Sétáltatás biztonságban - Ki korrigálja a kutyát, ha gazdája nem teszi?!

Aktivitás a gazdival, nevelés, szeretet – ezek biztosítják kutyája jólétét.

Panyi Zita diplomás kutyatréner segít a kutya-gazdi kapcsolat harmonizálásában.

panyizita.hu

Aki naponta sétáltatja kutyáját vagy más kutyáit, annak számos kutyás (gazdis?) furcsaságot van szerencséje végignézni, rosszabb esetben személyesen részt venni benne. Ha jóhiszeműek akarunk lenni, akkor azt feltételezzük, a kutyás-gazdis összezördüléseket az ismeretek hiánya okozza.

Mozgalmas fővárosi délután. Az ebédszünetnek éppen vége, az emberek áramlanak vissza az irodákba, nyílnak a villamos ajtók, dudálás. Az átjárón fiatal lány kel át kutyájával. Bozontos kis jedi lovag a homokszínű kanocska. Lehet vagy tizenöt kiló. Szőre belehullámzik a komoly, barna terrier-szemekbe. Figyeli a lányt. Kérdőn biccenti a fejét, van-e dolga. Láb mellett kell haladni? A gazdi szemébe kell néznie? Csendben tudakolja. Egyértelmű, a póráz végén tanított, kontrollált kutya battyog. A lány int a karjával előre, hogy mehet.  A kis borzas erre nekilódul flexijén, pontosabban nekilódulna… Ha nem kapaszkodna föl váratlanul a hátára egy túloldalról átszaladt, behívhatatlan kolléga. Egy göndör, ugató törpeuszkár az önjelölt haver. A szemközti részről idegesen üvöltözik utána gazdája pár másodpercig, aztán ráhagyja a dolgot. Autók húznak el. Nézem a jelenetet. A szemtelen idegen eltökélt, ő bizony megmássza a pórázon lévő kutya hátát, mi több, nekilát hágó mozdulatainak. A lány tizedmásodperc alatt felméri a helyzetet, igyekszik nyugalomra inteni kutyáját. Átsuhan a fejemen: mennyire nem csak az ő dolga lenne a korrekció, hanem azé a kutyatartóé (felelős gazdié?) is, aki behívhatatlan kutyáját póráz nélkül ereszti szélnek az utcán, miközben ő még mindig a kapuban trécsel. A kócos terrierkénél e pillanatban szakad a cérna, hörögve nyomja földre a hívatlanul és hát mondjuk ki, arcátlanul hátára csimpaszkodót. Cirka öt hágási kísérletig tartotta magát a jólneveltség szellemében. Igyekezett ő arrébb somfordálni, ment a gazdi után is, de csak csüngött rajta a jövevény és rágta.

Azon gondolkozom, mi mindent várunk el kutyáinktól. Elvárjuk, hogy legyenek jó fejek azzal is, aki teljesen unszimpatikus számukra. Elvárjuk, ne reagáljanak agresszívan, ha tiszteletlenül, kellemetlenkedve közeledik hozzájuk egy vadidegen kutya.

Itt tartok, mikor fújtatva beéri őket a szökevény gazdája. „Mi a jó életért ilyen agresszív a kutyád?!” Bökdös a mostanra sztoikusan álldogáló terrier felé. Megállapítom, eddig tartott a jóhiszeműség – ez már egyértelműen masszív ostobaság meg nemtörődömség. Az nem zavarja a fickót, hogy úttesten szaladgál a behívhatatlan, meglógós, neveletlen kutyája. Hajszálon múlt, hogy nem csapták el. Szerinte oké, hogy rácsimpaszkodik másokra, kivívva ezzel a többi kutya jogos ellenszenvét. Ugyan ki szereti, ha idegenek másznak rá kéretlenül? Az sem zavarja, hogy kedvence akadályozza egy kutya-gazdi páros haladását, megbontja nyugalmukat. Meg aztán ennyi erővel komolyan meg is sérülhetett volna a kiskutyája. Ha mondjuk egy kemény fizikumú vagy forrófejű fajtársába köt bele. Vagy ha az inzultált kutya gazdijánál elfogy a türelem és úgy dönt: ha a másik ennyire nincs tekintettel rájuk, akkor ő sem erőlteti ezt és elengedve a pórázt hagyja, hogy kutyája maga rendezze le a dolgot… Aminek ugye jó pár marás, vérző seb és ki tudja milyen tartós károsodás lett volna a következménye. Visszakanyarodva, az ilyen ember vajon tényleg azt gondolja, kötelessége másoknak jó képet vágva mindehhez a végtelenségig tolerálni kutyája túlkapásait? „Majd a másik megoldja, ha baja van” alapon?

