40 nap után került elő a kutya, miután nyoma veszett az izraeli háborúban
2023. december 08., 06:30
Szerző: M.Lilla
Kategória: Könnyű
Megható történet egy elveszett kutyáról és szerető gazdijáról, aki nem adta fel a reményt, hogy egy napon majd újra magához ölelheti kedvencét.
Októbert írunk. Rebecca Geller, Tel Aviv-ban élő hölgy, rövid utazásra indult Londonba. Kedvenceit nem vihette magával, ezért az Izrael déli határánál élő barátaira bízta őket. Naponta többször küldtek fényképeket három kutyusáról. Minden rendben volt. Aztán október 7-én, nem sokkal azelőtt, hogy Rebecca hazarepült volna, szörnyű hírt kapott: támadás érte Izraelt.
„Egyik kutyám, Stevie rettentően fél a légvédelmi sziréna hangjától. Ezt rögtön megírtam a barátaimnak, és megkértem őket, hogy mindig tartsák pórázon, ha kiviszik sétálni” - idézte fel riadalmát Geller.
Hazautazását kénytelen volt elhalasztani, ami egyben azt is jelentette, hogy még tovább kell távol maradnia kedvencétől. Folyamatosan figyelte a híreket, végignézte, ahogy a támadók egyre közelebb kerülnek ahhoz a városhoz is, ahol barátai éltek. Majd jött az újabb lesújtó hír:
„Rebecca, sajnálom. Légiriadóra ébredtünk, és teljesen összezavarodtunk. Kinyitottuk az ajtót, mire Stevie kirohant, és eltűnt” - szólt az üzenet. Hiába kiáltozták a nevét, a kutya lélekszakadva menekült a szirénák hangja elől. Gazdája több csoportba is bejelentkezett a közösségi médián keresztül, ahol a háború sújtotta területeken elvesztett kutyák, macskák és egyéb háziállatok hirdetései olvashatók.
Egy héten át bújta az internetet, majd úgy döntött, miért is várna arra, hogy mások keressék meg Stevie-t, ha ő is megteheti ugyanezt? „Azt mondtam magamnak, nincs mese, meg kell találnom. Tudtam, hogy ehhez ott kell lennem”.
Október végén érkezett meg Izraelbe, egy olyan időszakban, amikor az emberek többsége, már aki tehette, már elhagyta a veszélyzónát. Rebecca azonban elszántan követte célját: posztereket nyomtatott Stevie fotójával, kiemelve a keverék kutyus jellegzetes „babahaját” a feje búbján. Műanyagfóliába csomagolva kihelyezett a környéken annyi szórólapot, amennyit csak tudott.
"Először egy állatmentő szervezet tagjaival indultam útnak. Fogalmam sem volt, merre keressem a kutyám. Több hektárnyi mezőgazdasági terület, legelők és üvegházak végtelen sora között. Mi van, ha bekúszott az egyikbe, és ott haldoklik? kérdeztem magamtól.”
Ezután egymaga tért vissza a veszélyzónába. Úgy döntött, a legjobb, amit tehet, hogy körbejárja a falvakat, és megkérdezi a katonákat, farmereket és önkénteseket, hogy látták-e kutyáját. Stevie kedveli a társaságot, jó eséllyel odacsapódott valakihez, élelemért és védelemért. Másként aligha maradhatott életben.
„Süteményeket is vittem a délen állomásozó katonáknak. Akárhányszor feltettem a kérdést, láttak-e elveszett kutyákat, mindig igennel válaszoltak. Kedvesek voltak, átadták társaiknak a segítségkérésemet. Néhány naponta azonban lecserélték a szolgálatban lévőket, ezért úgy döntöttem, hogy újra és újra ellátogatok a falvakba, hogy ismét hírét vigyék Stevie-nek. És persze olyan ruhákat is vittem, amelyeken rajta volt a szagom. Elhelyeztem őket a sivatagos vidék több pontján, hátha Stevie is ott van valahol, és megtalálja a szagot.”
Stevie felkutatása érdekében kapcsolatba került egy állatmentő egységgel is, ahol a katonai technológia és hírszerzés eszközeivel keresik a bántalmazott és eltűnt házikedvenceket. Felküldtek egy drónt azon a helyen, ahol a sárga keveréknek nyoma veszett, és feltérképezték a környéket. Ám a terület nagysága miatt kétséges volt, rábukkannak-e. Ekkor már Rebecca is kezdte feladni a reményt, de egy halvány láng még ott pislákolt a szívében: Stevie valahol odakint van, és vár rá.
November közepén megcsörrent a telefon: „Azt hiszem, megtaláltam a kutyáját!” - szólt bele egy ismeretlen hang.
Nem mert bizakodni sem, hiszen az elmúlt hetekben szinte naponta hívták talált kutyák miatt, de egyik sem Stevie volt. A hívó egy katona volt, aki Izrael és Egyiptom határához közel állomásozott. Rögtön át is küldött egy képet az ebről. Rebecca szíve nagyot dobbant: Stevie volt az!
„Megkértem a katonát, hogy guggoljon le, és kedvesen szólongassa Stevie-t. Ő erre megfordult, és odasétált hozzá. Borzasztóan meg volt rémülve, de nem tudott ellenállni, amikor meglátta a férfinál lévő élelmet. Így tudták megfogni, és biztonságba helyezni. Az állatmentő ismerősöm 15 kilométerre volt onnan, de amint felhívtam, már indult is a kutyáért. Ezután még két órát autózott, hogy elhozza nekem Tel Aviv-ba Stevie-t!”
November 16-án, 40 nappal eltűnését követően Stevie boldogan ugrott gazdája karjaiba.
Közel 7 kilót lefogyott, de ezenkívül jól volt. Az állatorvos is meglepődött azon, hogyan volt képes ennyi ideig egymagában túlélni a viszontagságokat. Rebecca úgy véli, ez azoknak az embereknek is köszönhető, akik hírét vitték, etették, itatták, és drukkoltak, hogy a kedves kutyus hazataláljon. A világ minden tájáról érkeztek bátorító üzenetek, hogy tartson ki, Stevie haza fog térni. Így is lett!
Forrás: people.com
Indexkép forrás: Rebecca Geller
Egy fán üldögélve várta a kutya, hogy megmentsék, miután elsodorta a hurrikán
Napok óta lehetett odafent, mire rátaláltak a mentők.
Az 1800-as években épült Károlyi-kastély vár kutyusoddal együtt
A Károlyi Kastély Hotel & Restaurant 23 szállodai szobával, étteremmel és egy 50 hektáros arborétummal közkedvelt úticélja a kiskedvenceikkel utazó vendégeknek, hisz a kastély körüli ősfás park mindenki számára igazi kikapcsolódást nyújt.
Elsírta magát az idős bácsi, amikor magához ölelhette kutyáját a kórházban
A szeretet a legnagyszerűbb gyógymód.
Brunch a mancsokért
Az alapítvány tizennégy éve dolgozik az Illatos úti, árva és sérült kutyák gyógyításáért, örökbefogadási esélyeinek növeléséért, gazdához juttatásáért.
Te is úgy érzed, hogy a kutyádnál nem találhatsz jobb terapeutát?
Egy friss kutatás szerint nemcsak a terápiás kutyák, hanem a kedvtelésből tartott ebek is jótékony hatással vannak a mentális egészségre.