Vakvezető ABC - I, mint Időskor

Amikor az ember elkezdi taposni nyugdíjas éveihez vezető útjának ösvényét sokszor mondogatja, hogy mennyire várja már a jól megérdemelt éveket. De vajon mit gondolhatnak a vakvezető kutyák? Számukra a munka az élet, vagy az valóban csak egy hivatás, amit majd idővel letesznek, hogy „egyszerű” ebként pihenhessenek?

Sajnos a fenti kérdésekre nem tudnak nekünk választ adni a hivatással élő kutyák. De szerintem, látva Lili hétköznapjait nekik a munka valójában nem teher, nem valami plusz sózsák, amit cipelniük kell. Sokkal inkább fűszer, amivel megízesíthetik az életüket. A gazdájuk érdekében cselekedhetnek, szeretetért, háláért, jutalomért cserébe. Amelyik segítő ilyen körülmények között él biztosan nem várja, hogy letehesse a „rabigát”, hiszen feladatát nem érzi annak. Ettől függetlenül az idő hamar elszalad, és a kedvenceket sem kíméli. Eljön az a kor, az a mentális, vagy fizikai állapot, amikor le kell tenni a vakvezető hámot. Ezt általában a gazdi megérzi. Aki hosszú évekig szimbiózisban él egy kutyával az pontosan tudja mikor érkezik el az a pillanat, amikor megálljt kell inteni. Amikor már a hű segítő szellemileg, vagy testileg képességei felett kellene, hogy teljesítsen. A döntést meghozni kegyetlenül nehéz. – Mindenki ezt mesélte, aki átesett rajta. Én bele sem merek gondolni a percbe, amikor végleg lekerül a hám Liliről. Egyet tudok: a nyugdíjas korát is, úgy ahogy egész életét velünk fogja tölteni, szerető gondoskodásban.

Több út is választható a nyugdíjazás után. A megszolgált eb visszakerülhet a kutyaiskolára, ahol aztán gazdit keresnek neki, egy gondoskodó, szerető közeget, ahol békében élheti le hátralevő éveit. A gazdi határozhat úgy is, hogy megtartja a nyugalmazott kedvencét, és együtt vágnak bele az aktív idős korba. Előfordulhat az is, hogy a régi segítő mellé beköltözik az új, fiatal vezető, s így hárman élik tovább az életüket. Ahol hely, vagy más hiánya miatt ez nem lehetséges, ott a gazdi is kereshet új környezetet szeretett ebének. A lényeg, hogy az egy életen át szolgált eb boldog lehessen, hiszen kiérdemelte áldozatkész munkájával, hű tetteivel.

Bár a témához szorosan nem kapcsolódik, de a képzésre alkalmatlan kutyusok sorsa is fontos kérdés. Ők engedelmességi vizsgával rendelkeznek, de vakvezetésre valamiért alkalmatlanná válnak. Ez akár a tanítás végén is bekövetkezhet. Az ilyen, egyébként értelmes, jól szocializált ebek is gazdákat keresnek, általában a kutyaiskola segítségével. Nem egy leendő tanoncról tudok, aki bár vakvezetőként nem állta meg a helyét, de mint „egyszerű” házi kedvenc minden nap boldog pillanatokkal ajándékozza meg új családját.

Ha tetszett a cikk, és szeretnél értesülni legújabb híreinkről

kérünk lájkold Facebook oldalunkat!