Séta vagy futtatás?

A fenti probléma véleményem szerint abszolút szubjektív kérdés. Lehet, hogy általánosságban néhány tulajdonság ugyanúgy jellemző minden segítőre, de azért a karakter, a személyiség, a habitus mind egyedenként változik, s így a hozzáállás se lehet egységes. A séta, vagy futtatás témája egyébként nagyon lényeges, hiszen a munkát teljesítő ebek kimozgatása nagy prioritást élvező feladat! Nem elég a mentális vezetés okozta fáradtság, a fizikai energiák levezetése is primer fontosságú. Azt hiszem, az gond nélkül kijelenthető, hogyha egy négylábú játékos természetű, barátkozós típus, akkor a leghatékonyabban ebtársai körében tudja kimulatni magát. Az a kedvenc azonban, aki inkább elnézeget, szaglászik, mélázik, annak lehetséges, hogy a séta fárasztóbb, egyszóval jobb alternatíva.

Lili esetében egy kombinációs megoldás lett az „igazi”. Séta a kutyatársakkal. Azért ezt városban, póráz nélkül megoldani kihívással teli feladat. A legelső hónapokban meg kellett tanítani Lilinek, hogy ugyan igaz hám nincsen rajta, azért a zebráknál meg kell állnia, az átjáróknál lábhoz kell igazodnia stb. Kellő türelemmel, és természetesen látó barátok segítségével ez néhány problémásabb hónap elteltével stabilan ment. Azért néha ellátogattunk a kutyafuttatóra is, de ha nem talált játszópajtást (márpedig a labradori móka-stílust nem minden eb szereti), akkor egy idő után fekvésbe torkollott a kimozgatás. Azt is megértem, hogy körülbelül negyed óra elteltével nagyon unalmas tudok lenni a labdadobálással. Ezek a tények is a séta mellett érveltek.

Akad, aki azért nem meri segítőjét így mozgatni, mert attól fél, hogy kutyája hámban könnyebben elcsábul majd az illatok, ingerek után. Saját tapasztalatom azonban az, hogy a hám önmagában pontosan jelzi az eb számára, hogy most munka van, s amikor lekerül a munkaruha, mehet a szórakozás. Sőt, ha egy-két parkot, folyópart menti ösvényt végigszaglászhat a szabadsága idején sokkal kevésbé érzi vonzónak hámban a zöld területeket.

Egy szó, mint száz: azt hiszem, ahogy a kutyanevelésben oly sok minden más, ez is ebre szabott módon kell, hogy menjen. A lényeg csak az, hogy megfelelő minőségű, és mennyiségű szabadsággal ajándékozzuk meg a hivatását hűségesen végző kedvencünket!