
Túlélők: a bájos kutya és gazdája együtt gyógyultak meg a rákbetegségből
2020. szeptember 04., 06:30
Szerző: M.Lilla
Kategória: Könnyű
Egymás támaszai voltak életük legnehezebb időszakában – ma már együtt ünnepelhetik győzelmüket és bátran néznek szembe a jövővel, bármit is hozzon.
Samantha Casson és Lily, a golden retriever nagyjából egy időben érkeztek meg családjukba. A hölgy és férje akkoriban kezdett el randevúzni, mikor a férfi szülei egy kölyökkutyát vettek magukhoz. A kis puhaság majd kicsattant az élettől, szépen cseperedett és társa, Buddy mellett igazi családtaggá vált. Ám a sors nem várt fordulatot tartogatott számukra.
A kezdetek óta együtt voltak, de azt álmukban sem gondolták volna, hogy a súlyos betegséggel is együtt fognak szembenézni. Tavaly nyáron Samanthát leukémiával diagnosztizálták. Néhány hónapot töltött a kórházban, majd hazatérve folytatódott kezelése: 8 hónapon át kapta a kemoterápiás szereket. Lily mindvégig mellette volt, a legnehezebb napokon is, mikor úgy érezte, feladná.

Fotó: Samantha Casson/The Dodo
Márciusban végre jó hírt kaptak orvosuktól: Samantha betegsége visszahúzódni látszott, ám röviddel ezután az örömbe nem kevés üröm is vegyült. A család mindkét kutyájánál rákot diagnosztizáltak. Lily hű pajtása, a szintén golden retriever fajtájú Buddy betegsége sajnos előrehaladott és agresszív típusú volt, így fájó szívvel búcsút kellett mondaniuk neki, hogy megkíméljék a további szenvedéstől. Lily tovább küzdött, gyógyulófélben lévő gazdája pedig mindent megtett, hogy ha csak egy-egy pillanatra is, de jobban érezze magát.
Két komoly műtét várt Lilyre, ám a gondos ápolás és a szeretet megtette hatását: nemrégiben negatív eredmény érkezett állatorvosuktól, a bájos kutyahölgyet annyi reménykedés és bánat után végre gyógyultnak nyilvánították.

Fotó: Samantha Casson/The Dodo
„Még erősödnie kell, de újra a régi önmaga, és már alig várja, hogy szaladgálhasson és cipelgethesse játékait.” – áradozott a gazdi megkönnyebbülten.
Mindazok után, amit együtt átéltek, az asszony szerette volna megünnepelni a súlyos betegség felett avatott győzelmüket. Így hát beszerzett magának és kedvencének is egy-egy pólót, melyen a „Túléltük!” felirat áll:
„Lily és én egyszerre váltunk családunk tagjaivá, most pedig néhány hónap különbséggel ugyan, de együtt győztük le a rákot. A küzdelem közelebb hozott minket, elképzelni sem tudnám, hogyan élhettem volna át mindezt anélkül, hogy elmondhatnám, hogyan érzem magam, hogy fájdalmaim vannak. Úgy döntöttem, készíttetek egy pár pólót, melyet viselve megmutathatjuk a világnak a bennünk rejlő erőt.”

Fotó: Samantha Casson/The Dodo
Lily és gazdája küzdelmes időszakon vannak túl, és bátran néznek szembe a jövővel, bármit is hozzon:
„Bárcsak Buddy is velünk ünnepelhetne, de tudom, hogy mindig velünk van, és az előttünk álló éveket az ő emlékének szentelve élhetjük meg - együtt.”
Forrás: thedodo.com
Indexkép forrás: Samantha Casson
Mélyen gyászolta testvére elvesztését a kutya – mígnem egy árva kölyök visszahozta életkedvét
Nővérkéje halála utána Wyatt teljesen maga alatt volt. Szüksége volt egy barátra, akinek hála újra mosolyogni tudott.
Daganatos betegségek kutyáknál - A rák 6 leggyakoribb típusa
Egy téma, amit legszívesebben messzire elkerülnénk, mégis fontos tudnunk róla, hogy időben megtehessük a szükséges lépéseket kedvenceink egészsége érdekében.
"Mindig boldoggá tett, és mosolyt csalt az arcomra" – hős labrador volt a leukémiás kislány támasza a legnehezebb időszakban
Hosszú ideig tartó kezelés, kemoterápia, rengeteg gyógyszer, rosszullétek és bizonytalanság – egy felnőtt ember is nehezen viselné a betegséggel járó megpróbáltatásokat. Na de egy 11 éves kislány? Szerencsére egy hatalmas szívű barát állt mellette még a legnehezebb időszakban is: egy kedves fekete labrador.
Fokozott nyáladzás kutyáknál - mi okozhatja?
A kutyanyál. Csöpög, nyúlik, ragad… Nem éppen a kedvencünk, de hozzátartozik kedvencünkhöz. Lássuk hát, mi minden állhat a túlzott nyálzás hátterében!
Kutyakennel – isteni találmány vagy ördögi eszköz?
Az alapvető probléma szerintem ott van, hogy mi humanoidok emberként gondolkozunk. Nekünk persze gondot jelentene, ha egy relatív picike helyre bezárva kellene órákat eltöltenünk. Bár ezt is inkább úgy gondolom, hogy a hozzáállásunkon múlik az egész.