A kutyámmal a futtatón - 6 jel, hogy ideje a távozás mezejére lépni

Gazdinak lenni felelősséggel jár, nemcsak saját, hanem kedvenceink és mások biztonsága szempontjából is. Vannak, akik előszeretettel járnak futizni, mások elvből messzire elkerülik e helyeket. Jó esetben egy boldog, fáradt kutyussal térhetünk haza. A másik véglet, ha kedvencünk minden jószándékunk ellenére is olyan élményeket szerez, melyek félelmet keltenek benne más kutyák és/vagy emberek irányában; rosszabb esetben támadás áldozatává válik, és a lelki sebek mellett fizikai sérüléseket is be kell gyógyítani.

Azt azért fontos tudni, hogy egy megfelelően körbekerített és karbantartott, gondozott terület nagyon is jó szolgálatot tehet, ha kutyánkat máshol nem engedhetjük el pórázról vagy egyszerűen biztonságosabbnak érezzük azt, hogy egy zárt futtatón szaglásszon, mozogjon kedvére. És még barátokat is szerezhet! Ehhez azonban a futizás, és alapvetően a kutyázás etikettjét is illik ismerni, valamint magunkra vonatkozóan betartani. Akadnak sajnos olyan kutya-gazdi párosok, akik ezzel nincsenek tisztában – még.

Felelősségteljes, a kedvence iránt elkötelezett gazdik számára igyekszünk egy kis segítséget nyújtani. Íme 6 jel, hogy ideje távozni a kutyafuttatóról (vagy kerüld el, ha bemennél)

1. Ha kedvenced kicsi kölyök

A csapból is az folyik, milyen fontos a szocializáció kölyökkorban. A legfontosabb tapasztalatokat életük első hónapjaiban szerzik, ez tény – magától értetődően hangzik tehát, hogy akkor minél előbb vigyük el a futtatóra kiskutyánkat, és minél többször látogassunk el oda. Tévedés.

Az első kérdés ilyenkor, hogy a kölyök megkapta-e mindegyik szükséges oltást? Átesett a többszöri féreghajtáson? A parvovírus és kombinált oltások olyan, fertőzéses betegségek ellen nyújtanak védelmet, melyekkel egy kölyök szervezete nem tud megbirkózni, és a futtató zárt kerítése sem védi meg ezektől. A bélférgesség pedig hátráltathatja a fejlődésben, növekedésben. Kérjük el a kutya oltási könyvét, kérdezzük ki a tenyésztőt, menhelyet, hogy milyen oltásokkal rendelkezik és milyet kell még kapnia? Hányszor volt féreghajtva, és utoljára mikor? Az oltásokat 6-8-10, de van ahol 12 hetes korban is megismétlik, majd jön a kötelező veszettség elleni oltás, és amint ez megvan, innentől számítva még két hét, mire azt mondhatjuk, kiskutyánkat már kivihetjük az utcára, ellátogathatunk vele közösségbe.

Óvatosan a futtatóval ilyenkor is, hiszen nem mindig lehet tudni, milyen kutyák vannak bent. Kedvesen fogadják az újdonsült családtagunkat? Vagy piszkálják, és folyton felborítják? Ez nem játék, ahogy az sem, ha egyik-másik kutya megkergeti, terrorizálja a kicsi kölyköt. A megfelelő szocializáció érdekében inkább iratkozzunk be egy kutyaiskola ovis foglalkozásaira, majd kölyökkutya-tanfolyamra, ahol megkapjuk a szükséges információkat, és ennek birtokában együtt vághatunk bele közös életünkbe.

A szocializáció egyébként sem arról szól, hogy bedobjuk a kiskutyát futis társaságba, aztán majd „megoldják”. Mi döntöttünk úgy, hogy kutyát veszünk magunk mellé, a mi feladatunk, hogy az új ismeretek, helyek, emberek és kutyák kapcsán kellemes tapasztalatokat szerezzen. Ne feledjük, e tapasztalatok egy életen át elkísérik majd – legyünk vele türelmesek, kedvesek, és éreztessük vele, hogy velünk mindig, minden körülmények között biztonságban van.

