Egy kutyatréner történetei - Többet ésszel, mint erővel!

Aktivitás a gazdival, nevelés, szeretet – ezek biztosítják kutyája jólétét.

Panyi Zita diplomás kutyatréner segít a kutya-gazdi kapcsolat harmonizálásában.

panyizita.hu

Sok támadás éri a pozitív megerősítésen alapuló technikákat. Miért? Mert jóval több türelmet, szakmai ismeretet, időt és energiát igényel a kutyus saját tempójához alkalmazkodva, időt hagyva neki a változásra foglalkozni vele, idegrendszeri sajátosságait szem előtt tartva, a saját nyelvén megértetni elvárásainkat, mint például a légcsövét/nyelőcsövét szorongatva vonszolni őt magunk után. Ugyanahhoz az eredményhez persze több út vezethet. De egy biztos: aki akaratunk ellenére kényszerít ránk fájdalomokozással vagy félelemkeltéssel bármit, lehet, meg fogjuk tenni, de nem fogunk tiszteletet, bizalmat érezni iránta! Gondoljunk bele! A kutya olvas minket. Segít kisgyerekünk mozgáskoordinációjának fejlesztésében, kiás minket a hó alól, kiszagolja rákos sejtjeinket, már a koronavírus azonosításában is segítségünkre van. Ezek után igazán feltételezhetnénk róluk, nem csupán erőfitogtatásból vagy üvöltözésből értenek. Megérdemlik a tisztelésükön, ismerésükön és a hozzájuk való igazodásunkon is alapuló bánásmódot!

Fiatal pár keresett minket néhány hónapja. Friss örökbefogadás után álltak. Kiskutyájuk egy éves koráig kóbor életet élt. Ekkor fogták be, majd egy kutyamentő szervezethez került a csöppség. A lakásba érkezve nem tudta, mi célt szolgál a szőnyeg, rettegett az ajtóktól, a függönytől, nem értette mire jók a berendezési tárgyak, ahogyan azt sem, mit várnak tőle. Félelmi agressziója miatt kopogásra, csengetésre, lift mozgására, más emberek és állatok feltűnésére hangos ugatással reagált. A felelős gazdik hamar észrevették a bajt, segítséget hívtak. Lakásukba érkezett egy hiper-szuper suttogó-rehabilitációs szakember-lélekgyógyász-állatpszichológus. Aki azon a területen, amit a kutyusnak otthonaként kellett volna megszeretni, ahol biztonságban kellett volna éreznie magát és elkezdeni szocializációját, nagyjából tíz perc alatt elérte, hogy a kiskutya nekitámadjon. Ezt persze nem nehéz kiváltani egy eleve rettegő, végsőkig összezavarodott élőlényből. Ezután „ledominálta”... Mi sem egyszerűbb, nem igaz? Sikerült az ötkilós, rettegő kutyát oldalára nyomva ledönteni a lábáról. Amit a kicsi olyan traumaként élt meg, hogy vinnyogva azonnal kiürítette bűzmirigyét… Leendő családtagjai, vezetői előtt. Szégyen, pánik, kiszolgáltatottság. A „szakértés” következményei… Mintha gyerekünket okítaná úgy egy pedagógus, hogy a kicsi félelmében bepisil.

Őszintén csodáltuk a gazdikat, hogy ezek után maradt még annyi bizalmuk a kutyás szakemberek irányába, hogy tovább keresték a megoldást. Ekkor találtak meg minket.

Sokan nem tudják: egy szakembernek az égvilágon semmit nem kell bizonyítania. Még kevésbé azonnali, instant eredményeket produkálni! Ez ugyanis nem cirkusz. És nem filmforgatás, ami végén a néző már csak az erősen megvágott anyag plasztikázott maradványát látja. Aki varázslatra vágyik, azt könnyen „meglepetés” érheti… Lévén, a kialakult kutyaviselkedés, megoldandó sem pillanatok alatt épült fel. Semmilyen marketing-szöveggel és ígérgetéssel, sem csoda-eszközzel nem lehet kiváltani az időigényes munkát, ami során mi magunk épülünk kutyánk vezetőjévé.

Viselkedést akkor lehet megváltoztatni, ha bizalom és tisztelet van. 

Ami tehát érdemben fontos: amikor először találkozunk egy kutyával, órákat töltünk a társaságában. Nem ritkán fél nap alatt sikerül felmérnünk személyiségét, választásainak mozgatóit kideríteni, analizálni idegrendszeri jellegzetességeit. Ezek nélkül ugyanis nem határozható meg felelősen, mely technika fogja a kutyust átsegíteni a nehéz szakaszon és változást hozni viselkedésében.

A kutyus az őt értek hatására – teljesen jogosan – bizalmatlan, agresszív volt. A videóban látszik, egyáltalán nem igyekeztünk birtokba venni a területét. Pláne nem mindenáron. Sem „megmutatni” neki, ki az úr. Azt ugyanis nem erővel kell. Ha így lenne, nem tudnának 50 vagy akár 100 kilós emberek falkában vezetni 100-150 kilónyi rájuk bízott kutyát. Igyekeztünk kerülni a direkt szemkontaktot, a kutya gyors megközelítését és érintését. A frontális közeledés és az állat fölé hajolás ugyanis az állatvilágban a kihívás jele lehet. Lenyugtatni akartuk a kutyust, nem feltüzelni. Miután láttuk, teljesen beszűkült fókuszációja és bizalmatlan, a kezdeti munka helyszínét a zárt lakásból inkább áttettük a nyitott külterületre. Megadva neki azt a biztonságérzete: ő szabályozhatja tőlünk való távolságát. Ő dönti el, mikor veszi birtokba a mi területünket. És ő pozícionál, hogy szemből vagy oldaltról lassan közeledve teszi-e meg mindezt.

A gazdik elmondása szerint hatalmas eredmény volt, hogy a kutyus már az utcán elfogadott tőlünk falatot. Illetve 3-4 óra elteltével képes volt a lakásban olyannyira lenyugodni jelenlétünkben, hogy elbóbiskolt. Ez mutatta: kezd árnyalódni buksijában a kép, nem minden tréner vagy vezetői energiával rendelkező ember ellenség.

A munka azóta is folyik. A kiskutyával fantasztikusan foglalkoznak gazdijai! Olyan türelemmel, nyitottan az új ismeretek befogadására, ami tényleg példaértékű. Így derülhetett ki, a kis csíkos bizony munkakutya-aggyal rendelkezik. Imádja az engedelmes feladatokat, lassan elkezdett már fajtársaival is barátkozni. A tréningjeinkre érkező stabil, nyugodt kutyusoktól ellesi, hogyan kell kutyául kommunikálni. Megismerkedett az érintőpálcás klikkerrel is, sokat autózik és a lépcsőházban az idős nénik kedvence lett. Rá is kérdeztek: kicserélték-e a kutyulit, mert annyit javult. Az pedig csak hab a tortán, hogy foglalkozások végén elindul utánunk. Végtére a falkának egyben kell lenni. És ezek az igazán nagy pillanatok…