Ízlelés kutyáknál – Hogyan érzik kedvenceink az ízeket?

 

Úgy tűnik, a kutyák szinte bármit hajlandóak lennének megenni, még olyasmit is, aminek a gondolatától is fintorogni kezdünk. Szemét, ürülék, döglött állatok, rothadó növényi maradványok mellett persze a műanyag és textil termékek, játékok is rajta vannak a listán... A kutyák között is akadnak válogatósak, akik alaposan meggondolják, belekóstoljanak-e a gazdi által felkínált ennivalóba. De mi alapján döntik el, hogy valami finom vagy sem? Mi az, ami ízleni fog, és mi az, amitől még az ő hátukon is feláll a szőr? Vannak egyáltalán ízlelőbimbóik?

 

Igen, a kutyák is rendelkeznek ízlelőbimbókkal, képesek arra, hogy érezzék különböző dolgok ízét. Ha megnézzük a tükörben a nyelvünket, láthatjuk, hogy apró dudorok (ízlelőszemölcsök) vannak rajta, ezeken találhatóak a még apróbb ízlelőbimbók. Számuk kb. 9000-re tehető, míg kutyáknak kb. 1700 ízlelőbimbója van – jóval kevesebb tehát a miénknél, ezért is lehet az, hogy azt is megeszik, amit szerintünk nagyon nem kellene. Az ízleléshez azonban nemcsak arra van szükség, hogy megkóstoljunk valamit, hanem nyálra is, mert csak annak érezhetjük az ízét, ami nyálban oldódik.

 

 

 

 

Ízlelés – az elsők között

 

Az ízlelés már néhány hetes korban kifejlődik a kölyköknél, az érzékelés egyik legkorábban kialakuló része. A kiskutyák szeme 10-14 napos korukban kezd el kinyílni, fülük pedig csak napok múltán, tehát az ízlelés megelőzi a látást és a hallást is. Idős korba lépve a kutya ízlelőbimbóinak száma fokozatosan csökken, és a szaglása is gyengülhet – ezek együttesen hozzájárulhatnak ahhoz, hogy válogatóssá válik, és már az étvágya „sem a régi”.

 

Minden egyes ízlelőbimbónak megvan a képessége arra, hogy minden egyes ízt érezzen, amennyiben az elég erős. A nyelv különböző részein található ízlelőbimbók valamivel érzékenyebbek bizonyos ízekre, így például a keserű és a savanyú ízt a nyelv hátulsó részén, míg az édes és sós ízeket inkább a nyelv elülső részén érezni.

 

 

Ízlelőbimbók – finomra hangolva

 

A kutyák emellett speciális ízlelőreceptorokkal is rendelkeznek, melyek segítenek nekik kiválasztani a húst, zsírokat és a húsokhoz fűződő vegyületeket. Ősidőkre nyúlik ez vissza, amikor elődeik étrendjének fő elemét a hús képezte.

 

Az, hogy a miénknél kevesebb ízlelőbimbóval rendelkeznek, megmagyarázhatja, miért nem képesek különbséget tenni hasonló ízek között. Például a hús típusa (csirke, sertés, marha) vagy különféle bogyós termésű gyümölcsök (málna, eper, áfonya, szeder, stb.) nagyjából egyformának tűnnek számukra, vagy megeszi a kutya vagy nem, és persze az elkészítés, tálalás módja is kihathat erre.

 

 

 

 

Ízlelőbimbók a víz érzékeléséhez

 

Egy másik érdekesség az a tulajdonság, miszerint bizonyos ízlelőbimbók kifejezetten a víz ízére vannak hangolva. Ez a képesség macskáknál és más húsevő állatoknál is megtalálható – embereknél hiányzik. A kutya nyelvének hegyén olyan ízlelőbimbók vannak, melyek speciális érzékelősejtjei a vízre reagálnak, miközben az állat iszik. A szomjúság és a táplálkozás fokozza érzékenységüket, emiatt isznak többek azután, hogy elfogyasztották eledelüket.

