Tudástár

Ha kutyánk nem koptatja megfelelően karmait, túlságosan hosszúra nőhetnek, ez pedig fájdalmas sérülésekhez, és idővel ízületi problémákhoz vezethet. Fordítsunk kiemelt figyelmet a megelőzésre!

A szabadban történő aktív mozgás során természetesen kopnak kutyánk karmai. A városi léttel ugyanakkor megnövekedett a lakásban töltött órák száma - otthonunkban többnyire puhább felületeken (pl. szőnyeg, padló) jár kedvencünk, de a kertes ház puha pázsitján sem kopnak oly mértékben a karmai, mint a betonon, járdán és a kavicsos, földes talajokon.

A karom, növekedésének gyorsaságától és a koptatás (hiányának) mértékétől függően azonban könnyen meghaladhatja az egészségesnek minősített hosszúságot. Ha a karmocskák kopogásából halljuk kutyánk közeledtét, itt az ideje a manikűrnek, mellyel számos gondot kiküszöbölhetünk.

A karom szerkezete

A kutya karmai megszilárdult fehérjékből (keratin) épülnek fel, melyek két réteget alkotnak. Külső, kemény fedőrétegében (unguis) a növekedési irányra merőleges, egymásra ferdén rétegelt, körkörösen futó keratinszálak találhatóak. Az alatta lévő puhább réteg (subunguis) védi a körömágyat, keratinszálai párhuzamosan nőnek a karom növekedésének irányával. A karom hajlott formája a fedőréteg gyorsabb növekedési ütemének köszönhető, vége a használatból eredő kopás miatt válik hegyesebbé.

A szarurétegek alatt található a körömágy. Különösen érzékeny szövet, erek és idegek futnak benne, sérülésük óriási fájdalommal jár a kutya számára. Ha véletlenül belevágunk, olybá tűnhet, mintha sosem akarna elállni a vérzés. (Erre a célra használhatunk vérzés csillapító port, ld. lejjebb.)

A fehér vagy világos színű karomnál tisztán látható, hol kezdődik a rózsaszín körömágy. A fekete vagy sötét színű karomnál kicsit nehezebb a dolgunk: addig vághatjuk, amíg megjelenik a külső fedőréteg alatti fehér/szürke színű réteg. Ez jelzi a körömágy közelségét.

Minél hosszabbra hagyjuk a karmokat, annál hosszabbra nő a körömágy is. Ekkor a legkisebb vágással is elérhetjük az érzékeny szövetet, sérülése pedig óriási fájdalommal, mely maradandó élményként még tovább nehezítheti a procedúrát a jövőre nézve. Kutyánk ellenkezhet, ha a fájdalom miatt érzékennyé vált mancsát megérintjük, elhúzza, ha megpróbáljuk kézbe venni, izeg-mozog, így pedig szinte lehetetlen levágni a karmait. Így még hosszabbra nőhet a karom, és be is zárult az ördögi kör. Akár hónapokba is telhet, mire elérjük a kellő rövidséget, a külső rétegek fokozatos visszavágásával ugyanis a körömágy is szép lassan visszahúzódik. A jó hír, hogy a fájdalom csökkenésével kutyánk jókedve is visszatér, egyre többet fog mozogni, így karmai is jobban fognak kopni.

A farkaskarom

A mancs négy ujján lévő karmok mellett a lábközépcsontok belső oldalán foglal helyet az ötödik ujj és a farkaskarom. Egyes kölykök úgy születnek, hogy hátsó lábaikon is megvannak a farkaskarmok - esetenként egy lábon kettő is -, míg másoknál ezek hiányoznak. E plusz ujjak létjogosultságáról megoszlanak a vélemények. Támasztékot nyújthatnak tárgyak megragadásában, megtartásában vagy galopp közben segítik a kutyát a talajba kapaszkodni gyors irányváltásoknál. Viszont ha elállnak a kutya lábától vagy túl hosszúra nő a farkaskarom, könnyen beszakadhat, kezelése hosszadalmas lehet, és igen kellemetlen a kutya számára a fájdalom és a testmozgás átmeneti korlátozása miatt. Műtéti eltávolítása javasolható az ivartalanítási műtéttel egy időben, így nem szükséges kétszer kitenni a kutya szervezetét a mély altatással járó beavatkozásoknak. A farkaskarmok ápolására is fontos figyelmet fordítani, sőt talán gyakrabban is, mivel helyzeténél fogva nem vagy minimálisan kopnak.

