Miért olyan nehéz kiválasztania a kutyámnak, hova kakiljon?

Szaglászik, forgolódik, arrébb lép, szaglászik, forgolódik, ééés... nem, mégsem jó. Másik helyet kell keresni, de gyorsan! - Minél sürgetőbb a helyzet, annál kétségbeesettebben tudnak keresgélni egyesek, és micsoda megkönnyebbülés (szó szerint), mikor végre megtalálják a tökéletes pontot! Persze nem mindenki van vele így, de ha megkérdeznénk a gazdikat, biztos lenne olyan, aki tudna mesélni arról, hogy kutyusának hol, mikor és mitől „jön meg az ihlet”.

Mi lehet az oka?

Ha szakértők véleményét kérnék, valószínűleg többféle választ kapnánk a miértekre vonatkozóan, abban azonban egyet érthetünk, hogy a megfelelő hely kiválasztása a legtöbb kutya számára nagyon is fontos. Az egyik feltevés szerint a jelölés egyik módja lehet ez. Mivel ürülékével együtt saját szagát is hátrahagyja a kutya, fontos, hogy olyan helyen tegye mindezt, ahol lehetőleg sok fajtársa megfordul. „Itt jártam” - jelezheti a kaki formájában a kutya, mintegy territóriuma megjelöléseként.

"Idegen hely" szindróma

Persze minden kutya más, és nem mindenkit izgat a territórium témája. Azok, akik ritkán hagyják el lakóhelyüket, nap, mint nap a környező utcákon, parkokban sétálnak, a megszokott környezetből kiszakítva (pl. rokonlátogatás, utazás, stb. miatt) bizony gondolkodóba eshetnek, hova is ürítsenek. Előfordul, hogy a szokásosnál sokkal tovább tartogatja, és már alig várja, hogy hazaérve könnyíthessen magán.

Ez rendszerint megfigyelhető azoknál a kutyáknál, akiket kivesznek eddigi életterükből: kölyköknél, frissen örökbefogadott ebeknél is gyakori, hogy csak az érkezés másnapján végzik el dolgukat, amikor kezdenek felengedni (vagy már nagyon bírják tartani). Abban az esetben, ha 2-3 napon át elmarad a kaki, mindenképpen vigyük állatorvoshoz a kutyát!

Fűre lépni … muszáj!

Aztán ott vannak azok, akik egyszerűen nem kedvelnek bizonyos felületeket (például a betont, járdát), és inkább megvárják, amíg füves részre érnek séta közben. Vagy jobb szeretnek elbújni egy bokor mögé, ahol csendben, békében végezhetik el dolgukat. Ha a séta elején húzza a pórázt a kutya, igen nyomós oka lehet rá (kakilni keeelll!). Ilyenkor a cél, hogy mielőbb eljussunk olyan helyre, ahol nyugodtan könnyíthet magán. Hálás lesz érte!

Mit tehetünk, hogy segítsünk neki?

Először is, ne siettessük a kutyát. Elvégre azt senki sem szereti, ugye? Ha folyton azt ismételgetjük neki „menj már, intézzed, naa”, azzal csak növeljük a szorongását. Őrizzük meg a nyugalmunkat, mert kedvencünk azt is megérzi, ha összeszorított foggal mosolygunk rá, miközben belül csak arra tudunk gondolni, miért nem tud már végre kakilni?!... Ha városban élünk, vigyük olyan helyre séta közben, ahol csendesebb a környezet, ahol van zöld fű vagy legalább egy talpalatnyi föld, ami kicsit is közelebb viszi a természethez.

Köthetünk hozzá egy szót is (pl. kaki), bár ha ezt sokszor használjuk, mondjuk kisgyerekes család lévén, akkor inkább válasszunk mást. Amikor elvégzi a dolgát, dicsérjük meg érte („Nagyon ügyes vagy!”), és már mehetünk is tovább. Némi gyakorlással érteni fogja, mit kérünk tőle, és ha tényleg kell ürítenie, lehet, hogy legközelebb egy picit gyorsabban – vagy legalábbis nyugodtabban, magabiztosabban – fogja intézni a dolgát. 

Miért néz rám a kutyám, miközben a nagydolgát végzi? - Kutyabarát helyek

Szimatol, fel-alá járkál, köröz, míg végül megtalálja a tökéletes pontot. Művelet közben pedig le nem venné rólunk a szemét. Vagy inkább elbújik? Mit szeretne üzenni kutyánk, amikor ürítés közben ránk néz?