
Szívszorító helyzetben az idős kutyusok Magyarországon
2022. június 02., 12:00
Szerző: Kris Baumann
Kategória: Állatvédelem
Miután szeretett gazdájukat elvesztik, legtöbb esetben az örökösök az otthonukból is kiebrudalják őket. Nem ritka az sem, hogy az állatorvost próbálják rávenni, hogy altassa el – az egyébként egészséges – idős négylábút. Ha ez nem sikerül, akkor elviszik valahova őket, ahol aztán szélnek eresztik.
A szerencsésebbek belefutnak egy jótét lélekbe, aki legalább egy menhelyig elviszi őket. Ha lehet ezt szerencsének nevezni. Onnan ugyanis legtöbbjük sosem kerül újra gazdához, ahol hűséges buksiját egy szerető kézre hajthatná. A rácsok mögött halnak meg egyedül, magányosan.
Amerikában már több olyan állatotthon is van, amelyik kifejezetten az idős kedvenceket fogadja és számukra nyújt teljes ellátást, gondoskodást életük végéig. A menhelyekről, sintértelepekről érkező aggastyánoknak próbálnak azért gazdát keresni, de fel vannak készülve arra is, ha utolsó napjukig az intézményben maradnak. Nem csupán a szükséges egészségügyi ellátást kapják meg, hanem szeretetben élhetik le utolsó idejüket. Ezen kívül olyan programokat is szerveznek, ahol megmutatják az érdeklődőknek, hogy milyen előnyökkel jár, ha idősebb kutyát fogadnak a családjukba.
Japánban pedig olyan otthont létesítettek, ahova a gazdi egy jelentős havidíj ellenében beadhatja öreg kutyáját, ha már az eb egészségének megromlása miatt nem tud gondoskodni róla.
De mi a helyzet Magyarországon?
Nos, nem tudom, hogy újdonság-e ez még valakinek, de a helyzet a siralmasnál is rosszabb. A menhelyek egyre gyorsuló ütemben fulladnak bele az özönlő állatok tengerébe. Erejükön felül igyekeznek segíteni. De az ő lehetőségeik is végesek, és felelősek azokért az állatokért, akik már bekerültek hozzájuk. Hiába azonban a közösségi média posztok, a személyes látogatás lehetősége, az idős kutyák gyakorlatilag láthatatlanok annak a kevés érdeklődőnek, akik örökbefogadási szándékkal érkeznek a menhelyre.
Csupán alig néhány hétköznapi hőst találtunk, akik jelenleg idős és beteg állatoknak nyújtanak menedéket.
Az egyikük egy magán állatvédő, Simon Adrienne, aki egy Cegléd melletti tanyán gondoskodik az elesettekről.
A másik a Papamaci Árvái Alapítvány Sorger György vezetésével, Gyöngyöshalász mellett.
Ők mind a ketten hosszú évek óta, minimális támogatottság mellett, - amit magánszemélyektől kapnak – és önerőből segítenek az idős állatoknak, hogy megfelelő orvosi ellátással, szeretetben élhessék le hátralévő napjaikat.
A harmadik Pécsen a Pintér házaspár, akik a Hachiko Állatvédő Egyesület Menhelyet működtetik évek óta, és most szeretnének egy szociális otthont létrehozni azoknak a kis öregeknek, akiknek valószínűleg ők az utolsó mentsváruk, hogy biztonságban élhessenek öreg napjaikra.
A Csalódott Állatok Csodás Otthona Alapítvány létrehozói szintén azt tűzték ki célul, hogy egy elkülönített részen kifejezetten idős, reményvesztett állatokat fogadnak Miskolc közelében. Ennek a tervnek a megvalósulásához a munkálatokat elkezdték. Ahhoz, hogy sikeresen meg is valósíthassák és a fenntartását is finanszírozni tudják, nekik is rendszeres támogatókra lenne szükségük.
