Miért vonyít a kutya, ha szirénát hall?

Kutyáink viszonylag ritkán hallatnak vonyító hangot, leszámítva pár északi fajtát (akik valljuk be, imádják a hangjukat). Azonban egy szirénázó mentőautó, vagy tűzoltóautó a kutyák nagy részénél kivált olyan ingert, amire bizony vonyítással válaszolnak.  

Biztos válasz még nincs arra, mi is ennek a folyamatnak az oka - annak ellenére, hogy a kérdés foglalkoztatja a tudósokat. Néhány lehetséges hipotézis azonban már született.

A kutyák társas lények, így megvan a saját, jellegzetes kommunikációjuk mind a testbeszéd, mind a hangok terén. Ezek közül egyik a vonyítás, melynek hangja messzire elhallatszik. Ez a fajta kommunikáció visszavezethető lehet a farkas ősöktől örökölt ösztönökre. A falka tagjai, mikor szétszóródtak, vonyító hangjelzéssel adták egymás tudtára, merre járnak.

A messziről hallatszó sziréna hasonlíthat kutyáink értelmezésében egy távoli kutyatárs hangjára, így lehetséges, hogy erre válaszolnak a vonyítással. Továbbgörgetve a dolgot: ha egy kutya elkezdi, akkor társai talán az ő hangjára válaszolnak, nem is a szirénáéra.

Lehetséges magyarázata lehet a viselkedésének az is, hogy egy nem mindennapi, furcsa eset miatt riadóztatni akarja a falkáját, figyelmeztetni a falkavezérét, azaz a Gazdit.

Persze azt is gondolhatják, az ő hangjuk futamította meg a szirénázó “betolakodót”, hiszen az hamar tovaszáguld az úton…

Mindenesetre nem valószínű, hogy félelmet, esetleg fájdalmat váltana ki az ebekből a szirénázás, hiszen nem próbálnak elmenekülni, vagy elrejtőzni előle, nem húzzák maguk alá farkukat, de megtámadni se próbálják a hang forrását.