini Természettudományi Múzeum is próbálta megvásárolni.

A magyar kutyatörténeti kutatást nehezítette, hogy a második világháborút megelőző időszakból kevés tárgyi és írott forrás maradt fenn, emiatt a történelmi feldolgozás is elmaradt.

Az intézménynek adományozott állattani gyűjtemény, amely egységes gyűjteményi részként az Újrégészeti Gyűjtemény archeozoológai részlegébe kerül, a magyar kutyafajták története szempontjából is értékes, és számos kutatási területhez fontos adatokat szolgáltathat.

A kollekció közvetlen módon teszi lehetővé a hungarikumnak számító kutyafajták csonttani vizsgálatát, a darabokon végzett biometriai mérések adatai pedig hozzásegíthetnek a Kárpát-medencei történeti fajták típusainak jobb megértéséhez és a régészeti anyagban található analógiák feltérképezéséhez.

Az esetleges genetikai vizsgálatok eredményei mellett fontossá válik az egyes kutyafajtákra vonatkozó egyéb történeti, írásos források (krónikák, útleírások) vizsgálata is, amely megvalósulhat egy szélesebb interdiszciplináris kutatás keretében, más szakterületek képviselőivel - például állatorvosokkal, történészekkel - együttműködve - írják a tájékoztatóban.