Titina, az első kutya az Északi-sark felett

1926-ban az olasz felfedező, Umberto Nobile (1885-1978) célul tűzte ki, hogy ő lesz az első ember a földön, aki átrepül az Északi-sark felett. Álmának megvalósításában hűséges foxterrierje, Titina is segítségére volt. Az expedíció április 10-én kezdődött, Nobile kapitány és 13 fős legénysége Rómában szállt fel a Norge nevet viselő léghajóval.

Egy évvel korábban már voltak hasonló kísérletek, a norvég Roald Amundsen két hidroplánnal indult útnak, de nem járt sikerrel. Oslóban ismerkedett meg Nobiléval, közösen tervezték meg a '26-os expedíciót. Amundsen vezetésével néhány héttel később, májusban tűzték ki az olasz, norvég és amerikai zászlókat az Északi-sark jegén. 

A léghajó fedélzetének szűkös körülményei miatt Nobile legénysége kezdetben ellenezte a kutya jelenlétét a hosszú úton, de a kapitány eltökélten kitartott terve mellett. Kedvencét az utcáról vette magához Rómában, ahol Titina magányosan, éhezve tengette életét, ám attól a pillanattól kezdve, hogy a férfi társául fogadta a négylábút, szinte mindent együtt csináltak, s a nap minden percét együtt töltötték. Kétség sem fért hozzá, hogy a nehézségekkel tarkított, veszélyes utazásnak is együtt vágnak neki. Az Északi-sark egének meghódítása Titina nélkül elképzelhetetlen lett volna a gazdi számára.

A sikeres küldetés után a bátor kiskutya természetesen a fényképekről sem maradhatott le, s az idő múlásával egyre nagyobb népszerűségnek örvendett. Neve beivódott a repülés történetébe, míg a legénység tagjainak többsége feledésbe merült.

Titina igazi celeb eb lett a 20-as évek Amerikájában. Olyan hírességek oldalán fedezhetjük fel korabeli fotókon, mint a filmsztár Rudolph Valentino, a norvég királyi család, de még New York polgármesterével és az Egyesült Államok elnökével is találkozhatott. Az imádnivaló foxterrier története bejárta a világot, legendája máig fennmaradt, hiszen ő volt az első kutya, aki átrepülte az Északi-sarkot.

Mivel Titina az égi kalandok jelképévé vált, Nobile második sarki útjára is elvitte magával. Sajnos az expedíció meglehetősen szerencsétlenül végződött, a repülőgép lezuhant a fagyos tundra síkságain. Amikor a mentésükre küldött repülő megérkezett, s a legénység életben maradt tagjai végre fellélegezhettek, a pilóta arról tájékoztatta őket, hogy csak egyetlen szabad helye van vezetőjük számára.

Nobile nem habozott sokáig, ölbe kapta kutyáját, s bajtársai elképedésére otthagyta őket a jégen... Később őket is kimentették, de a kapitány döntése, mely szerint hű legénysége helyett kedvencét választotta, végérvényesen tönkretette hírnevét.

Hogyan is hibáztathatnánk érte tettéért? Ha ő akkor nem viszi magával Titinát, a kiskutya minden bizonnyal életét vesztette volna a kegyetlen fagyban.