Másik példa. Közkedveltségnek örvendő idős néni rendre szabadjára eresztett csahos, „bokádelkapom” stílusú szőrgombóccal, aki sehogy nem érti, miért kerülik őket nagy ívben a sétáltatók... Szerencsére kis kedvencéhez hasonló temperamentummal áldotta meg őt a sors, így mi mást is közölhetett volna minap egy nagytestű kutyáit rövid pórázon maga mellett sétáltató fiatalemberrel, mint hogy szájon vágja, ha legközelebb megveri a kutyáját. (!) A férfi csupán egy összehajtott kutyakabáttal legyintette le a fehér apróságot saját kutyája faráról. Minekután majd’ fél percig totyogtak egyhelyben a körülöttük fogcsattogtató, rohangászó ötkilós kutya miatt. Lépni nem bírtak tőle. Ráadásképp – a változatosság gyönyörködtet – a kicsi igyekezett meghágni harminckilós kutyáit. Nyilván a néninek állt feljebb... Mikor pedig megtudta, hogy az egyik kutya tüzel, megörült a hírnek. Zárásképp még odavághatta: „Minek tüzelő kutyát sétáltatni?!” 

A tragikomikus jelenetek sajnos nem agyszülemények. Ténylegesen megtörtént mindegyik. És számos, ezekhez hasonló játszódik le nap, mint nap. Még csak azt sem lehet mondani, hogy szélsőségnek számítanának, sokkal inkább tartoznak az átlag, városi kutyasétáltatós élmények közé.

Egy korábbi írásban  már szó esett a séta-illemről, taglalva lett hol, hol nem, hogyan, hogyan nem érdemes kutyát pórázon vagy anélkül sétáltatni, megmozgatni. Az „elsőkutyás” gazdiknak itt egy csöpp segítség belőle:

• Pórázon jobb, ha nem engedünk össze kutyákat, mert beszűkült mozgásterük miatt nagyobb eséllyel alakul ki feszültség köztük.
•  Nem „kell” mindenkihez odaengedni a kutyát és nem „cuki” ha idegenekre ugrál fel kéretlenül.
•  Ha a szembejövő ember rövidre fogja kutyája pórázát és láb mellé rendeli, lehetőleg ne engedjük rá a sajátunk. Nyilván nem véletlenül teszi ezt. Nem óhajtja társaságunk.
•  Ha látjuk, hogy a közeledő kutya-gazdi páros megpillant minket, egyszer csak sietősen félreáll a gazdi és leköti kutyája figyelmét, egész biztos nem azért teszi, hogy megálljunk mellettük vagy a közelükben mosolyogva nézelődni. Azt várja, haladjunk el mielőbb. Ugyanis meglehet, kutyája támadni szokott idegen állatokra és most épp viselkedéskorrekciót hajt végre. (Netán a mi kutyánk izgatott, agresszív viselkedéséről szeretné elterelni saját kutyája figyelmét.)
•  Vegyük észre, ha tréning folyik. Egy fizetett foglalkozás keretein belül a gazdi annak örül, ha saját kutyájával foglalkozik az oktató, nem a miénkkel, aki épp ott sertepertél. Biztosan találunk más játszópajtit is aznapra.
•  Fő a biztonság: sűrű forgalom mellett jobb egy póráz, mint egy elütött kutya.
•  És a logika: ha tanítatlan, behívhatatlan, megbízhatatlan kutyánk van: ne engedjük a nagyvilágnak. Tanítsuk meg hívásra visszajönni és/vagy tegyünk rá pórázt, hosszúvezetőt.
•  Ha kutyánk egy másikat meglátva őrjöngeni kezd, ugat, rángatja a pórázt, fölösleges vele hosszasan üvöltözni. Miért? Mert hatástalan, a kiabálás nem pótolja a kutya tanítását és nevelését. A feszültség csak nőni fog. Helyette forduljunk meg vele, vezessük másik irányba.
•  Ha arra kérnek, hívjuk vissza a kutyánk, egyszerűen tegyük meg. Ráérünk a miértek felől érdeklődni és kiélni társalgási hajlamunk, ha már pórázon van kedvencünk.

