ADHD – a Te kutyád is érintett lehet?

Az ADHD olyan, mintha egy olyan ember kezelné a Tv távirányítóját, aki képtelen azt felelősen tenni. Ahelyett, hogy kiválasztana egy programot, hogy azt nézzétek, szörföl egyik csatornáról a másikra folyamatosan makacsul. Teszi mindezt akkora sebességgel, hogy neked arra sincs időd, hogy egyáltalán felfogd, amit a képernyőn látsz.

Az ADHD-s emberek maguk is azt vallják, ha nem kezelik a betegséget, akkor olyan mintha más kezében lenne az irányítás. Ők pedig csak elszenvedői lennének saját életük eseményeinek.

Egyáltalán nem olyan élet ez, amit hűséges négylábú barátainknak kívánnánk.

Egy új tanulmány feltárja, hogy a kutyáknak lehetnek ADHD-re utaló tünetei, amelyek hasonlóak az emberi társaik körében ismertekhez. Ez arra utal, hogy valóban létezhetnek ADHD-s kutyák a világon.

A Helsinki Egyetem kutatói által publikált új tanulmány szerint: „A háziasított kutyák spontán módon magas hiperaktivitást/impulzivitást és figyelmetlenséget mutathatnak, amelyek az emberi ADHD összetevői.”

„Ezért a kutyák hiperaktivitását/impulzivitását és figyelmetlenségét befolyásoló demográfiai, környezeti és viselkedési tényezők jobb megértése előnyös lehet emberek és kutyák számára egyaránt.”

A finn tudósok több mint 11 000 kedvtelésből tartott kutyát vizsgáltak meg országukban, hogy többet tudjanak meg arról, hogy milyen mértékben vannak ADHD-szerű tulajdonságaik. Viselkedésük alapos tanulmányozása után a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy bizonyos kutyák nagyobb valószínűséggel küzdenek a figyelem fenntartásával, mutatnak hiperaktivitást és impulzív cselekvéseket – különösen fiatal hím kutyák, akik jellemzően több időt töltöttek otthon egyedül.
 

Az érintett kutyafajták között is jelentős eltérést tapasztaltak: a 23 vizsgált fajtából, a Cairn Terrier-ek, Jack Russell Terrier-ek, Németjuhászok és Staffordshire Bull Terrier-ek mutatták a legmagasabb eredményt a hiperaktivitás és impulzivitás terén. A legalacsonyabb érintettséget pedig a Kínai Kopasz Kutya, a Skótjuhász Kutya és a Chihuahua produkálta. Ez arra utal, hogy ezeknek a jellemvonásoknak genetikai alapjai vannak.

A tanulmány feltűnő kontrasztot mutatott a korábbi kutatásokhoz képest, amelyek szerint a kisebb kutyák impulzívabbak (vagy egyes sztereotípiák szerint szorongóbbak). A Helsinki Egyetem kutatói azt találták, hogy a közepes méretű és nagytestű kutyák magasabb pontszámot értek el a hiperaktivitás és az impulzivitás tekintetében, mint a kisebbek. A szerzők ugyanakkor hangsúlyozták, hogy a méretbeli különbségek önmagukban nem magyarázhatják e jellemzők különbségeit. Voltak más korrelációs tényezők is, amelyek közül néhány szintén ok-okozati összefüggésben állhat.

„A hiperaktivitás/impulzivitás és a figyelmetlenség jellemzően társulást mutatott a kényszeres viselkedéssel, agresszivitással és félelemmel” – a kutatók szerint. „Emberekben is több ilyen kapcsolódást azonosítottak, ami megerősíti a kutya szerepét, mint az ADHD állati modellje.”
 

A tudósok már tudják, hogy a kutyák amellett, hogy közkedvelt imázsuk szerint szeretni való bohócok, szintén rendkívül intelligensek és érzelmileg összetettek. Köszönhetően az olyan kutyáknak, mint a Bunny (Nyuszi), a Sheepadoodle (Az Óangol juhászkutya és az uszkár kutyafajták keresztezése), a tudósok egy korábbi kutatás során még abba is betekintést nyertek, hogy a kutyák hogyan tekintenek magukra az őket körülvevő világ összefüggésében. Ez vezetett oda, hogy a kutyáknak szánt gyógyszerek is kirobbanóan virágzó iparág lettek, mivel olyan mentális problémákkal küzdenek, amelyek hasonlóak az emberekéhez.

A siker kulcsa itt is a túlzások elkerülése, akárcsak az embereknél. 

„Én az óvatosság pártján állok,” állítja James A. Serpell, a Pennsylvania Egyetem Etika és Állatjóléti Professzora az ADHD kezelése során használt szerekről. „Ne használjuk ezeket a gyógyszereket az állaton, kivéve, ha ez valóban szükséges annak megnyugtatása és a szorongás legrosszabb tüneteinek megelőzése érdekében. És gondoljunk rá úgy, mint rövidtávú megoldásra, amíg nem találunk egy kielégítőbb módot a probléma kezelésére, mint amilyen például a viselkedésmódosítás és hasonlók.”