Tudják a kutyák, mikor tréfáljuk meg őket?

Minél régebb óta osztjuk meg életünket egy (vagy több) ebbel, annál jobban egymásra hangolódhattunk. Megérzik, amikor boldogok vagy szomorúak vagyunk, és azt is, ha valami eltér a megszokottól. Sokkal tisztábban látják és érzik a dolgokat, így azt is meg tudják mondani, ha valaki őszinte vagy éppen „hamis”.

Kölcsönös bizalom

Gazdi és kedvence közötti kapcsolat egyik alappillére a bizalom, az elfogadás és az őszinteség. Így, ha tréfálkozunk vele, elsőre talán nem esik le neki, de pár alkalom után tudni fogja, min mesterkedünk. Mindez egy tanulmányban is bizonyítást nyert: a Kyoto-i Egyetem kutatói arra voltak kíváncsiak, hogyan vélekednek a kutyák az ember megbízhatóságáról. A kísérlet első részében a gazdi egy áttetsző konténerre mutatott, amelyben jutalomfalatokat rejtettek el, miközben a kutya figyelmesen nézte, mit csinál. Majd kinyitotta a tárolót, és hagyta, hogy a kutya elfogyassza azokat.

A következő körben egy másik, szintén áttetsző dobozra mutatott, majd kinyitotta, ámde üres volt. A finomságok hiánya láttán az ebek roppantmód csalódottá váltak. A harmadik körben az ember ismét rámutatott a dobozra, de a kutyák már nem igazán hittek neki. Lassabban közelítették meg a dobozt, körbeszimatolták a falatokat, mielőtt megették volna. Elég volt egyszer „átverni” a kutyákat, és csökkent az emberbe vetett bizalmuk.

Hogyan reagálhat kedvencünk a tréfára?

Hasonló viselkedésre számíthatunk négylábú barátainktól, ha megtréfáljuk őket. Egy jól ismert példával élve: labdázás közben újra és újra eldobjuk az imádott tárgyat, ő pedig újra és újra boldogan szalad el érte. Ahogy lendítjük karunkat, kutyánk izgatottan várja a repülő labdát, talán meg is indul utána, ám a labda sehol. Lelkesen körbeszimatol, hátha nem vette észre, hova pottyant le, de csak nem találja, és pofijára kiül az a bizonyos „nem értem, most mi van?!" arckifejezés. Összezavarodik, hiszen „nem erről volt szó”. Gazdi eldobja a labdát, én utána szaladok és elkapom. Gazdi eldobta a labdát, és hát… izé. Lehet, hogy a bolondját járatja velem? Nemár...

Néhány ilyen alkalom elegendő lehet ahhoz, hogy az eb legközelebb hezitáljon, amikor labdázásra kerül a sor. Legalábbis már nem fut el utána, inkább megvárja, hogy tényleg eldobjuk-e.

Rendben van egyáltalán, ha megvicceljük a kutyát?

A könnyed tréfát még játéknak veheti, de ha többször csalódik, idővel megkérdőjeleződik a gazdiba vetett bizalom is. Találkozhattunk már olyan videókkal, ahol az ember a kutya szeme láttára eltüntetett egy falatot. Varázslat? Egyesek lelkes csóválással próbálják oldani a feszültséget, mások tanácstalanul vakaróznak, míg jónéhányuk arcán teljes döbbenet figyelhető meg, ahogy a lenti videón is láthatjuk.

Ha ilyenkor megsimogatjuk a kutyát vagy megvakargatjuk a pocakját, kedvesen beszélünk hozzá, odaadjuk neki a várva-várt labdát, remélhetőleg nem veszi zokon a dolgot. Még élvezheti is az extra figyelmet, amit tőlünk kap. A könnyed módon „elővezetett” tréfa és az azt követő „kioldás” hatására kutyánk is játéknak tekintheti a tréfát, még ha nem is igazán érti, mi történik éppen.

Amikor már nem vicces…

Egy ártatlan tréfa komoly következményekkel is járhat. Lelki világát ugyanúgy felkavarhatja, ha megmutatunk neki egy finomságot vagy játékot, de mikor elérné, hirtelen elrántjuk előle. Vagy olyan távolságba helyezzük tőle, ahol nem érheti el, bárhogyan is próbálkozik. Nem vicces az sem, ha ráfújunk, meghúzzuk a farkát, megbökdössük.

