Jobban együttérzünk kutyáinkkal, mint embertársainkkal

A választ kutatók egy csapata adta meg. A Northeastern University in Boston-on végeztek egy kutatást, melyben azt vizsgálták, milyen reakciót vált ki a tesztalanyokból egy-egy bemutatott szituáció. Pontosabban milyen mértékű empátiát mutatnak a szituációban bántalmazást elszenvedő alanyokkal szemben.

A kísérletben 256 egyetemi hallgató vett részt. Mindegyiküknek különböző újságcikkeket, rendőrségi jelentéseket, fotókat mutattak. Ezek mindegyike brutális támadások leírásai, beszámolói voltak, a különbség köztük mindössze a bántalmazást elszenvedő ártatlan alany kiléte volt: egy 30 év körüli férfi, egy egy éves kisgyermek, egy kölyök és egy felnőtt kutya.

A hallgatók válaszai alapján egyértelműen az az eset rázta meg őket legkevésbé, melyben a felnőtt férfit bántalmazták. A kutyákkal mutatott empátiával csak a kisgyermek vette fel a versenyt: a felnőtt kutyával érzett empátiánál nagyobb mértékben éreztek együtt a gyermek esetében. A legmegrázóbb azonban a kölyökkutyával szembeni támadás volt a résztvevők számára.

A kutatók szerint ennek az lehet az oka, hogy a szituációk esetében nem az áldozat fajától, de nem is egyértelműen a korától függ az, milyen mértékű együttérzést vált ki belőlünk, hanem az a megítélésünk, hogy az áldozat milyen mértékben képes megvédeni saját magát - tehát mennyire sérülékenyek.

Érdekes, hogy a kor az emberi áldozatoknál nagy különbséget hozott, hiszen a kisgyermek esetében sokkal jobban megrendültek a hallgatók. Ezzel szemben a kutyák esetében a kor kevésbé volt releváns a megítélésben. Arra következtettek, hogy a felnőtt kutyákat valójában nagyra nőtt kölyköknek tekintjük, akiket meg kell védenünk.

A legtöbb családban a kutyát ma már családtagnak tekintik, akikre ugyanúgy vigyáznunk kell mint a többiekre - a kutyáinkat azonban legyen az fiatal, vagy öreg, mindannyian nagy kölyköknek tartjuk.