A Szivárványhíd felé - 10 lehetséges jel, hogy a kutya búcsúzni készül

Mikor engedjük el négylábú barátunkat? Kutyás életünk talán legnehezebb döntése ez, melyet az esetek java részében nekünk kell meghoznunk. Hiszen leírhatatlanul szeretjük őt, szeretjük azt, hogy az életünk része, és bele sem merünk gondolni, hogy eljön a nap, amikortól fogva már nem lesz mellettünk...

De egyszer minden jónak vége szakad, és egy gyógyíthatatlan betegség vagy a kutya életéveinek sokasága miatt elérkezhet az a pont, amikor már nem tudunk többet tenni. Mindent megpróbáltunk, hogy enyhítsük fájdalmát, és megtettük, ami tőlünk telik, mégsincs tovább. Ezt kimondani, átérezni, megélni kegyetlen dolog, de nem futhatunk el előle, hiszen ha valóban szeretjük kedvencünket, akkor a legkevésbé sem akarhatjuk azt, hogy akár csak még egy napig, óráig, percig szenvedjen.

Ha már elfáradt a test, és a puszta létezés is fáj, nekünk kell igazán erősnek lennünk. De milyen jelekből tudhatjuk, hogy elérkeztünk erre a pontra?

Figyelem! A következő tünetek bármely életkorban megjelenhetnek, számos betegségre utalhatnak, nem szükségszerűen jelzik azt például egy fiatal kutyánál, hogy a búcsúra készül. Ám, ha idős vagy gyógyíthatatlan betegséggel küzdő kutyánkon észleljük ezeket, mielőbb látogassunk el az állatorvoshoz, hogy segíthessünk kedvencünkön, és ha itt az idő, készüljünk fel az elengedésre.

1. Nem kér enni

Az evés a legtöbb kutya egyik legkedvesebb időtöltése. Lelkesen várják, ahogy elkészítjük eledelüket, kíváncsian asszisztálnak a sütés-főzéshez, és bármikor örülnek a finom falatoknak. Ha egy kutya lassacskán elveszíti az étvágyát vagy egyik napról a másikra visszautasítja az ételt, annak a jele, hogy valami nincs rendben. A belső szervek működésének csökkenésével a kutya egyre kevésbé érzi, hogy éhes, szomjas. Az evés több erőfeszítésbe kerül annál, mint amennyit ér; a legfinomabb falatok sem csúsznak le, a vizes tál is érintetlen maradhat. Megfelelő táplálás hiányában a kutya egészsége fokozatosan romlik, ereje és életkedve is gyengül. Az étvágytalanság hátterében számos ok húzódhat meg, de ha a kutya napok óta visszautasítja az ételt, akkor ideje értesíteni az állatorvost.

2. Folyamatosan veszít testsúlyából

Nem mindig könnyű észrevenni azt, ha a kutya egyre csak fogy. Az állatorvosi látogatások alkalmával legalább évente 1-2 alkalommal ajánlatos mérlegelni. Kisebb testű kutyáknál már az is gyanús lehet, ha időnként felvesszük, és valahogy könnyebbnek érezzük a kutyát. A nagyobbaknál és azoknál, akik vastagabb, hosszabb szőrt viselnek, a változás kevésbé látványos. Okozhatja betegség, felszívódási zavar, amikor a szükséges tápanyagok kiürülnek a szervezetből, és ha a kutya étvágya is csökken, mindenképpen mutassuk meg állatorvosunknak, hogy tudjuk, mivel állunk szemben.

