Szinte hetente hallhatunk újabb és újabb történeteket kutyákról, akik bátorságukkal és hősiességükkel emberek életét mentették meg a halálból, mint Naida, aki két hétig vigyázott kislány gazdijára a szibériai vadonban, míg megtalálták őket. A hőstetteikről szóló regényeknek és filmeknek köszönhetően ezek a kutyák kulturális ikonná válnak az emberek szemében.

Balto, a milliók szívét megérintő népszerű rajzfilm főszereplőjének története is a valóságon alapszik, bár az 1995-ös film jónéhány részletében eltér az eredeti sztoritól. Az igazi Balto szánhúzókutyaként élte mindennapjait Alaszkában az 1920-as években.

A történet az alaszkai Nome-ban kezdődik. 1925. januárjában diftériajárvány söpört végig a településen, gyermekek százait döntött ágynak. A torokgyík néven is ismert betegség súlyosan fertőző, s a kötelező oltás bevezetése előtt gyakran halálos kimenettel járt. Nome hamar kifogyott az egyetlen hatásos szérumból, így a közösség tömeges járványnak nézett elébe. 

A téli évszakban a településre vezető utak járhatatlanok voltak akkoriban, a tenger befagyott, s a hóviharok miatt repülőgépek sem szállhattak fel. Az időjárás lehetetlenné tette a közlekedést, így lakói magukra maradtak, elvágva minden külső segítségtől. Az orvos, Dr. Welsh végső elkeseredésében egy utolsó segélykiáltást adott ki: kutyaszánon várta a szükséges mennyiségű szérum megérkezését.

A híres Iditarod útvonal azonban rettentően veszélyes és hosszú, ám a Nenana-ból Nome-ba tartó 1085 km-es távot a kutyászános csapatok a megszokott 30 nap helyett mindössze 5 és fél nap alatt teljesítették. A "Szérumfutás" nevet viselő embert és kutyát próbáló esemény résztvevői az idő szorításában erejüket megfeszítve hajtották a kutyákat, hiszen százak élete múlott azon, mikorra érnek oda a szérummal.

A felbecsülhetetlen értékű csomagot kutyaszánról kutyaszánra adták, ahogy a mérföldek peregtek. Az utazás legveszélyesebb szakaszát a híres Leonhard Seppala tette meg hihetetlen szánhúzókutya-falkájával, élükön a rettenthetetlen Togoval. Hatalmas viharokon és úszó jégtáblákon át haladtak elképesztő sebességgel, ahol az átkelés gyakran életveszélyesnek bizonyul. 

Seppala életét kockáztatva túljutott a nehézségeken, s átadta munkatársának Gunnar Kaasen-nek a szérumot az út utolsó szakaszára.

Kaasen csapatát Balto, a szibériai husky vezette. A fiatal és tapasztalatlan szánhúzó kutya még kevés alkalommal tehette próbára tudását és bátorságát a veszélyes körülmények között. Ám teljesítménye minden várakozást felülmúlt. Az éjszaka sötétjében és hófehér nappali tájon át, fagyban és félelmetes hóviharokon át végül célba értek. Útjuk során egy váratlan pillanatban Balto hirtelen irányt változtatott, s ezzel megmentette falkáját és gazdáját attól, hogy a szikla pereméről a folyóba zuhanjanak.

Kassen a -50ºC-ban teljesen átfagyott és az út vége felé lebénult. Minden reménye odaveszett a beteg gyerekek megmentésére. Ám Balto emlékezett az útra és önállóan visszavezette társai Nome-ba, február 2-án érkeztek meg. Kitartásának köszönhetően megállították a járvány tömeges elterjedését. Nevüket azóta is dicsfény övezi, milliók magasztalták őket, még Calvin Coolidge elnök is (hivatalban: 1923-1929).