 

 

Az ízlelőbimbók és a szaglás kapcsolata

 

A szaglás és ízlelés között szoros kapcsolat áll fenn kutyáinknál is. Egy étel vagy tárgy illata felerősítheti annak ízét, ezért nagyon fontos szerepet játszik abban is, milyennek érzi a kutya például a vacsorája ízét. Emellett a szájpadláson található speciális szerv is „beleszól” abba, hogyan ízlel valamit a szagláson keresztül. Amikor a kutya megszimatol valamit, az illatmolekulák bekerülnek orrába, majd innen az agyba, és így információt kap annak ízéről is. Ezért is van az, hogy sok kutya előbb megszaglássza a földön lévő dolgot, és csak azután kóstol bele (ha egyáltalán), vagy a kezünkben lévő finomságot, amit aztán vagy elfogad vagy nem. Más esetekben, amikor úgy tűnik, gondolkodás nélkül ront rá valami általa ehetőnek vélt dologra, orra már jóval előbb  munkához látott, hiszen tudjuk jól, a kutyák bizonyos szagokat sokkal nagyobb távolságról is megéreznek, mint mi.

 

 

 

 

Édes, sós, fűszeres, savanyú, keserű – érzik ezeket a kutyák?

 

Náluk is megvannak ugyanazok a receptorok, mint nálunk, de esetükben a sós ízeket érzékelő sejtek jóval kifinomultabbak. Ez is annak az eredménye, hogy őseik húsban gazdag étrenden éltek, amely alapvetően több sót tartalmaz. Ily módon nem volt arra szükségük, hogy a szervezetük egészséges működéséhez fontos sómennyiséget más forrásból szerezzék be (mint például lovaknál télen a nyalósó). A sós ételeket emiatt kevésbé találják vonzónak – persze legtöbbször nem utasítják vissza, ha amúgy finom az illatot árasztanak.

 

Az édes ízeket ezzel szemben nagyon is szeretik, ami eredhet abból, hogy az ősidőkben étrendjüket vadon termő gyümölcsökkel és zöldségekkel egészítették ki. Ma sem vetik meg ezeket, és szerencsére számos egészséges zöldség és gyümölcs közül választhatunk, ha kedvencünk kedvére tennénk. (A mennyiségekre itt is érdemes figyelni!) Bármennyire is édesszájú kutyusunk, jobb, ha olyan élelmiszert adunk neki, ami természetes módon tartalmaz cukrokat – az édességek, péksütemények, magas cukortartalmú finomságok károsak az egészségükre. Betegségek egész sorára nyithat kaput, ha túl sok cukrosat fogyaszt a kutya. A xilit pedig egyenesen életveszélyes számukra!

 

 

 

 

Mi az, ami nem finom?

 

Van egyáltalán olyan, amit nem ennének meg? A kutyák többsége kerüli a túl sós, fűszeres, keserű vagy savanyú ízeket. Sokszor figyelmeztetőleg hat rájuk, ha ezen ízek illatmolekuláival találkoznak, ezért nem találják biztonságosnak. A különféle mérgek, vegyszerek és a bakteriális szennyeződés szaga a kutyáknak is kellemetlen, ezért óvakodnak attól, hogy belekóstoljanak. És persze a gyógyszerek beadását is nehezítheti az, ha „fura szaguk” van. A fűszeres ételekből áradó forróság érzetét okozhatja például a kapszaicin vegyülete, ami kutyáknál kellemetlen fizikai reakciókat válthat ki, annak ellenére, hogy magát a csípős ízt nem igazán érzik.

 

 

Összegzés

 

A legjobb tehát, ha kutyánknak csak olyan minőségi ételt, eledelt adunk, amely életkorának, testméretének, aktivitási szintjének megfelelő. A jutalomfalatokból és finomságokból is válasszuk azt, amelyik hozzájárul egészségéhez!