A Te kutyádnak is van legjobb barátja?

"Feltétel nélkül szeret, hűséges, számomra ő a minden, és azt hiszem fordítva is így van ez." Ugye milyen gyakran hallani e kifejezéseket a kutyájuk iránt elkötelezett gazdiktól? Rajongásig tudjuk szeretni őket, bármit megtennénk, hogy megvédjük őket, boldognak lássuk őket és megőrizzük egészségüket; hogy minél tovább élvezhessük egymás társaságát.

Csalódottsággal tölt el, ha talál magának egy olyan pajtást, akivel legalább olyan jól érzi magát, mint velünk? Felébred a féltékenység zöld mumusa? Hiszen kedvencünk kutyából van, így nagyon is elképzelhető, hogy egy hasonszőrű pajtással is remekül megtalálhatja a közös hangot, legyen szó játékról, sétáról, összebújós pihenésről vagy az ellenállhatatlan illatok közös megszimatolásáról.  

Észrevehettük, ahogy a sétákon vagy a parkban nagy lendülettel veti bele magát a bolondozásba. Vagy inkább kiválaszt egy-egy játszópajtást, akivel felhőtlenül töltheti el idejét? Előbújik belőle „a kutya”, szabadon szaladgál, birkózik, kergetőzik, és olybá tűnik, még rólunk is megfeledkezik... Ha nap-nap után találkoznak, kitörő örömmel fogadják egymást és nyilvánvaló, hogy „valami van” közöttük. A kutyák között is kialakulhatnak valódi barátságok? Nekik is lehetnek legjobb barátaik?

Hogyan határozzuk meg az állati barátságot?

Evolúciós szempontból nézve azt gondolhatnánk, hogy az állatok hozzánk hasonlóan alakítanak ki kapcsolatokat annak érdekében, hogy javítsák túlélési esélyeiket és együttműködve biztosítsák fajuk fennmaradását. De képesek barátságra, vagy inkább kivetítjük rájuk emberi érzéseinket és viselkedésükben e jellegzetes mozzanatokat véljük felfedezni?

A szociális kapcsolatok, így a barátság kialakítására való képesség több állatfajnál is megfigyelhető. Sőt, még a különböző fajokhoz tartozó állatok között is létrejöhetnek ismeretségek, mondhatni baráti kapcsolatok. Különösen ott, ahol agyi struktúráik fejlettsége lehetővé teszi a szociális képességek meglétét, így például az ember és kutyája között kialakuló barátságra.

De mi van, ha a kutyám csak azért szeret, mert enni adok neki?

Ha felmerült már valaha e kérdés, megnyugodhatunk afelől, hogy nincs így. Tény, hogy a kutyákat remekül lehet motiválni étellel, jutalomfalatokkal és játékokkal, de ennél sokkal több rejlik bennük. Történetek és tanulmányok sora igazolja, hogy viszont szeretnek minket, és családjukként tekintenek ránk. Hozzánk fordulnak, ha segítségre, védelemre van szükségük, és persze egy kis kedveskedésre, pocakvakargatásra is bármikor kaphatóak. Való igaz, hogy egy kis finomsággal le lehet venni őket a lábukról, de sokkalta többet jelent a gazdi közelsége, a biztonságos otthon, és a kettőnk között létrejövő kapcsolat.

Hogyan választanak barátot a kutyák?

A kutyák testbeszédükkel kommunikálva jelzik hangulatukat, érzéseiket, így azt is, ha éppen kedvük támad barátkozni, játszani. Ennek egyik jellegzetes módja a játékra hívó meghajlás, amikor mellső lábait maga elő nyújtja a talajra (dobbanthat is párat), hátsó fele az égnek mered, farkával csóvál és várakozó tekintettel néz, izgatottan vakkanthat is. A laza testtartás, a test vonalában tartott farok laza csóválása is jelezheti, hogy nyitott az ismerkedésre. Ne feledjük, hogy a testbeszédet egészében érdemes nézni (testtartás, tekintet, fülek állása, farok helyzete, mozgása, stb.), hogy az adott helyzetben mit kíván közölni a kutya. Valóban barátkozni szeretne vagy inkább tartózkodik, és kedvesen, finoman jelzi a másik félnek, hogy térre van szüksége.