Még valami. Ahogyan nem nyúlkálunk idegen babakocsiba sem összefogdosni más csecsemőjét, ugyanúgy nem nyúlkálunk kérdés és engedély nélkül más kutyájához sem.  Mert ha úgy döntünk, mégis megtesszük és megharapja a kezünk, akkor tudjuk: mi voltunk a hibásak, nem pedig a kutya vagy a gazdája. A kutya kétszemélyes falkaként sétál gazdájával. Mi az ő szemében idegen tagnak számítunk. Idegen tag pedig a természetben nem tolakszik csak úgy egy összeszokott falka személyes terébe. Ezért ugyanis megtámadhatják.

Most pedig néhány kérdés következik gondolatébresztő szándékkal, zárásképp:

1. Hogy éreznénk magunk, ha két-három idegen odajönne hozzánk az utcán, körülzárna minket és hozzánk érne?  (Így érezheti magát kutyánk is hasonló helyzetben.)
2. Mit élhet át kutyusunk, amikor nálánál nagyobbak lerohanják nyolcméteres flexin kiengedve?
3. Vajon aggódik kutyánk, amikor a futtatóban idegen kutyák sarokba szorítják, fölé tornyosulnak, netán csipkedik?
4. Szó nélkül hagynánk azt, hogy egy semmiből előkerült kutya meghágja a sajátunk?
5. Tétlenül állnánk, amikor egy idegen kutya megmorogná, rávicsorítana és nekitámadna a miénknek?
6. Szeretnénk belegabalyodni mások kieresztett pórázába séta közben?
7. Örülnénk neki, ha sok munkát beletéve végre fegyelmezetten sétáltatnánk 2-3 kutyát, erre hátulról az utcán valaki ránk engedne egy izgága, felugráló, vehemens állatot?
8. Szeretnénk pénzt kiadni új ruhára csak azért, mert valaki kutyája felhasította körmével a kabátunk, a nadrágunk?
9. Szeretnénk saját 50 kg-os kutyánkat lépten-nyomon fegyelmezni csak azért, mert „kiskutya nem okozhat sérülést” alapon folyton ránk engedik mások a kis- és toy méretű kutyáikat?
10. Szeretnénk, ha kétkilós kiskutyánk csontját, netán gerincét törné azért, mert rárohant „csak játszani szeretne, ő nem bánt” alapon egy 30 kg-os, behívhatatlan kutya?

Ha NEM a válaszunk, akkor ugye figyelünk arra, hogy saját kutyánk se követhessen el hasonlókat más állatokkal és emberekkel szemben?

***

Ha Ön és Kutyatársa élt már át hasonlóan kétségbeejtő, idegesítő és fenyegető helyzeteket és van kedve ezt megosztani velünk azért, hogy nagyobb figyelmet kapjon kutyás körökben a biztonságos, kulturált sétáltatás, akkor ide küldheti kutyusa fényképével ellátott történetüket: almosfelho@gmail.com 

Osszuk meg az ÁlmosFelhő Kutyajólét cikkét, tegyünk együtt a biztonságos kutyasétáltatásért!

Aktivitás a gazdival, nevelés, szeretet – ezek biztosítják kutyája jólétét.

Panyi Zita okleveles kutyatréner segít a kutya-gazdi kapcsolat harmonizálásában.

www.almosfelho.hu