Sántítani kezdett az agár, mikor meglátta, hogy gazdája begipszelt lábbal jár

Egy kutatás szerint jobban együttérzünk kutyáinkkal, mint embertársainkkal. Történetünk alapján úgy tűnik, fordítva is igaz: kedvenceink kivételesen empatikusak irányunkban.

Amikor Russell Jones tavaly nyáron balesetet szenvedett, és eltörött a bokája, rengeteg támogatást, bátorító szót kapott családja és barátai részéről. Arra azonban álmában sem gondolt volna, hogy szerettei közül ki fogja leginkább átérezni a problémáját.

Imádott kutyája, a mozgást nagyon is kedvelő, játékos agár viselkedése szinte egyik napról a másikra megváltozott. Ahogy észrevette a begipszelt lába miatt nehézkesen közlekedő gazdiját, ő maga is sántikálva kezdett el járni. Aggódtak, hogy talán az ő lába is megsérült, ezért elvitték az állatklinikára.

Legnagyobb meglepetésükre a vizsgálatok semmilyen elváltozást nem mutattak ki. A jó hír viszont alaposan gondolkodóba ejtette a gazdikat. Miért sántít Bill, ha egészséges?

Furcsának találták azt is, hogy a rendelőbe érve nyoma sem volt a sántításnak, ám ahogy kiléptek az ajtón, és újra a mankóra támaszkodó gazdija mellett lépkedett, ismét emelgetni kezdte mellső mancsát. Gyanakvásuk egyre csak nőtt, mikor felfigyeltek arra, hogy az agár teljesen normálisan jár-kel, ugrándozik és szaladgál a kertben, amikor „apa” nincs a látóterében.

Feltehetően gazdija iránti aggodalmát és törődését igyekezett a maga empatikus módján kimutatni. Vagyis hozzá hasonlóan sántikálni kezdett:

„300 dolláromba kerültek a vizsgálatok és a röntgen, mire kiderült, hogy semmi baja sincs. Csak együtt érez velem. Annyira szeretem!” – fűzte hozzá a közösségi médiára feltöltött videóhoz Jones, aki inkább mulattatónak és kedvesnek találta a dolgot.

Bár nem kis összegbe került a családnak az agár Oscar-díjas alakítása, megnyugodhattak, hogy kedvencükkel minden rendben van. Újfent megbizonyosodhattak arról is, mennyire szereti őket; az érzés pedig kölcsönös.