A kutyáknak is lehetnek legjobb barátai?

Marc Bekoff, a coloradói egyetem ökológia és evolúciós biológia professzora is egyetért azzal, hogy a kutyák előnyben részesíthetik egyik-másik fajtársukat vagy éppen más állatfaj képviselőjét a többiekkel szemben, és képesek kiválasztani azt is, kivel töltenek el szívesebben időt.

„Úgy vélem, az állatok a fajok közötti kapcsolatokat tekintve ugyanúgy választhatnak, mint egyazon fajon belül. Vannak kutyák, akik nem igazán kedvelik fajtársaikat. Az állatok igencsak megválogatják, kit engednek be az életükbe.”

Egy 2015-ös tanulmány arra enged következtetni, hogy a kutyáknál létezik a proszociális viselkedés. Így nevezik a viselkedésnek azt a megnyilvánulását, amikor egy élőlény annak tudatában segít egy társának, hogy cselekedete semmiféle haszonnal nem jár számára. Sokáig csak az emberszabásúaknál figyelték meg az együttműködés e különleges formáját, a bécsi Messerli Kutató Intézet kísérletében résztvevő kutyák azonban önzetlenül átengedték a felkínált jutalomfalatot társuknak. Még érdekesebb, hogy nagylelkűbbnek bizonyultak abban az esetben, ha társukkal már találkoztak korábban, őket előnyben részesítették az idegen kutyákkal szemben. (Olvass többet -> Önzetlen kutyáink egymást is jutalmazzák).

Összefoglalva tehát a kutyák társas lényekként képesek szorosabb kapcsolatok kialakítására fajtársaikkal és egyik-másik ismerősüket közelebb engedik, érzik magukhoz a többiekhez képest.

Tényleg a kutya az ember legjobb barátja?

Lehet erre e kérdésre nemmel válaszolni? Gazdiként, kutyabarátokként aligha, és még a tudomány is alátámasztja az állítás helyességét. Itt említenénk meg még egy érdekességet: Dr. Chris Blazina pszichológus, a nemekre fókuszált egyik tanulmányában, és arra jutott, hogy a férfiak közelebb érzik magukat kutyájukhoz, mint barátaikhoz, családjukhoz, még kedvesükhöz is! Ahogy idősödnek, kedvencük egyre fontosabb szerepet tölt be életükben. Feszültséget kelthet-e ez egy párkapcsolatban? Nos, ha elfogadjuk, hogy kutyáink számára mi vagyunk a minden, akkor miért ne érezhetnénk ugyanezt irányukban? Egy megértő társ mellett bizony érdemes az egyensúlyra és harmóniára törekedni ember-ember és kutya-gazdi tekintetben is.

Összegzés

A kutyák társas állatok, barátságokat köthetnek és kiválaszthatják az általuk kedvelt játszópajtásokat temperamentum, habitus, életkor és egyéb tényezők alapján. A buborék, amibe mások is beleférnek lehet kicsi, de lehet igen tág is, és változó, mikor, kik kerülnek bele. Vannak kutyák, akik egy-két társuk mellett érzik magukat biztonságban, míg mások szinte bárhol, bármikor és bárkivel kaphatóak egy kis játékra. Azt pedig, hogy kutyánk pusztán azért szeret, mert ételt adunk neki – nos, felejtsük el. A végletekig hűséges, ragaszkodó és szeretetteljes; bármennyire is finom az a vacsora vagy falatka, hozzánk képest pillanatnyi örömöt nyújt. Mi viszont a világot jelenthetjük kedvencünk számára.