A rövid karom és az egészséges testtartás összefüggése

A karom többféle funkciót lát el: a zsákmány megragadása, ásás, talaj kaparása ürítés után, továbbá kapaszkodás bizonytalan, csúszós talajon és emelkedőn. Járás, futás közben a kutyák a lábaikban futó idegekre támaszkodnak: rajtuk keresztül érzékelik a talajt, annak keménységét-puhaságát, és a felület minősége befolyásolja a pontosabb súlyelosztást is. Kutyáink ősei, a farkasok és a vadkutyák is hatalmas távolságokat jártak be élelemkeresés és vándorlás közben, karmaik folyamatosan koptak - gyakorlatilag egyetlen alkalommal érintették a talajt mozgás közben: jelentősebb emelkedőn (dombon, sziklás hegyen) felfelé haladva karmaik segítették a kapaszkodást.

Ha a karom hozzáér a sík felülethez, az évezredek óta beépült „evolúciós programnak” köszönhetően a kutya agya úgy érzékeli a helyzetet, mintha emelkedőn állna. Ennek megfelelően módosítja testtartását: előredől mellső lábaira, ám ahhoz, hogy a „képzeletbeli hegyen” állva ne bukjon orrára, hátsó lábaival kompenzálja a kibillent egyensúlyt. E másodlagos kompenzálás eredményeként a törzse alatt közelebb húzza egymáshoz a mancsait, ahogy a sziklamászó patások teszik. Ezt a pozíciót azonban nagyon nehéz megtartani, az izmok és ízületek túlzott, abnormális igénybevétele hosszú távon ízületi elváltozásokhoz vezethet, nem beszélve a fájdalomról. A karomvágás csodákat tehet azoknál a kutyáknál, akiknek hátsó lábai érzékenyek, gyengék vagy rozogák, különös tekintettel az idősebb ebekre.

Az elhanyagolt karom következményei

Ha a karmok túlnőttek az ujjakon, minden egyes lépésnél hozzáérnek a talajhoz. A felület visszanyomja a karmot a körömágyba, ez állandó nyomást fejt ki az ujj ízületeire, a fájdalom miatt a mancsok fokozatosan kifordulhatnak oldal irányba. A mancsok eltorzult állása kihat a lábtartásra és a test egyensúlyára is: hosszú távon ízületi gyulladáshoz vezethet.

A fájdalmas járás miatt a kutya kapkodhatja mancsait, vagy egész egyszerűen elmegy a kedve a mozgástól, könnyen túlsúlyossá válhat. Extrém esetekben a karom olyannyira visszahajolhat, hogy belenő a talppárnába. A hosszú karom könnyen megsérülhet mozgás közben: beszakadhat, ami borzasztóan fájdalmas, vagy tőből le is szakadhat. Ezen állapotok állatorvosi ellátást igényelhetnek, akár altatásban.

A kutya megpróbálhatja enyhíteni fájdalmát oly módon is, hogy nyalogatja mancsait – az állandó nyalogatás miatt azonban kikophat a szőr, felpuhulhat az ujjakat borító bőr, melyen keresztül utat találnak magunknak a különféle szennyeződések, baktériumok és a gombák is. A fertőzések és a velük járó – esetenként hosszadalmas – antibiotikumos kezelés, krémmel kenegetés, mancskötözés, gallérviselés fizikailag és mentálisan is megterhelő lehet a kutya számára. Mindez egyszerűen elkerülhető a karmok rendszeres karbantartásával.

A karomápolítási rutin kialakítása

A nyugodt körülmények között zajló rendszeres ápolás érdekében kialakíthatunk egy rutint is. Kijelölhetjük otthonunk egy pontját erre a célra – fontos, hogy a kutya és gazdi is kényelmesen elhelyezkedhessenek azon a helyen, és a megfelelő fényviszonyokra is figyeljünk. Megvilágíthatjuk kislámpával a mancsot, s ha olvasáshoz szemüveget használunk, tartsuk azt is kezünk ügyében.

A karomvágáshoz készítsük elő a szükséges eszközöket: a karomvágó ollót, sebfertőtlenítőt (pl. Betadine), a vérzés csillapító port, törlőkendőket vagy egy nagyobb törölközőt baleset esetére, és természetesen rengeteg jutalomfalatot a szoktatás időszakában. Kezdetben több időráfordítást – a gazdi részéről pedig kellő türelmet - igényelhet, mire kutyánk megszokja a műveletet. Családtagunktól is kérhetünk segítséget, aki simogatja, jutalmazza a kutyát, míg mi elvégezzük a maníkűrt. Sérülés esetén ne csapjunk nagy hűhót, mert az csak fokozza a kutya idegességét. Kezeljük le a sebet, s amennyiben a vérzés nem csillapodik perceken belül, indulhatunk is az állatorvoshoz.