Ha a gazdi „poénból” kóstoltatott már a kutyájával citromot vagy szagoltatott vele olyasmit, ami érzékeny orrát bántja, legközelebb kétszer is meg fogja gondolni, megszagolja, megkóstolja-e, amit a gazdi feléje nyújt. Vagy egyáltalán odamenjen-e hozzá, ha hívja. Bizalma megrendülhet abban az emberben, akire számít, visszahúzódóvá válhat, akár még az érintést is kétkedve fogadja. Különösen gyerekeknél fordulhat elő ilyen, akik még nem értik, hogy egyes cselekedeteik kellemetlenül érintik a kutyát, vagy fájdalmat okoznak neki.

A labda elrejtése például viccesnek tűnhet, de a kutya reakciói – ahogy kétségbeesetten szimatol, fel-alá járkál – a fokozódó stressz jelei. Így már nem olyan örömteli a játék, sokkal inkább idegesítő. A negatív érzések idővel túltelítődnek és veszélyes formában mutatkozhatnak meg.

Túlzottan izgatottá válhat a kutya, amely frusztrációba csap át, és minél többször társít negatív élményeket a gazdi által viccesnek vélt tréfához, annál több sérülést szenvedhet a kettejük kapcsolata. Megtanulhatja, hogy jobb elkerülni azokat, akik gyakran megtréfálják, hiszen nem lehet bennük megbízni. Az eb jellemétől függően reagálhat félelemmel és agresszívan is. Idővel csökkenhet a toleranciája, mely az egyre növekvő frusztrációval együtt még egy barátságos kutyából is szokatlan viselkedést válthat ki: elhúzódhat gazdájától, vagy saját védelme érdekében oda is kaphat. Mindez szükségtelen, és nagyon könnyen elejét lehet venni, ha ismerjük kutyánkat, és tudjuk, mi az, ami az ő humorérzékéhez is passzol.

• A kutyáknak is van humorérzéke?

Mit ne tegyünk?

Soha ne bántsuk (meg) a kutyát viccelődés címen. Amit mi szórakoztatónak vélünk, számára kellemetlen és zavaró lehet. Minél több ilyen jellegű tapasztalatot szerez a gazdival kapcsolatban, annál inkább kételkedni fog szavahihetőségében. A kutyák ugyanis remekül ráhangolódnak az ember érzéseire, és hamar összekapcsolják mozdulatait, hangulatát azzal, ha valamiféle gonosz tréfára készül. Nemcsak, hogy bizalmát veszíthetjük el, de még dühe is felébredhet, és agresszívan reagálhat cselekedetünkre, ahogy fentebb említettük.

Idegen kutyák esetében jobb kerülni a tréfát, hiszen nem ismerjük viselkedését, és nem tudhatjuk, hogyan fog reagálni. Az őszinteség és a gyengédség a kulcs, ha szeretnénk megismerkedni egy új kutyával. Bízzuk rá, akar-e kontaktust kezdeményezni, odajön-e, hogy megszaglásszon minket. Fő a biztonság!

Tréfa? Csak, ha mindenki érti

A kutyák szeretik a rutint, és legtöbbjüknek esze ágában sincs magára ölteni a vezető szerepét, hiszen az komoly felelősséggel és olykor frusztrációval is jár. Szívesebben követik a szabályokat, amennyiben következetesen betartjuk azokat, és az ő biztonságukat, jóllétüket is szolgálja. Így, ha játékra kerül a sor, fontos, hogy minden résztvevő fél (mind az ember, mind a kutya) számára élvezetes legyen, a kutya szemszögéből érthető és megjósolható legyen; mindenki jól érezze magát.

Összegzés

A kutyák érzékei jóval erősebbek az emberénél, a szaglás, látás, hallás, tapintás és ízérzékelés mellett vélhetően hatodik érzékükre is támaszkodhatnak, hogy elboldoguljanak az életben. Segítik őket abban is, hogy megállapíthassák, kiben érdemes megbízni. Amikor játékra kerül a sor, kedvencünk a tőlünk megszokott viselkedést várja el, de ha az eredmény eltér, hamar rájöhet, hogy megtréfáltuk. Az, hogy könnyed mókának fogja-e fel vagy csúnya átverésnek, függ a szándékainktól, cselekedeteinktől, a kutya jellemétől és kettőnk kapcsolatától is. Minden bizonnyal tisztán és érthetően fogja jelezni, hogy benne van-e a buliban vagy számára elfogadhatatlan, ami történik, és inkább tartsuk meg magunknak a trükkjeinket.