Szeparációs szorongás: a gazdával való viszony is befolyásolja

Az ELTE Etológia Tanszék kutatói a szeparációs szorongás egyik lehetséges okát vizsgálták legfrissebb kutatásukban, eredményeiket az Applied Animal Behaviour Science című szakfolyóiratban közölték.

„A szeparációs szorongás kialakulásában a személyes tapasztalat mellett valószínűleg genetikai és hormonális tényezők is szerepet játszanak, de számos más ok is állhat a háttérben. Ezek közül egyet vizsgáltunk, a gazdával való viszony jellegét” – idézi az ELTE honlapja Faragó Tamást, a Tanszék tudományos munkatársát, az MTA Prémium posztdoktori ösztöndíjasát, egyben a kutatás vezetőjét.

Kutya és gazda viszonyát meghatározza a kötődés, amelyről etológiai értelemben akkor beszélünk, ha keressük a másik közelségét és hiányában stresszesen viselkedünk. A legtöbb faj esetében ez a jelenség a  kölyökállat anyja iránti kötődésében nyilvánul meg. A kutyák a háziasítás következtében ugyanúgy kötődnek az emberhez, mint ahogy a kisgyerekek az anyjukhoz: a gazda hiányában stresszviselkedést mutatnak (ez az ún. szeparációs stressz), visszatértekor pedig örömtelien üdvözlik, és próbálnak a közelében maradni. „A gyerekek esetében azonban tudjuk, hogy nem ilyen egyszerű a helyzet: attól függően, hogy az anya mennyire nyújt biztonságot a csecsemő számára, mennyire kiszámítható, más és más kötődési stílus alakul ki a kisgyerekben” – tette hozzá Konok Veronika tudományos munkatárs (CELSA projekt), a tanulmány egyik szerzője.

Ha az anya kiszámíthatóan reagál a gyerek jelzéseire és kötődési igényére, akkor a gyerek biztonságos kötődést alakít ki, vagyis bízik másokban és biztonságban érzi magát. Ha azonban az anya nem kiszámítható módon reagál a gyerek jelzéseire (vagyis nem „válaszkész”), akkor a gyerek is bizonytalan lesz a kötődés során: vagy kerülni fogja az intimitást, mert nem bízik az emberekben (ún. elkerülő kötődés), vagy pedig állandóan attól fog félni, hogy elhagyják vagy elutasítják (szorongó kötődés).

Talán nem meglepő, hogy a szeparációs szorongás, amely gyerekeknél is létező pszichés zavar, sokkal inkább jellemző a szorongó kötődésű gyerekekre, mint a biztonságos vagy az elkerülő kötődésűekre. Azt is tudjuk, hogy a szülő válaszkészsége attól is függ, hogy ő maga mennyire alakított ki (még gyerekként) biztonságos kötődést. Vagyis szülőként kötődési stílusunkat akaratlanul is átadhatjuk gyermekünknek. De vajon gazdaként kutyánknak is? És vajon a kutyáknál is létezik a biztonságos, az elkerülő és a szorongó kötődési stílus? És ha igen, vajon náluk is az utóbbiak a szeparációsan szorongók?

„A kérdések megválaszolásához  125 gazdát kértünk meg egy kérdőív kitöltésére, ahol arról kérdeztük őket, kutyájuk hogyan viselkedik a távollétükben és visszatértükkor, illetve mennyire aggódnak, amikor egyedül hagyják a kutyát” – mondta Marx András doktorandusz hallgató, a tanulmány egyik szerzője.

Ezután a kutatók egy olyan statisztikai eljárást használtak, mely az adatokban jól elkülöníthető csoportokat keres, vagyis azt vizsgálták, hogy csoportosíthatóak-e valahogyan a kutyák a kötődési (szeparációs és üdvözlési) viselkedésük (és a gazda hozzáállása) mentén, és ezek a csoportok illeszkednek-e az embereknél megfigyelt biztonságos, elkerülő és szorongó kötődési stílushoz. A kutatás eredményéről kérésünkre Marx András elmondta: „Az embereknél megfigyelt biztonságos és kétféle bizonytalan kötődési stílus a kutyáknál is elkülöníthető volt. A biztonságos kötődésű kutyák azonban két csoportot alkottak, melyet csak a gazdájuk szeparációhoz fűződő érzelmei különítettek el.” A várakozásnak megfelelően azoknál a kutyáknál volt a leggyakoribb a szeparációs szorongás, amelyek bizonytalan-szorongó kötődést mutattak. Ők azok, akik látványos vagy éppen hangos stresszviselkedéssel adják a gazda és a szomszédok tudtára, hogy nem érzik jól magukat egyedül.

A kutatás azonban azt is megmutatta, hogy (a gyerekekhez hasonlóan) a kutyáknál is vannak olyan egyedek, akik csendben szoronganak (nem ugatnak vagy nyüszítenek), nem szedik szét a lakást, de a testi tüneteik arról árulkodnak, hogy mégis stresszesen élik meg, amikor egyedül maradnak – ők lehetnek az elkerülő kötődésű kutyák. Mivel náluk emiatt nehéz felismerni a szeparációs szorongást, nem meglepő, hogy az ilyen kutyák gazdáinak többsége nem is gondolj, hogy a kutyának problémája lehet.

A szorongó és az elkerülő kötődésű kutyák esetében is úgy tűnik, hogy a gazdák nem annyira aggódnak, ha kutyájukat egyedül hagyják, sokan nem is érzik problémásnak a kutyájuk viselkedését, ami a kutatók szerint abból is fakadhat, hogy ezek a gazdák elkerülő kötődésűek lehetnek. „Egy korábbi kutatásunkban is azt találtuk, hogy az elkerülő kötődésű gazdák kutyája nagyobb eséllyel szenved szeparációs szorongástól. Ez abból fakadhat, hogy ha a gazda nem válaszkész, vagyis nem reagál a kutya jelzéseire, akkor a kutyában nem alakul ki a biztonság érzése”– magyarázta Konok Veronika.

Érdekesség még, hogy míg a szülő-gyerek viszonylatban a szülő elkerülő és szorongó kötődése is bizonytalan kötődést vált ki a gyerekből, addig – úgy tűnik, hogy – a kutyák csak az elkerülő kötődésű gazda esetében alakítanak ki bizonytalan (akár elkerülő, akár szorongó) kötődést. Ellenben a legnagyobb csoport esetében, annak ellenére, hogy a kutyák csak mérsékelten mutatnak stresszviselkedést egyedül hagyva, a gazdák mégis nagyon aggódnak, ha egyedül kell hagyniuk őket. Ez arra utal, hogy ezek a gazdák szorongó kötődésűek lehetnek.

„Nem szeretnénk azonban azt állítani, hogy minden szeparációsan szorongó kutya esetében baj van a gazda viselkedésével. Viszont szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a népszerű elmélettel szemben, miszerint ezek a kutyák túlzottan kötődnek a gazdához és legjobb, ha figyelmen kívül hagyjuk a kontaktus iránti igényüket, sok esetben a biztonság és kiszámíthatóság fontosabb lehet számukra. Tudatosítanunk kell magunkban, hogy akárcsak a gyerek-szülő kapcsolatban, a kutya kötődési viselkedése sem független a gazda kötődési viselkedésétől” – tette hozzá Faragó Tamás.