Diszplázia? 12 tünet, ami arra utalhat, hogy gond van a kutya csípőjével

Diszplázia alatt rendellenes fejlődést értünk; kutyák esetében genetikai betegségről beszélünk, mely hajlamosít arra, hogy élete valamely szakaszában elváltozások alakuljanak ki a csípőízületben. Az állapot nem veleszületett, mivel az érintett kutyák szerkezetileg megfelelő felépítésű csípővel jönnek a világra. Normális esetben a combcsont, az ízületi tok és a vápa, valamint a csípőcsont egyenes arányban fejlődik, egymáshoz idomul.

Csípődiszplázia esetén azonban a növekedésbe hiba csúszik, az ízületet stabilizáló lágyszövetek (izmok, ínszalagok, kötőszövetek, ízületi tok) a kutya életének – akár már – első heteiben lazulni kezdenek, melynek következtében az ízület tartása gyengül. A kutya szervezete ezt úgy próbálja meg kompenzálni, hogy kemény, csontos szöveteket épít az ízületben a stabilitás visszanyerése érdekében. Ám ez ellenkező hatást vált ki, mivel az ízület állapota egyre távolabb kerül az egészségestől. A csontvégeket borító porcok felőrlődnek, az egymáshoz súrlódó csontok felszíne kopásnak indul: a combcsont gömbszerű feje deformálódik, a vápa ellaposodik, mely idővel további degeneratív elváltozások alapját adja (pl. ízületi gyulladás). Az állapot rendkívül fájdalmas, korlátozhatja a kutya mozgását.

Mi okozza a csípődiszpláziát?

Az állapot elsősorban genetikai eredetű, habár több tényezők is befolyásolhatja, hogy a csípődiszpláziát kódoló génekkel rendelkező kutyánál kialakul-e a probléma. Ezek között szerepel az étrend, a környezeti hatások, a testmozgás minősége és mennyisége, a növekedési ráta, az izomtömeg és a hormonok is. Becslések szerint több mint 100 gén áll kapcsolatban a csípődiszpláziával, tehát elsősorban nem a fent említett tényezők okozzák a betegséget, de felerősíthetik a kockázatát, ha a kutyának hajlama van rá.

Leginkább a nagytestű és óriásfajtákat, illetve ezek keverékeit érinti, ahol a felnőttkori testsúly meghaladja a 22 kg-ot. Már kölyökkorban érdemes odafigyelni a megelőzésre: etessük az életkorának és méretének megfelelő, minőségi táplálékkal, növekedés során ügyeljünk az ideális testsúly fenntartására. Kerüljük a túlsúlyt és ne akarjuk felgyorsítani a kiskutya növekedését, erősödését azáltal, hogy duplaadag eledelt adunk neki vagy az előírtnál többször kap „rendes adagot”.

Érdekességként említenénk egy tanulmányt, ahol hagyták a kölyköknek, hogy annyit egyenek, amennyi tetszik: kétharmaduknál csípődiszplázia alakult ki, míg a normálisan táplált kölykök esetében ez a szám kb. 30%-ra volt tehető. Egy másik, német juhászkutyákkal végzett kutatásból kiderült az is, hogy a túlsúlyos kölyköknél kétszer akkora volt az esélye a betegség megjelenésének, mint egészséges testsúlyú társaiknál.

A gének játéka?

Poligenetikus multifaktoriális betegség, magyarán: kialakulásában egynél több gén is szerepet játszik, emellett több külső tényező is hat rá. A csípődiszplázia-génekkel rendelkező kutyák egy részénél jön létre a rendellenesség, míg a génnel nem rendelkezők a veszélyzónán kívül állnak. Ahol jelen vannak ezek a gének, tünetmentes hordozónak minősülhet a kutya, ami azt jelenti, hogy utódainál akkor is megjelenhet a betegség, ha a szülők, nagyszülők nem adták jelét. Ezért is fontos, hogy kizárólag megbízható tenyésztőtől vásároljunk kölyköt, ahol a tenyésztésbe vont egyedek mindegyike egészséges, genetikai betegségektől mentes. Ezt szűrésekkel, állatorvosi igazolásokkal lehet bizonyítani, például hivatalos diszplázia-szűrés elvégzésével.

Honnan lehet tudni, hogy diszpláziás a kutya?

A csípődiszplázia a kutyák leggyakoribb mozgásszervi betegségének tekinthető mind fajtatiszta kutyáknál, mind keverékeknél. A rendellenesség súlyos formája már 1 éves kor alatt megmutatkozhat, rendszerint 6 és 12 hónapos kor között diagnosztizálják, míg krónikus formája későbbi életkorokhoz köthető.