2. Ha kedvenced idős

Az öregecske kutyák is igényelhetik és élvezhetik más kutyák társaságát. De nem mindegy hol, milyen körülmények között, és kikből áll az a társaság? Fiatalok? Felnőttek? Nyugodtabbak, békésebbek, vagy folyton mozgásban vannak? Egy idős kutyus már lassabban reagálhat a környezetében zajló történésekre, ha látása, hallása romlik, észre sem veheti, hogy a többiek feléje rohannak. Könnyen nekiütközhetnek, fel is dönthetik, ami egyfelől fájdalmas lehet, másfelől megrémisztheti kedvencünket. Éltesebb korban az izmok és ízületek már kevésbé védenek, kevésbé rugalmasak, kevésbé tartanak, és egyetlen rossz mozdulat is sérülést okozhat neki. Pláne, ha egy kisebb méretű kisöreg keveredik be az önfeledten játszó nagyobbak közé, alá.

Az én kutyusom például hiába van jó formában a maga 24 kg-jával, 13 évesen már kevésbé éles a szeme, a hallása pedig minimálisra csökkent. Játék helyett a szimatolás köti le a figyelmét, más kutyáknak köszön, aztán megy a dolgára. Évek óta csak akkor megyünk be a futtatóra, ha üres vagy 1-2, legfeljebb 3 ismerős kutya van. Kint a réten találkozunk barátokkal, akik fizikai szempontból nem jelentenek rá veszélyt. Ugyanígy, mindig a gazdi felelőssége megítélni, hogy biztonságos-e bemenni a futtatóra. Kutyánk számít ránk, ne hagyjuk cserben!

3. Ha a kutyád nem érzi jól magát, nem akar ott lenni

Könnyű abba a hibába esni, hogy azt gondoljuk, kutyánknak szüksége van társaságra, és milyen jó lesz az majd neki, ha elvisszük a futira, ahol nagy a nyüzsi. Igen, vannak olyan ebek, akik imádják ezt a nyüzsit, örömmel barátkoznak és boldogan eljátszanak szinte bárkivel. Ők a legjobb „futialanyok”, de rájuk is ugyanúgy oda kell figyelni, nehogy a nagy bolondozás közben megsérüljenek vagy felborítsanak másokat.

Egy olyan kutya, amelyik szívesebben tölti az idejét a környezet felfedezésével, szaglászással, vagy inkább az emberekkel szeret barátkozni, kényelmetlenül érezheti magát a futin. Remélhetőleg fel sem merül a kérdés, hogy „akkor neki mi baja van, nem szereti a többi kutyát?” Egyszerűen ilyen, fogadjuk el, és ne erőltessük rá a futizást. Látogassuk meg olyan időpontokban, amikor üres vagy egy-két nyugodtabb kutya szaglászik odabent. Ki tudja, még össze is barátkozhatnak, és aztán majd a legnagyobb egyetértésben fognak egymás mellett, vagy egymástól kicsit távolabb szimatolni.

4. Ha a gazdik nem követik a szabályokat

A legtöbb futtató kerítésén találhatunk egy táblát, mely felvázolja az elengedhetetlen tudnivalókat, a megfelelő magatartás szabályait. (Lásd a Tuti Futi - Házirend a kutyafuttatók békés életéért című írásunkban.) És mégis vannak, akik nem tartják be azokat. Bátran beengedik kutyájukat a többiek közé „de hát csak játszani szeretne” meggyőződéssel, miközben a tapasztaltabb gazdiknak hamar feltűnik, hogy a kutyája nem igazán így gondolja. Konfliktusok és balesetek is származhatnak az ilyen helyzetekből… A szabályokat nem viccből találták ki, felelősségteljes gazdiként pedig szinte magától értetődően követjük azokat. Illemtudóan viselkedünk, tiszteletet mutatunk, odafigyelünk kutyánk viselkedésére, és megfelelően korrigáljuk, ha túlzásokba esne. Például elhívjuk egy másik kutya mellől, akinek „sok” a mi kutyánk lelkesedése. Ha egy másik gazdi nem foglalkozik ilyesmivel, itt az ideje a távozás hímes mezejére lépnünk.

