Mit jelent kutyát „választani”?

Aktivitás a gazdival, nevelés, szeretet – ezek biztosítják kutyája jólétét.

Panyi Zita diplomás kutyatréner segít a kutya-gazdi kapcsolat harmonizálásában.

panyizita.hu

...Tudjuk például, hogy kezdetben nem csupán a szobatisztaság érdekében zajlanak a séták, hanem egy lemozgatott kutya könnyebben tanítható és nevelhető? Tisztázott, miért kell egyáltalán tanítani és nevelni a kutyát? A válasz igen egyszerű: ezek nélkül semmi alapunk nincs arra, hogy szófogadást, egyáltalán, bármit elvárjunk tőle. A harmonikus kapcsolat bizony nem automatikus velejárója a kutyával való együttélésnek. Napi szinten kell tenni érte.

Jó esetben a választott blöki tenyésztőtől érkezik a családba vagy egy jobbfajta menhelyről. Ekkor lehet számolni, nézzük az optimális verziót, az alap szocializációs képességek meglétével. Ha ezek hiányoznak és a kutyus bekerül egy számára idegen közegbe – új emberek, állatok, új szagok, hangok, ingerek - fogalma nincs róla, mit szabad és mit nem. Honnan lenne? Azt sem tudja, mi mire való. Senki nem tanította még meg rá, hogy nem kívánatos viselkedés ruhát, lábbeliket lopkodni. Ő csak rágcsálni szeretne, mert épp fogat vált. Esetleg az égvilágon semmi elfoglaltsága és játéka nincs, mint közös hancúrozás gazdival, kirándulás, kutya-rágókák, alapengedelmesség, trükkök tanulása, így kénytelen tőle telhetően lekötni szellemi szabadgyökeit. Jé, tilos összezárni a száját egy csecsemő karján? Ezt idáig senki se mondta neki. Pedig az alomtestvérei közt az jó móka volt, némelyik felnyikkantott, aztán birkóztak, végül remek hajcihő kerekedett belőle.

A kutyáért való felelősségvállalás magába foglalja: nem csupán a kutyát tanítom ülni és helyben maradni, de saját magam is nyitottá teszem a tanulás felé. Hogy megismerjem a másik fajhoz tartozó élőlény testbeszédét, gondolkodását, igényeit és azt, miképpen tudom biztosítani szükségleteit.

Nézzük mindezt egy példán keresztül.  Egy utcáról befogott állat, aki korábban kukázással tartotta életben magát, frissen családba kerülve bevédheti a kapott ételét, játékát, fekhelyét. Azaz morog a gazdira, netán rátámad, ha az túl közel megy élelméhez, pihenőhelyéhez. Ennek egyik lehetséges oka: az állat nem szerzett tapasztalatokat arról, az új emberek nem megfosztják táplálékától, hanem egy időre elveszik előle a kiürült tányért, hogy később újratöltsék azt. Fekhelyéhez sem ártó szándékkal közelítenek, csupán szeretnék vele felvenni a kapcsolatot, szeretnének a közelében tartózkodni. Így születnek félreértések állat és ember között, rosszabb esetben balesetek. Sokszor pontosan ilyen incidens lejátszódása után viszik vissza a menhelyre a kiválasztott kutyát, mondván harapós. Ezzel nem csekély mértékben járulnak hozzá a kutyus emberekkel szembeni bizalmatlanságához, bezárkózásához, nehezítve a következő gazdi-jelölt dolgát. Holott előzetes ismeretszerzéssel az ismerkedési folyamat nem siklana félre. Borzasztó belegondolni is, hány kutyát altattak már el az átgondolatlan emberi viselkedés generálta téves megbélyegzés miatt.

Aki a kutyaválasztás előtt felkeresett egy kutyatrénert, ráadásul az általa ajánlott szakirodalmat végigböngészte, az biztosan nem fogja odaengedni kisgyerekét az étkező kutyához.  Az már tudja, mennyi idő kell egy bizalmi és tisztelet alapú kapcsolat kialakulásához a kutyával, tudja, miképp lehet a gyereket megtanítani az állat személyes terének tiszteletben tartására. Az egyik legfontosabb: nem érek hirtelen a kutyához, kiváltképp, ha eszik vagy alszik! Először szólítom, utána, ha figyel, magamhoz hívom. Még jobb kivárni, míg a kutya magától veszi fel velünk a kapcsolatot. Azt is tudja, az új környezetbe kerülő kutyák többségének elsősorban nyugalomra van szüksége, nem agyonfogdosásra.  A kutyának ugyanis kellemetlen lehet, ha rögvest az első napon akarja mindenki végigsimogatni. Elvégre számára mi vadidegenek vagyunk, akikkel a sors egy légtérbe és élettérbe kényszerítette.

Valószínűleg egy kutyaviselkedés felől alapszinten tájékozódott személy nem fogja arra biztatni cseperedő gyerekét az utca közepén, hogy kérdezés nélkül szaladjon oda minden szembejövő négylábúhoz, hajoljon föléjük és simogassa meg őket. Miért nem? Mert tudja, hogy az harapáshoz vezethet. Lévén a kutya a számára idegen ember kéretlen fizikai közelségétől, ráadásul a kisgyerekekre oly sokszor jellemző sikongatós hangadástól, a váratlan érintéstől megijedhet és félelme agressziót generálhat. Ez és a fentiek csak porszemnyi eshetőség ahhoz képest, ami adódhat egy (kölyök)kutya felbukkanásakor.

No de, mi következik ebből? Jó hír, hogy fordulhatunk kutyatrénerhez, olvashatunk szakkönyveket, dokumentumfilmeket nézhetünk és ott az internet. Ízlésünknek megfelelően válogathatunk ezek közül ma, ha úgy döntünk, megosztjuk életünk egy csöpp négylábúval. Apránként pedig felelős kutyássá válva már azt is tudjuk, mit érdemes odamormogni, ha egyesek az alábbiak valamelyikét szegezik nekünk.

•  „Minek a kutyanevelésből ekkora ügyet csinálni?” Egy autó vagy tablet vásárlásakor is tájékozódunk, utána olvasunk a fenntartásának, céljainkhoz illőt választunk… persze, hogy ezt tesszük egy élő, érző állattal!
• „Te naponta sétáltatod? Ott a kert, futkorászhat!” Bizony mi is boldogtalanok lennénk, ha életünk hátralévő részét egyetlen házba és kertbe zárva töltenénk: barátok, új élmények, bárminemű elfoglaltság és szórakozás nélkül.
• „Képtelen vagyok órákat kint lenni vele. Szerzek mellé egy új kutyát, majd az lemozgatja.” Az anyukák aztán tudnának mesélni: két pici gyerek ellátása, nevelése jóval több energia és idő, mint egyetlené. Ez  kutyákra is érvényes. Elismerés azt illeti, aki a helyzetét átgondolja és ha körülményei, életstílusa nem teszik lehetővé a felelős állattartást, akkor nem erőlteti azt az állat kárára.

A kulturált kutyatartást, túl a szereteten, ugyanazon igényesség mozgatja, amely motivál minket környezetünk tisztán tartására, testünk és lelkünk ápolására, szabadidőnk minőségi eltöltésére.

***

Következő cikkünkben adunk pár támpontot, ami segíthet a hozzánk legjobban passzoló négylábú családtag kiválasztásában!