3. Csillapíthatatlan fájdalmai vannak

Szavakkal nem tudja elmondani, ha rosszul érzi magát, és a krónikus fájdalom jeleit sem mindig könnyű felismerni. Figyeljük meg kutyánk testbeszédét, mozgását, járását, viselkedését. Gyógyszerek és fizioterápia segítségével sokszor enyhíthető a fájdalom, de eljöhet az a pont, amikor már a legerősebb fájdalomcsillapítók sem hatnak. Lehet, hogy a fájdalom menedzsment stratégiánk, ami korábban működött, már egyre kevésbé hatékony, vagy egyáltalán nem segít. Ha a fájdalom folyamatosan fennáll, negatívan hat a kutya életminőségére, és ezáltal az idő java részében rosszul érzi magát, el kell gondolkodnunk azon, hogyan tovább.

4. Elveszíti érdeklődését

Az életminőséget mérhetjük úgy is, hogy készítünk egy listát azokról a dolgokról, amikkel a kutya szívesen foglalatoskodik. Szeret játszani? Labdázni? A barátaival szaladgálni, kergetőzni? Szimatolni a sétán? Kirándulni, úszni? Kéri a dögönyözést, simogatást? Mosolyogva köszönti a vendégeket? Örül a családtagoknak, ismerősöknek? Hosszan sorolhatnánk még, mi minden iránt lelkesedhet egy egészséges, kiegyensúlyozott kutya, de ha négylábú barátunkra kerül a sor, bizonyára mi is több mindent ki tudnánk emelni. Ha már nem érdeklik azok a dolgok, amik korábban, kíváncsisága tova szállt, lélekben talán már készülődik a „nagy utazásra”.

5. Hangulata változó

Az érdeklődést elvesztése mellett úgy tűnhet, kedvencünk hangulata is erősen ingadozik. Ez megmutatkozhat abban, hogy egy barátságos, kedves kutya lassacskán morcossá válik, elvonul, akár szeretett gazdáitól is elhúzódik. Türelmetlenebb lehet, hamarabb „odaszól”, morgolódik vagy egyszerűen „kikapcsol”, mintha nem jutnának el hozzá környezetének történései, nem reagál közeledésünkre, szavainkra. Mindennek a hátterében a krónikus fájdalom és az életminőség romlása is állhat. Bizonyos helyzetekben váratlan módon reagálhat a kutya, viselkedése megváltozik, eltér attól, amit hosszú évek óta megszoktunk. Többet alszik, egyre kevésbé aktív, kedvetlen.

6. Kerüli a társaságot

Az idős és gyógyíthatatlan beteg kutyák valahogy megérzik, ha életük végéhez közelednek. Ilyenkor elvonulhatnak kuckójukba, egyre kevésbé igénylik azt, hogy családjukkal töltsék idejüket. Egyes elképzelések szerint e távolságtartás oka ösztönös lehet, igyekeznek segíteni a falkát/családot azáltal, hogy elvonulnak, nem lassítják le mindennapos tevékenységében, és nem rónak szeretteikre felesleges terheket. Nem mindenki ért ezzel egyet, de sokan számolnak be arról, hogy az utolsó hetekben, napokban a kutya visszahúzódóvá válik. Kerülik a kontaktust, már nem bújik oda úgy a gazdihoz, mint korábban, esténként nem kéredzkedik fel az ágyra, a hívásra nem szívesen jön oda. Olykor az érintés is annyira fájdalmas, hogy nem kér több simogatást. Egyre több időt töltenek magukban, behúzódnak otthon vagy a kertben egy csendes, nyugodt zugba, ahol nem zavarja őket senki és semmi.

7. Nem tudja tartani vizeletét, ürülékét

Inkontinencia alatt értendő, amikor a húgyhólyag és/vagy a belek izmai feletti kontroll csökken. Magyarán: a kutya többé már nem képes visszatartani a pisit, kakit. Ez az állapot sajnos nagyon idős korban szinte bármelyiküket elérheti. Fiatal korban is kialakulhat, számos oka lehet: húgyúti fertőzés, hormonális változások, degeneratív gerincbetegségek, cukorbetegség, vesebetegség, stb. A vizeletcsepegés, akaratlan bélsárürítés nemcsak a bőrt irritálja, de bakteriális fertőzéshez is vezethet. Inkontinencia állhat fenn, ha az idős/gyógyíthatatlan beteg kutyánál egyre gyakoribbá válnak a „benti balesetek”, annak ellenére is, hogy korábban szobatiszta volt. Lehet, hogy már ahhoz is túl gyenge, hogy felkeljen és kikéretőzzön a kertbe dolga elvégzésére. Beszéljünk erről állatorvosunkkal!