A csípőízületi diszplázia tünetei

A klinikai tünetek nagy változatosságot mutatnak, ezért ha alábbiakat észleljük kutyánkon, mindenképpen látogassunk el állatorvosunkhoz:

• Fájdalom*
• Merevség
• A kutya egyre kevésbé tolerálja a testmozgást
• A kutya nehezen kel fel, ül vagy fekszik le
• Járása megváltozik, inog, imbolyog
• Sántít egyik vagy mindkét hátsó lábára**
• Kerüli a lépcső használatát
• Kerüli az autóba történő ki- és beugrálást (inkább mászik vagy megtorpan, segítségkérőn néz a gazdira)
• Futás közben nyusziugráshoz hasonlóan lép hátsó lábaival
• Séta közben kattogó hang hallatszik a csípőízületnél
• Érzékenyen reagál, ha megérintjük csípőjét és a környező testrészeket (például simogatás, fésülés, fürdetés, kozmetikázás, vizsgálat, stb. közben)
• A combizmok sorvadásnak indulnak

* Mivel a kutyák fájdalomtűrő képessége messzemenően túlmutat az emberén, egyéb tünetek hiányában sokáig rejtve is maradhat az állapot. Előfordul, hogy csupán érzékenyen reagál arra, ha megpaskolják hátát és a csípő tájékát, erős fájdalom esetén azonban moroghat, odakaphat. Ezért is fontos, hogy már a kezdeti jeleknél kérjünk egy alapos kivizsgálást! A hirtelen fellépő agresszió hátterében ugyanis elviselhetetlen fájdalom is állhat! Végtagjai szakszerű átmozgatása esetén a legtöbb kutya már fájdalmat jelez, amely csípődiszpláziára is utalhat.

** A sántítás mértéke függ az ízületi elváltozások kiterjedésétől, de nem minden esetben korrelál a röntgenen látható állapottal. Egyes kutyáknál még akkor sem jelennek meg klinikai tünetek, ha a felvételek jelentős elváltozást mutatnak. Másoknál azonban minimális eltérések is komoly fájdalommal és sántasággal járhatnak. 

A hátsó végtagok gyengesége és fájdalma tipikus tünet, a kutya bizonytalanul, imbolyogva jár, nem szívesen kel fel ülő, fekvő pozícióból. Másoknál sántítás és a lépcsőzés, ugrálás kerülése jelzi, hogy baj van. Ezek a tünetek már néhány hónapos korban is megmutatkozhatnak, de általában 1-2 éves kor körül fokozódnak. A röntgennel kimutatott enyhe fokú dysplasia következtében fellépő ízületi gyulladás klinikai tünetei gyakran csak későbbi életszakaszban válnak nyilvánvalóvá. A csont degeneratív elváltozása éveken át tünetmentes maradhat, így nem ritka, hogy a kölyökkorban kezdődő betegségre utaló jelek később mutatkoznak meg, ami megnehezítheti a kezelést és jelentősen kihat a kutya életminőségére.

Mely kutyáknál jellemzőbb?

Főként a gyorsan növő, nagytestű kutyák érintettek, de mérettől függetlenül megjelenhet közepes és kisebb társaiknál is. Az alábbi fajtáknál és keverékeiknél gyakoribb az állapot: újfundlandi, bernáthegyi, óangol juhászkutya (bobtail), rottweiler, német juhászkutya, golden retriever, labrador retriever, szamojéd, alaszkai malamut, masztiffok és bulldogok. 

Egyéb hajlamosítő tényezők:

• Ha a kutya testének hossza meghaladja a magasságát
• Magas BMI-index
• Ivartalanítás
• Egy éves kor alatti kutyáknál jellemzően az ízületben elmozduló csontok sorozatos, apró sérülései adják a diagnózist röntgenen
• Fiatal és középkorú kutyáknál jellemzőbb az ízületi gyulladáshoz köthető fájdalom és a sántítás

A csípődiszplázia és a degeneratív ízületi elváltozások, betegségek kialakulását a gének mellett a táplálás és a környezeti tényezők is befolyásolják. Ha nagytestű kutyát szeretnénk, érdemes már a kölyök befogadásától kezdve a leendő méretének megfelelő táplálékkal etetni, például „large” jelzővel illetett, speciális ízületvédőket is magában foglaló kölyöktáppal.

Hogyan diagnosztizálják?

A diszpláziás kutyák nagy része általában akkor kerül állatorvoshoz, amikor a gazdi szokatlan tüneteket észlel kedvencén, például sántít, nehezen kell fel, nem szívesen ugrik be az autóba, stb. Szerencsés esetben a fájdalom már kisebb elváltozásnál megjelenik, amelyen könnyebben lehet segíteni, míg sokaknál már előrehaladott állapotot jelez. Fizikális vizsgálat, a végtagok átmozgatása után a röntgenfelvétel adhat pontosabb diagnózist. Bizonyos esetkben szükség lehet CT vagy MRI vizsgálatra is. Célszerű konzultációt kérni ortopéd specialistától a megfelelő terápia megtalálása érdekében.  

Megjegyzés: A cikkben foglaltak nem helyettesítik az állatorvosi diagnosztikát. Ha kedvencénél egészségügyi probléma merül fel, minden esetben kérje ki állatorvosa véleményét!