Rettentő boldog volt a kutya, mikor több mint 3 év után gazdira talált

Elle, a keverék jó pár évvel ezelőtt érkezett meg az egyik texasi menhelyre. Borzasztóan félt, sokáig tartott, míg megértette, hogy itt már nem történhet vele rossz. Bár még így is nehezen bízott meg az emberekben, gondozói remélték, hogy idővel érte is eljön az álomgazdi, és meglátja a félénk álca mögötti csodakutyát.

1400 nap telt el így. És Elle még mindig várt.

A menhelyen dolgozó kutyaviselkedés-szakértőnek sikerült belopnia magát a kutyus szívébe. Kaitlan előtt felfedte igazi énjét, azt a szeretetreméltó és szeretetet adni tudó ebet, akinek csupán arra volt szüksége, hogy leendő gazdija bővelkedjen a türelemben.

„Elle és én hamar összemelegedtünk. Amikor először találkoztam vele a menhelyen, megpróbáltam játékra invitálni. A visszahozósdi nagyon tetszett neki, és amikor vége volt a foglalkozásnak, odajött hozzám, és lezuttyant az ölembe. Másokkal több idő kellett ilyesmihez, de hozzám valahogy elkezdett kötődni. Ezek után nem volt kérdés, hogy mindent megteszek érte. Egyszerűen nem értettem, miért van még mindig a menhelyen” - mesélte Kaitlan, a kutyatréner.

Aztán egy szép napon egy John nevű férfi jelentkezett ideiglenes befogadónak. Látta Elle posztját a közösségi médiában, miszerint réges-rég vár a lehetőségre. Majd megszakadt a szíve a gondolattól, és mivel jócskán volt már tapasztalata félős kutyák terén (hiszen előző kutyája is közéjük tartozott), tudta, hogy megadhatja Elle-nek azt, amire szüksége van: szeretet, nyugodt környezet és türelem.

Többször is ellátogatott hozzá ismerkedés céljából, és végre eljött a nagy nap, mikor a félős kutyus elköltözhetett átmeneti otthonába.

3 év és 8 hónap után Elle elhagyhatta a menhelyet. E csodás alkalomból pedig meglepetés-bulit szerveztek neki. Először el sem hitte, mi történik körülötte, hiszen mindenki ott volt, akit az évek során megszeretett.

Aztán előtört belőle a boldog kiskutya: ide-oda hempergett a teremben, ahogy mondani szokták, ezerrel csóvált, és osztotta a puszikat. Így hálálta meg azt a rengeteg törődést és a szeretetet, amit kapott.

Búcsúzóul még egy kutyatortát is készítettek neki. A mogyoróvajas finomságot örömmel elfogyasztotta, és készen is állt az új kalandra. Annyira jól sikerült az ideiglenes befogadás, hogy John eldöntötte, Elle maradhat, örökre.

„Elle sokkal könnyebben megbarátkozott John-nal, mint előtte bárki mással. Rengeteg munkát fektetünk minden egyes gazdikeresőbe, de megéri, hiszen ez segíti őket ahhoz, hogy átmeneti vagy végleges otthonra találhassanak” - tette hozzá a kutyatréner.

Ebben pedig az önkéntesek munkája is nagyon fontos szerepet játszik. Ha teheted, látogass el egy menhelyre, sétáltass meg egy kutyát, játssz vele, simogasd meg, hogy érezze, ő is számít!