Puszikkal gyógyította meg a kedves juhászkutya a beteg kisborjút

Sky, az ausztrál juhászkutya még egészen fiatal volt, mikor gazdája lemondott róla. Nem tudott mit kezdeni aktív lényével, így a kölyök az állatotthonként működő farmra került. Hamar kiderült róla, hogy csodálatos gyógyító energiákkal rendelkezik. Nyugalmat sugároz a szorongó emberek felé, lecsendesíti a haragos szívet, és megnevetteti azokat, akik egy traumából próbálnak felépülni. Így hát a farmon lelt végleges családra, és nemcsak a két- és négylábú lakókat, hanem a programjaikra ellátogató, különleges igényű gyerekeket is segíti.

Az állatotthon oszlopos tagja lett, mindenki imádja, hiszen nap mint nap szeretetet, örömet és boldogságot csempész a közösség szívébe. Hinnétek, hogy egyik legjobb barátja egy bika? Fogadjátok szeretettel Sky és John Lewis megható történetét gazdájuk tollából!

"Eleinte nagyjából egyforma volt a méretük. Mintha két kölyök játékos bolondozásában gyönyörködhettünk volna. Habár nagyon eltérő a stílusuk, valahogy már akkor is megértették egymást, hagyták a másiknak, hogy önmagát adhassa. Nyilvánvalóvá vált, hogy kettejük között valami egészen különleges dolog van történőben.

A kicsi boci csupán egyhetes volt, amikor elhozták a farmunkra. Elárvult szegényke, magasra szökött a láza, súlyos tüdőgyulladással küzdött. A legelső naptól fogva azon voltunk, hogy megmenthessük életét. Sky óvta, védelmezte őt, megnyugtatta. Lefeküdt mellé, és szorosan odabújt hozzá. 

Elhalmoztuk szeretettel a kis patást, kényelemben tartottuk, mígnem lassacskán elindult a gyógyulás útján. 

Amikor jobban érezte magát, kivittük, és a kapcsolatuk egyszerűen szárnyra kapott. Még azt az örömteli dörmögését is hallhattuk, ami annyira édes! Akkor hallani a szarvasmarháktól a „boldogság hangjait”, amikor nagyszerűen érzik magukat. Amikor először hallottam tőle, tudtam, hogy meg fog gyógyulni.

Felépülése után elkezdtem hozzászoktatni Lewist a kötőfékhez és a kantárhoz, hogy nagyobb sétákra mehessünk a farmon. Bemutattam a többieknek, és megismerkedhetett a tehenekkel is. Sky végig mellette volt, minden lépését kísérte az úton. Megmutatta neki, hogy megbízhat a tehenekben, itt nálunk senki és semmi

nem fogja bántani.

John Lewis most egy éves és 9 hónapos, és legalább ötször akkora, mint Sky. A súlya megvan vagy 500 kiló, és a hatalmas méretkülönbség miatt már óvatosabban közelítenek egymáshoz. Finomabban játszanak, de a köztük lévő szeretetkapocs ma is ugyanolyan szoros, mint az első pillanatban.

Amikor John Lewis leheveredik a fűbe, Sky odamegy hozzá, lefekszik mellé, és megpuszilgatja. Még most is sok időt töltenek együtt. Sky minden reggel elkísér engem, amikor barátja megkapja a szokásos reggelijét, majd felkapaszkodik hozzá a kerítésre, és alaposan megnyalogatja a pofáját.

Látni kettejüket, megélni, ahogy a kis borjú egészséges bikává cseperedett... Annyi, de annyi mindenért lehetünk hálásak! Ami a leginkább örömmel tölt el, az az, hogy nem számít, mennyi idősek vagy mekkorára nőnek, a szeretetük továbbra is él.

Mi talán csak egy kutyát és egy tehenet látunk, de John Lewis és Sky az igaz barátot, családot, szeretetet látják egymásban. Nem nézik a különbségeket, én pedig azt kívánom, bárcsak mi is jobban hasonlítanánk rájuk."