Ahogy a legtöbb állatvédő szervezetnél, a fentieknél is a legkomolyabb probléma az anyagiakon túl a segítő kezek hiánya. Munkaerőt nem tudnak megfizetni, önkéntes segítőik pedig csupán nagyon kevesen vannak, és az ő energiáik is kimerülnek az állatok ellátásában. Így a kifelé történő kommunikációra már nem, vagy alig marad idejük. Ezért legtöbbször csendben vívják szélmalomharcukat és csupán közvetlen környezetük értesül róla, hogy micsoda nehézségekkel kell megküzdeniük nap mint nap.
A Papamaci Árvái Alapítványnál például elérhető egy olyan szolgáltatás, amit joggal nevezhetünk egyedülállónak. Ez lényegében egy támogatói szerződés, amit úgy kell elképzelni, mint egy biztosítást. A gazdi havonta befizet egy összeget az Alapítványnak, cserébe pedig, ha történik vele valami, ami miatt többé nem tud gondoskodni kedvencéről, akkor a szervezet védőszárnyai alá kerül és ők gondoskodnak róla a továbbiakban.
Mivel azonban idő hiányában a kommunikáció szenved csorbát, erről a lehetőségről csak nagyon kevesek tudnak.
Nincsenek rá szavak, hogy mennyire rossz helyzetben van a magyar állatvédelem. Minden forintra szüksége van az állatvédőlnek, amit kapnak. Pláne most, hogy mindenki az ukrán helyzetre koncentrál és még az a kevéske támogatás is megtizedelődött, amit a magyar állatvédők eddig kaptak.
Akik állatok mentésével, védelmével foglalkoznak, erre áldozzák a szabadidejüket és a saját pénzüket is, azok minden tiszteletet és megbecsülést megérdemelnek. Akik pedig vállalják, hogy idős és beteg kutyáknak nyújtanak megbékélést és menedéket a hátralévő idejükre és elkísérik őket az utolsó útjukra is… Nos, nekik még annál is nagyobb tisztelet és megbecsülés is jár(na)!
Indexkép forrás: pexels.com
Minden idők legidősebb kutyája
Méghozzá egy sokkal öregebb négylábúról kaptak bejelentést. Bobi, aki 1992. május 11-én látta meg a napvilágot nem csupán a legöregebb élő kutya, hanem a valaha élt legöregebb kutya.
Jelentős változásokon megy át a kutya személyisége, ahogy idősödik
Kamaszodik a kutyusunk, mi pedig fogjuk a fejünket, arra gondolva, meddig tart ez? Nyugi, nem lesz ez mindig így...
Miért őszülnek idő előtt a kutyák?
Az ősz szőrszálak már fiatalabb korban is megjelenhetnek kedvencünk pofáján. Mi okozza és mely tényezők befolyásolják alapvetően az őszülés folyamatát?
A nyugdíjasok körében is népszerűsítik az állatvédelmet
Ovádi Péter állatvédelmi cselekvési terv kidolgozásáért és végrehajtásáért felelős kormánybiztos bejelentette, hogy együttműködési megállapodást kötnek a Közérdekű Nyugdíjas Szövetkezetek Országos Érdekképviseleti Szövetségével, a közös munka célja az állatvédelem népszerűsítése a nyugdíjasok körében - közölte az Igazságügyi Minisztérium (IM) az állatvédelmi cselekvési terv kidolgozásáért és végrehajtásáért felelős kormánybiztosi titkárság közleménye alapján.
Idős korban is fontos a mozgás! 5 tipp, hogy öregedő kutyád fitt maradhasson
Lassuló léptek, kevesebb mozgás, több pihenés és alvás... Kisöregünk talán már nem igényli annyira az aktív életmódot, mint fiatalabb éveiben, de attól még fontos, hogy mozogjon. Hogyan segíthetünk neki, és miképpen tehetjük örömtelivé a kíméletes mozgást is?