5. Ha a gazdik nem figyelnek kutyáikra

Egy zárt futtató, park nem egyenlő azzal, hogy „na végre, elengedhetem Buksit, majd ellesz a többiekkel”. Minden gazdi felelősséggel tartozik saját és kutyája viselkedéséért, hiszen a futizás egy olyan közösségi élmény, ahol a résztvevők figyelnek egymásra, és közösen arra törekednek, hogy mindenki jól érezze magát. Ezzel szemben hányszor látni, hogy egyik-másik gazdi ücsörög a padon és nyomkodja a telefonját, míg a többiek a hírekről diskurálnak elmélyülten. Vagy beküldik a futira kutyájukat, miközben ők a mellette lévő játszótéren vigyáznak kisgyermekükre, hiszen ezáltal időt takaríthatnak; egyszerre "tudhatják le" a kutyával és a gyerekkel való foglalkozást (kérdés, hogy mennyiben minősül ez foglalkozásnak a kutya részéről...). Így aligha tűnik fel, ha kutyájuk zavarja a légkört (pl. megkergeti, piszkálja a kisebbeket), vagy éppen a saját kutyáját piszkálja egy másik, és kezd feszélyezetté válni. Ó, és még a frissen lerakott kakicsomag is ott marad, mert hát a gazdik másra figyelnek… Ugye, hogy mi sem szívesen csatlakoznánk ilyesmihez?

6. Ha a kutyád nem érzi magát biztonságban

Nem lehet eléggé hangsúlyozni: ismernünk kell kedvencünk egyéniségét, jellemét és viselkedését ahhoz, hogy megfelelően megítélhessük, érdemes-e vele bemennünk a futira, vagy sem. Ha egy kutya lassabban oldódik, időre van szüksége ahhoz, hogy ismerkedjen a környezettel, másokkal, és ennek ellenére folyton bevisszük a futtatóra „majd megszokja” felkiáltással, jusson eszünkbe, mi hogyan éreznénk magunkat, ha olyan helyzetbe kényszerítenénk minket, ami kényelmetlen számunkra.

Lehet, hogy alapvetően nincs gondja más kutyákkal, elvan a közelükben, de aztán érkezik egy olyan, aki ráfixál kedvencünkre, követi, netán bökdösi, ráugrál, megugatja, vagyis nem száll le róla. Kutyánk egy ideig tűri, aztán visszaszól, és hallgathatjuk a többi gazditól, hogy a „miénk nem tud viselkedni”. Előzzük meg ezt, figyeljünk kutyánkra, figyeljünk a többi kutyára, és idejében lépjünk ki, ha észrevesszük a jeleket, miszerint kedvencünk kezdi magát kényelmetlenül érezni.

Az is lehet, hogy a mi kutyánk kedves és barátságos, szívesen ismerkedne, de éppen olyanok tartózkodnak a futtatón, akikkel méretbeli különbségeik vagy vérmérsékletük miatt nem passzolnak össze, és emiatt nem érezné magát biztonságban. Ilyen szempontból szerencsés, ha több futtató is van a közelben, ahol egyik a kistestűek, másikba a közepes/nagytestűek előtt nyitott. A kis-közepes méretűek csatlakozhatnak a kisebbekhez, az erősebb közepes méretűek pedig a nagyobbakhoz. Ha kutyánk szeret játszani és partnerre talál a futin, nagyszerű! Hagyjuk, hadd ismerkedjen, barátkozzon, játsszon, de szemünk mindig legyen rajta!

További tippek:

• Mielőtt belépnénk a futtatóra, kérdezzük meg a gazdikat, hogy bemehetünk-e. Lehet, hogy lesz, aki azt mondja, inkább ne, míg mások úgy döntenek, inkább elhagyják a helyet, és tovább sétálnak kedvencükkel. Tartsuk tiszteletben ezt is, soha ne erőltessük rá magunkat másra! És mi se erőltessük kutyánkra mások társaságát, ha nem kér belőle!
   
• Nézzünk körül máshol is, bizonyára találunk négylábú pajtásokat, akiknek a gazdái partnerek abban, hogy leszervezzünk egy-egy játszós délutánt vagy kirándulást kutyusaink számára.
   
• Kerüljük azokat a helyzeteket, amelyekben kutyánk nem érzi jól magát! Ez ugyanis törést okozhat kapcsolatunkban, hiszen, „ha a gazdi mellett nem érzem magam biztonságban, akkor ki mellett? Ki segít nekem, ha bajba kerülök? Ki véd meg?”

Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy felépítsük és megőrizzük a kötődésünk alapját adó bizalmat – egy életen át!