Kutyamanikűr lépésről-lépésre

A szoktatás időszakában vegyük kézbe kutyánk mancsait gyakran, simogassuk ujjait, érintsük meg karmait. Ismertessük meg az ollóval, hagyjuk, hogy megszaglássza, megnézegesse, közben jutalmazzuk bőségesen anélkül, hogy ténylegesen használnánk. Karomvágáshoz szerezzünk be egy speciálisan erre a célra kialakított eszközt. Ha tanácstalannak érezzük magunkat, forduljunk kutyakozmetikushoz vagy tapasztaltabb gazdi-társainkhoz, némi gyakorlással ugyanis mi magunk is elsajátítatjuk a karomápolás fortélyait. 

• Tartsuk gyengéden, de határozottan a mancsot. Ujjaink segítségével toljuk el egymástól a kutya ujjait. Ne szorítsuk a mancsot, és ne nyomjuk össze az ujjakat, mert az fájdalommal jár.
• Tartsuk az olló pengéit a karmokkal párhuzamosan, 45 fokos szögben vágjuk le az érzéketlen szaruréteget – egyszerre csak kis mennyiséget csippentsünk le.
• Addig vágjuk, amíg meglátjuk a karom keresztmetszetén a fehér réteget, benne egy rózsaszín vagy fekete pöttyel. Ez azt jelenti, hogy elértük az érzékeny körömágyat, így aznapra befejezhetjük a manikűrt.
• Jutalmazzuk meg finom falatokkal és szóbeli dícsérettel kedvencünket, hogy kellemesebbé tegyük számára a karomvágás ijesztőnek vélt élményét.

A karomvágást kezdhetjük a hátsó lábakkal: itt általában rövidebbek a karmok és kevésbé érzékenyek, mint a mellső mancsokon. Ha kedvencünk hamar elveszíti a türelmét, naponta csak egy karmot vágjunk le. Az ujjak sorrendjét betartva elég jó szintentartó módszer lehet ez, a kör a karmok számától függően 16-18 naponta indul újra.

További tippek és trükkök

Ha kutyánk hosszú szőrú, óvatosan formára nyírhatjuk a mancson túlnőtt szőrt. Az összegubancolódott "mamuszból" nehéz kihámozni a karmokat, beleragadhatnak a fertőzések, sérülések alapját képező szennyeződések és idegen testek (pl. toklász, tüske). Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, kérjük kutyakozmetikus segítségét.

Hosszabb időbe is beletelhet, mire kutyánk hozzászokik a karomvágáshoz. A színészi tehetséggel megáldott ebek igazi drámakirálynőként viselkedhetnek, mintha legrosszabb rémálmuk válna valóra ilyenkor. Ez lehet az ismeretlentől való félelem vagy egy korábbi kellemetlen élmény eredménye, ha a karomvágó látványa is rettegéssel tölti el a kutyát. Az elhanyagolt karmok okozta fájdalom tovább fokozhatja ezt a viselkedést. Extrém esetben - például, ha a kutya túlzott félelem, stressz vagy agresszió jeleit mutatja, - előfordulhat, hogy csak altatásban végezhető el a művelet.

Kellő türelemmel, rendszeres gyakorlással és pozitív megerősítéssel, bőséges jutalmazással azonban elérhetjük, hogy kutyánk nyugodtan viselje karmainak levágását. Igyekezzünk minőségi időtöltésként tekinteni a dologra, mindig kövesse játék vagy séta, hogy a kutya kimozoghassa az esetlegesen felgyülemlett feszültséget. Ha nem megy, kérjük ki kutyakiképző tanácsát vagy állatorvos segítségét.

Ne feledjük: sokkal könnyebb a rövidebb karmokat ápolni, mint a hosszúra nőttekkel bajlódni. Ellenőrizzük a karmok állapotát legalább heti egy alkalommal, szükség esetén csippentsünk le belőlük egy picit. A hosszúra nőtt karmok ápolására szánjunk időt 3-4 naponta, míg fokozatosan visszahúzódik a körömágy, és elérjük a megfelelő rövidséget. Szinten tartáshoz elegendő két-három hetente vágni. Hosszú távon megéri!

A teljes cikk ITT olvasható!