8. Nehezen veszi a levegőt

A test gyengülésével a légzés is egyre nehezebbé válhat. Megmutatkozhat abban, hogy a kutya sűrűn köhécsel, kapkodja a levegőt, kis levegővételre képes csak, nem tud mélyeket lélegezni, sóhajtani. Légzése akadozik, üteme felborul, időnként hosszabb szüneteket figyelhetünk meg a belégzés-kilégzés között. Energiát vesz el az is, ha már a levegővétel is nehezen megy, a szervezet kevesebb oxigénhez jut, ami kihat a sejtek működésére is. A kutya bágyadt, levert, közérzete sem jó.

9. Elveszíti egyensúlyát

Idős kutyáknál az energiaszint és a test gyengülése miatt mozgáskoordinációs problémák léphetnek fel. Mozgásuk darabossá válhat, nehezen kelnek fel fekvő helyzetből és nehezen ülnek le, fekszenek le. Alvás közben többször felébredhetnek arra, hogy gyulladt ízületeik bemerevedtek, kényelmetlen a fekvés, ezért mozognak kicsit, majd nagy nehezen visszafekszenek. Bizonytalanul járhatnak, elesettnek tűnnek, tántorognak, mintha szédülnének. Lábaik összeakadnak, nem tudják megtartani súlyukat, és lépés, fordulás közben nekiütközhetnek bútoroknak is. A gazdi segítsége nélkül gondot okozhat eljutni az etető- és itató tálhoz, kimenni a kertbe, fel- vagy lemenni a lépcsőn. Emiatt úgy dönthet a kutya, hogy inkább marad a helyén „biztos, ami biztos alapon”, ám a kevesebb mozgás következtében további gyengülés várható.

10. Nem tud járni, felállni

A mozgási nehézségek hátterében erős fájdalom és izomgyengeség is állhat. Az életkor előrehaladtával a kutya is veszít izomtömegéből, és ha nem jut elegendő tápanyaghoz (akár a hiányos etetés, akár étvágytalanság miatt), megindul a fokozatos leépülés. Az a kutya, amelyik korábban gond nélkül átugrotta az akadályokat vagy könnyedén felkapaszkodott a túraösvényen, megfontolhatja azt is, hogy egyáltalán elinduljon. Kis lépésekkel halad, totyog, egyre lassabban mozog, hamar elfárad. Mindez rettentően frusztráló lehet a kutya számára is, szeméből kihunyni látszik a séta iránti érdeklődés, a csillogás. Ha már odáig jutott, hogy minden erejével megpróbál felkelni, de csak összeesik, ideje beszélni az állatorvossal.

Végignézni azt, hogy kedvencünk egészsége megromlik, és csak ideig-óráig segíthetünk rajta, ennél rosszabb érzés nem sok létezik.

Szeretnénk, hogy minél tovább maradhasson mellettünk, ugyanakkor szeretnénk megkímélni a szenvedéstől. 

Sohasem könnyű meghozni a döntést, de ami a legfontosabb ilyenkor, hogy kutyánk hogylétét helyezzük saját érzelmeink elé. 

Beszéljük át családunkkal, és olyan gazdikkal, akik már átélték ezt. Ők is és állatorvosaink is adhatnak tanácsot, de a végső elhatározás mindig a miénk.

Addig pedig tegyünk meg mindent négylábú barátunkért, enyhítsük fájdalmát, és ha eljön az idő, álljunk mellette olyan szeretettel, ahogy ő állt mellettünk egész életében. Engedjük el csendben, békességben.