Megmentette gazdája életét a nemrég örökbefogadott német juhászkutya

Amikor Brian Myers szeptemberben ellátogatott a menhelyre, álmában sem gondolta volna, hogy a kiszemelt kutya egy nap majd viszonozni fogja azt, hogy megmentette életét.

Sadie, a 6 éves német juhászkutya tavaly nyáron került be a New Jersey-ben található állatotthonba, miután gazdái költözés okán leadták. Elveszettnek érezte magát, és rettenetesen össze volt zavarodva. Hamar megmutatkozott hűséges és kiemelkedően intelligens oldala, ám a gazdira találást hátráltatta védelmező természete, és a férfiakkal is hadilábon állt.

„Eleinte tartózkodó volt, nem értette, hol van és mi történik vele. Magába zárkózott, ezért tudtuk, hogy olyan gazdira lesz szüksége, aki kellő tapasztalattal és türelemmel rendelkezik.” – emlékeztek vissza a menhelyen dolgozók.

Néhány hét múlva egy érdeklődőnek megakadt a szeme a kennel sarkában kucorgó németjuhászon. Miután megtudta, hogy Sadie-nek gondjai vannak a férfiakkal, Myers úgy gondolta, hogy ideje változtatni a négylábú álláspontján. A kutyahölgy szerencsére hamar feladta elveit, ahogy megérezte, ez az ember érte van itt, és segíteni szeretne rajta:

„Éreztem, hogy Sadie egy nagyszerű kutya. Nem telt bele 20 perc, és megnyugodott a közelemben, újabb 10 perc múlva pedig eldöntöttem, hogy hazaviszem. Első szóra beugrott az autóba, és rövidesen nagyon szoros kapcsolat alakult ki kettőnk között. Aznap este megpróbáltam lefényképezni, de felugrott rám, a vállamra tette mancsait és adott egy puszit. Talán épp azt szerette volna mondani: Köszönöm, hogy megmentettél.”

„Mindenhova követ engem, ő a legjobb barátom. Sokat dolgoztunk a problémákon, és sikerült is túljutnunk rajtuk. Minden erőmmel azon vagyok, hogy megadhassam neki azt az otthon és szeretetet, amelyet megérdemel. Esténként odahozza a játékát az ágyamhoz, megáll, majd kérdőn rám néz. Feljöhetek? Hát persze.” – mesélte szerényen az 59 éves férfi.

Csodálatos barátság szövődött kutya és újdonsült gazdája között, ám mindennapjaikra sötét árnyék borult. Myers egyik éjjel váratlanul összeesett; stroke-ot kapott. Hűséges társa tudta, hogy nagy a baj, letelepedett a magatehetetlenül fekvő férfi mellé és egy tapodtat sem mozdult mellőle. Félő volt, hogy elveszíti eszméletét, ezért megnyalogatta arcát, hogy segítsen neki ébren maradni.

Mintha érezte volna, hogy most rajta a sor: szeretett gazdája nemrég az ő életét mentette meg azzal, hogy magához vette. Ezúttal pedig ő volt bajban, s a megmentett kutya megmentővé lépett elő. Megvárta, míg a férfi megragadja a nyakörvét, és elkezdte húzni, át a szobán oda, ahol telefonja volt.

„Borzasztóan éreztem magam, de ő tudta, hogy bajban vagyok. Belekapaszkodtam a nyakörvébe, ő pedig segített nekem abban, hogy segítséget kaphassak. Teljes erőből elkezdett húzni engem, így jutottam el a padlón csúszva-mászva a telefonomig. Nélküle talán még ma is ott hevernék.” – idézte fel a megrázó perceket Myers.

Még volt annyi lélekjelenléte, hogy tárcsázza a mentőket, akik nemsokára kórházba szállították. Gyógyulása hosszabb időt vehet igénybe, mivel a stroke teste bal oldalát és a beszédközpontot is érintette. Sadie most rokonoknál várja apukája hazatértét.

Az internetnek hála minden nap tudnak „beszélgetni”, amit Sadie kicsit furcsának tart, hiszen már nagyon szeretne újra gazdája mellett lenni. Kíváncsian figyel, és olykor sírdogál, mert látja és hallja őt, de sajnos még időbe telik, mire együtt lehetnek. Gazdája igyekszik megnyugtatni őt, és minden alkalommal elmondja neki, minden tőle telhetőt megtesz, hogy mielőbb otthon lehessen.

A bátor és hűséges németjuhász kutya története bejárta a világot, hősies tettét rengetegen méltatják. Myers szívből reméli, hogy híre hallatán még többen felismerik, milyen varázslat rejlik az örökbefogadásra váró kutyák lelkében. Bármennyire is kimerítőnek tűntek a kezdetek, kettejük kapcsolata számára mindennél többet jelent: attól a pillanattól, hogy meglátta, soha nem mondott le Sadie-ről, aki élete legsötétebb órájában is mellette állt, megmentette őt.

„Rettenetesen hiányzik, és már alig várom, hogy újra láthassam. Úgy érzem, sokkal jobban szeretem őt, mint eddig valaha. Akárhányszor megpillantom, azt hiszem, mindjárt elsírom magam, annyira szeretném átölelni. Megígértem neki, hogy csodálatos életet biztosítok számára, és sohasem fogom elfelejteni hűségét, hősiességét, melyet azon a rémisztő éjszakán tanúsított.”