Kutyával a természetben - ezeket az illemszabályokat tartsd be a túrán, kiránduláson

A természetjárás az egyik legjobb módja a testmozgásnak a kutya és a gazdi számára egyaránt. Nem csak a fizikai “karbantartásról” gondoskodik, de lelkünket is feltölti - nem mellesleg a közös élmények révén erősíti a kutya-gazdi kapcsolatot is. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy a természetben mi is csak vendégek vagyunk.

Felelős gazdiként kötelességünk figyelni arra, hogy másokat ne zavarjunk, legyen szó más túrázókról, vagy épp állatokról, és hogy se mi, se kutyánk ne tegyen kárt a környezetben, növényzetben.

Figyeljünk az előírásokra, szabályokra!

Mielőtt útnak indulunk, érdemes tájékozódni a kiszemelt útvonalról. Van-e az adott területen valamilyen szabály, előírás, vagy házirend, ami esetleg eltérhet az általános szabályoktól. Ez a pár perces utánajárás segíthet abban is, hogy az időszakos lezárásokról is értesüljünk (például vadászat vagy erdészeti munkák miatti erdőlátogatási korlátozás), így nem a helyszínre érve ér meglepetés.

Legyen folyamatos a kontroll!

Egyik szemünk mindig legyen a kutyánkon! Akkor is, ha nem túl barátságos az idegen emberekkel, állatokkal - és akkor is, ha túlzottan az! Nem mindenki olyan kutyabolond, mint mi, lehet, hogy a felugrálás után hagyott sáros mancsnyomoknak nem örülnek. Más kutyákhoz se engedjük oda, hacsak erre engedélyt nem kaptunk a másik gazditól: előfordulhat, hogy a másik négylábú félős, vagy agresszív, netán épp tanul.

Ne engedjük elcsatangolni sem: az ösvényen, úton haladva nagy eséllyel nem fog védett növényeket letaposni, kikaparni, se gyanútlan erdőlakó állatokat megkergetni. A szomszédos Ausztriában például több eset is volt, amikor a póráz nélkül sétáltatott kutya teheneket kezdett el “zaklatni”, még ha csak játékos szándékkal is - a patások azonban rá és a gazdira is támadtak. Előzzük meg a bajt!

Póráz, vagy hosszúvezető!

Kapcsolódva a fenti pontunkhoz… Soha nem lehet tudni előre, milyen szituációval találkozunk. Kiugrik egy őz az ösvényen a kutya orra előtt… más kutyások bukkannak fel az ösvények kereszteződésénél… lovasok érkeznek mögénk… ne adj’ Isten kiszórt mérget találunk... és még sorolhatnánk. A póráz nem csak a környezetünk-, de kutyánk biztonságát is szolgálja! Különösen fontos a használata, ha kutyánk még csak most tanulja a behívást, vagy ha könnyen elcsábítják egyes ingerek.

Hosszúvezetőt használva pedig megadható neki a szabadság is, szaglászhat, nagyobb teret kap.

Adj helyet!

Általános íratlan szabály, hogy ha gyorsabban haladóval, vagy nagyobb, esetleg erősebb természetjáróval találkozunk, akkor adjunk helyet az ösvényen. Ide érthetjük a futókat, bringásokat, de egyszerűen csak nagyobb tempóban túrázókat is. Nem megfeledkezve a tereplovasokról sem! Legyünk előzékenyek!

Ha másokkal találkozunk, hívjuk magunk mellé kutyánkat, míg elhaladunk egymás mellett.

Szemétnek nincs helye a természetben!

Az erdei utakon nem igazán fedezhető fel szemetes - ez azonban nem jogosít fel arra, hogy eldobjuk a szemetet, legyen az bármilyen anyagból! Hasznos, ha van nálunk egy zacskó, vagy kisebb zsák, amibe egyszerűen berakhatjuk a kiránduláson keletkezett hulladékot, majd azt az erdőből kiérve, vagy otthon eldobhatjuk. Sőt! Ha van nálunk ilyen zacskó, abba azt is összeszedhetjük, amit a túra során találunk, és nagyon nem az erdőbe való. Igen, senki sem szeretne mások után takarítani, se más szemetét cipelni. Mégis… gondoljunk arra, amikor például egy eldobott műanyag palackot találunk az úton, hogy ha mi nem, akkor ki fogja összeszedni? Valószínűleg senki. Igen, kellemetlen más után, mi több, más helyett megtenni. De a természetnek teszünk ezzel szívességet.

Kakihelyzet

Ha városban járunk, nem kérdés: összeszedjük. Na de mi a helyzet a természetben? Egyrészt a fent említett szemetes-hiány miatt, másrészt mégiscsak egy erdőről van például szó. Nos, a legfontosabb talán az, hogy a járt úton, ösvényen ne hagyjuk ott a kis csomagot. Mi sem szeretnénk belelépni, annak se örülnénk, hogy kutyánk trappolna át rajta. Választhatjuk a megszokott módot: zacskózzuk be, majd dobjuk a legközelebbi hulladékgyűjtőbe. Ez azonban messze is lehet, odáig bizony el kell vinni, nincs mese! A legrosszabb, amit tehetünk, hogy bezacskózzuk, és úgy hagyjuk ott az ösvény mellett. Így csak plusz egy műanyag zacskóval “gazdagítottuk” az erdőt…
Ha nem akarunk zacskózni és azt cipelni a túrán, odébb piszkálhatjuk a "terméket" valamivel, hogy mégse a járt úton legyen útban.

Légy barátságos és udvarias! Kommunikálj!

Túraútvonalon haladva nagy eséllyel találkozhatunk másokkal. Legyünk barátságosak, köszönjünk egymásnak! Apró gesztus, amivel feldobhatjuk a másik napját. (És ne felejtsük el a “köszönöm” és a “szívesen” használatát se, ha olyan szituációba kerülünk, ami ezt igényli.)

Nagyon fontos a kommunikáció: bátran szóljunk a másikhoz, kérjük meg például, hogy ne engedje oda a kutyáját a miénkhez. Mindennek az alapja a kommunikáció. Figyeljünk egymásra!

A természet kincsei
Gyönyörű virágok, levelek, lepottyant agancsok... Gyönyörűek és legszívesebben mindből vinnénk haza, hogy emlékül, vagy lakásunk díszeként kihelyezzük. Mondjunk le inkább erről és csodáljuk meg inkább ott, helyben, a természetes környezetében! Különösen igaz ez a növényekre, virágokra, hisz számos faj védett!
Álljunk meg inkább egy pillanatra, és engedjük, hogy átjárjon minket a természet kincseinek látványa, gyönyörködjünk! Készítsünk esetleg emlékül egy fotót - és hagyjuk ott, természetes helyén a felfedezett csodát.