Mentésük után így kapaszkodott testvérébe a rettegő kölyökkutya

Kívülről csupán egy ponyvával letakart, szedett-vedett tárolónak tűnt, ám három kis élet rejtőzött benne. Anya és két kölyke kétségbeesetten próbáltak kiszabadulni fűtött sátrukból, miközben mancsaikra és bundájukra egyre-másra ragadt rá a mocsok, ami a „kuckó” alját borította. Az állatmentők is meghökkentek a látványon, annyira elhanyagolták a triót gazdáik. Nemhogy élelem, még víz sem volt előttük:

„Borzalmas körülmények között tengették napjaikat... A szenny mindent belepett, úgy 20 cm vastagon tapicskoltak benne a kutyák. A kicsik számára teljesen ismeretlen volt a külvilág, csupán ezt a kicsi helyet ismerték” - idézte fel mentésüket Jane MacMurchy, állatmentő. Minimális törődést sem kaptak, csak egymásra számíthattak...

A tulajdonosok lemondtak róluk, így az 5 hónapos testvérek, Peaches (Barack) és Layla, valamint anyjuk, a 7 éves Lady is egy ohio-i szervezet gondozásába kerülhettek. Rövidesen sort kerítettek az állatorvosi vizsgálatokra is, ahol kiderült, hogy a tartási körülményekhez képest jól van a család. Bár fizikálisan kisebb odafigyelésre szorultak, annál súlyosabb sebeket ejtett lelkükön az elhanyagolás. Ha csak egy pillanatra is elvitték tőlük mamájukat – az egyetlent, akire felnéztek, aki mellett biztonságban tudhatták magukat – , a két kölyök szörnyen megrémült:

„Amikor felmértük egészségi állapotukat, és megkaphatták oltásaikat, Lady mama végzett elsőként. Kimentünk vele a váróba, mire a kölykök rögtön egymáshoz bújtak, szorosan kapaszkodtak egymásba, annyira féltek” - mesélte az állatmentő hölgy.

Most mindhárman a menhely védőszárnyai alatt éldegélnek, apránként megértik, mit is jelent az, ha valaki biztonságban, szeretetben élhet. Naponta több alkalommal is beviszik őket egy csendes szobába, ahol nyugodtan lehetnek együtt, egy kis békére lelhetnek a menhely zsongásában. Peaches és Layla sokkal jókedvűbb, amikor anyukájuk is velük van, így a külön-külön foglalkozás mellett mindhármukkal egyszerre is sok időt töltenek az önkéntesek. 

Hosszú még az út, de ügyesen tanulgatják, milyen érzés magabiztosabban lépkedni az élet rögös útján. A mamakutya hamarabb oldódott, néhány nappal mentésüket követően már alig várta, hogy másokkal is barátkozhasson, és sétálni vigyék.

„Lady folyton csóvál, boldogan riszálja a popóját, amikor a figyelem középpontjába kerül. A legapróbb törődésnek is nagyon örül. Kölykei még nem tartanak itt, még csak kóstolgatják a figyelem, kedvesség kicsiny szikráit. Folyton jár a farkincájuk, amikor együtt lehetnek, sok dologban támaszkodnak egymásra. Rettentően függnek a másik társaságától, a kettejük lévő szoros kötelékből merítenek erőt.”

Megmentőik reményei szerint egy nap majd készen állnak arra, hogy örökbefogadják őket, és elköltözhessenek új otthonukba – lehetőleg együtt. Így már nemcsak egymástól várhatják a kedvességet, hanem leendő gazdáiktól is, akik mellett biztonságban élhetnek egy életen át.