10 napon át várt a hűséges kutya a kórház bejárata előtt, hogy újra láthassa gazdiját

Felkészült személyzet fogadta a mentőautót azon a napon, amikor egy kritikus állapotban lévő pácienst szállítottak be a sürgősségi osztályra. A dolgozók nemcsak szakmailag, de érzelmileg is fel vannak készülve a munkájukkal járó nehézségekre, ám aznap a szeretetnek egy újabb oldalába nyerhettek betekintést.

A mentőautót ugyanis egy kutya követte, és végignézte azt is, ahogyan a hordágyon begurítják gazdiját a kórház ajtaján. Nem értette, mi történik a gazdival, de azt érezhette, hogy nagyon nagy a baj. Szeretett volna bejutni utána, de mindannyiszor megállították. Így hát lecövekelt a bejárat előtt, és várt. Várta, mikor láthatja újra gazdiját, azt azonban nem tudhatta, hogy erre már soha többé nem lesz lehetősége.

„Nem tudta, hogy apukája már eltávozott közülünk... Így hát csak várt és várt. És minden egyes alkalommal, amikor valaki elhagyta a kórházat, a kutyus reménykedve figyelte, hátha az lesz az, akit annyira szeret” - idézte fel a megható jelenetet Suzette Hall, állatmentő.

A kórház személyzetének majd megszakadt a szíve, és a járókelőknek is, akik értesültek Hilary kutyus szomorú történetéről. Szerettek volna segíteni rajta, de ő mindenkitől tartotta a két lépés távolságot. 10 napon keresztül várt a kórház előtt. Senkit nem engedett közel magához.

Nagyon aggódtak érte, hiszen enni is alig volt hajlandó, és ez kezdett meglátszani állapotán. Amikor az időjárás-jelentés heves esőzésre figyelmeztetett, és a hurrikán-riasztás is érvényben volt. Hilary biztonságba helyezése égetővé vált, hiszen annyira ragaszkodott apukájához, hogy még az esőben is ott aludt a kórház előtt. Értesítették az állatmentőket, akik azonnal indultak érte.

Hilary ekkora már érezhette, hogy gazdája nem fog visszatérni. Rettentően szomorú volt, nem tudta, hová mehetne, nem is érdekelte semmi. Egyre inkább úrrá lett rajta az éhség, így az ínycsiklandó falatoknak hála sikerült befogni. Suzatte Hall tapasztalt állatmentő, megértette, hogy a kiskutya most gyászol, és ez a fájdalom semmihez sem fogható. Még a simogatás és becézgetés, nyugtató beszéd is alig-alig segített neki előbújni csigaházából.

„A legszomorúbb az egészben, hogy még azután is, hogy megfogtam, folyton csak a kórház bejáratát nézte, mintha még mindig abban reménykedne, hátha megláthatja gazdáját. Szíven ütött a látvány.”

Az asszony hagyta, hogy Hilary elköszönjük a kórháziaktól, majd elvitte az állatklinikára, ahol segítenek neki a felépülésben. Szeretett gazdája és otthona elvesztése nemcsak érzelmileg, de fizikailag is hatással volt erre e kedves kis kutyára, érthető, hogy időbe telik majd, mire újra nyitni tud az emberek felé. Nemrég ideiglenes befogadókhoz költözhetett, ahol nyugodt körülmények között telnek napjai. Senki sem sietteti, megértik, min megy át.